A lévai székhelyű Reviczky Társulás igen sokrétű munkát végez. Mások mellett immár huzamosabb ideje szervez helytörténeti előadásokat, melyek során a városhoz köthető magyar személyek, történelmi események, közéleti – kulturális szervezetek története kerül terítékre. Mindamellett számos helytörténeti kötetet is megszerkesztettek illetve kiadtak. A 2020-as esztendőben Müller Péter, a társulás Léva és vidéke helytörténeti szakosztály vezetőjének szerkesztésében a Lévai Nemzeti Őrsereg zászlajának különleges történetét elevenítette fel könyv formájában.
Mint az előszóban írja:
„egy becses ereklye, az 1848/49-es Lévai Nemzeti Őrsereg zászlaja történetének leírását tartja a kezében. A zászló maga 172 évével is nagy történelmi értéket képvisel (…) a 172 éves létezéséből hatvanhárom éven át az üldöztetés, negyvenöt éven keresztül a mellőzés jutott neki osztályrészül, s csupán harmincöt olyan év adatott életében, amikor a zászló fontossága és emlékezete dicsőségben élt a lévai köztudatban.”
A kötet célja, hogy a nagyközönséggel megismertesse a zászló eddig feltárt történetét. A közel száz oldalas kiadvány két részből áll. Az első rész ismerteti az eredeti zászló különleges históriáját. A történetet levéltári kutatás eredményeivel, hiteles dokumentumokkal gazdagítja, valamint idéz az egykori regionális és országos szintű tudósításokból is. A közölt fotódokumentumok által tán még közelebb kerülhetünk a lévaiak becses ereklyéjéhez.
A különös sorsú zászló története mellett külön részben taglalják a másolat történetét. Ebben a fejezetben a zászlómásolat kezdeményezéséről, a megalkotás folyamatáról olvashatunk. Itt is megjelennek a fotók, melyek végigkövetik a több éves munkafolyamat legfőbb állomásait.
A zászló elkészítésére a pénzt a lévai asszonyok gyűjtötték össze s pesti asszonyok készítették el. A szabadságharc bukása után Farkas Mihályné, lévai hölgy a dereka köré tekerve mentette meg a zászlót, s közel harminc éven keresztül őrizte a legnagyobb titokban.
A hányatott sorsú nemzeti őrsereg zászlaja két alkalommal is hazatért Lévára, 1898-ban és 1938-ban. Erről is szól a kötet első fejezete. A megviselt zászló a lévai Barsi Múzeumba került. Időszerű volt annak felújítása, ennek anyagi forrásait huzamosabb ideig keresték. Végezetül a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma pályázati forrást biztosított a textília restaurálására. Sajnos, a pozsonyi szakemberek által elvégzett felújítást követően már nem került vissza a méltó helyére, a lévai vár udvarán található múzeumba. A felújított zászló a Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma állandó tárlatában kapott helyet.
Ez volt az indítéka a másolat elkészítésének. Ennek egyik kezdeményezője és szakmai tanácsadója Novák Mezőlaky Margaréta, a Barsi Múzeum régész-történész igazgatóhelyettese volt. A kötetben ekképpen szólt a kezdeményezésről:
„Ha valaki azt hiszi, hogy egy másolat elkészítése egyszerű dolog, nagyon téved. Anyagismeret, varrás-technikai ismeretet igényel, hiszen több mint százhatvan éves emlékről beszélünk.”
A másolat elkészítésében is a lévai hölgyek segédkeztek. A Lévai Magyar Asszonyok Ligájának tagjai keze munkáját dicséri a másolat elkészítése. A másolat egy esztendő alatt, 2009 és 2010 tavasza között készült el. Első alkalommal a 2010. március 15-ei lévai 1848/49-es megemlékezésen láthatta az emlékező közösség.
Kosztolányi Magdolna, a zászlókészítés főkoordinátora a következőket mondta a munkálatokkal kapcsolatban: tudtam, hogy nagy dolgot vállalunk, de az is, hogy képesek vagyunk megcsinálni, mert csak akarat és szorgalom kell hozzá, mint az életben mindenhez.
A kötet felsorolja és ismerteti az eredeti zászló megmentőinek névsorát. S ugyancsak bemutatja azon személyeket is, akik bő egy évtizeddel ezelőtt elkészítették a zászló másolatát.
A zászlókészítő csapat tagjai: Kosztolányiné Gyurgyonovics Magdolna a munkacsoport vezetője, Gyurgyonovicsné Veszprémi Magdolna, Novákné Mezőlaky Margaréta, Matusné Gáspár Éva, Schwarczné Szekeres Klára, Neviďanskýné Hanula Ilona, Turcziné Martinkovits Angéla, Puksané Banda Magdolna, Lányiné Kiss Jolán, Valkó Ildikó, Lészkóné Mikes Gizella, Néveri Viktória, Agg Attila, Puksa Ferenc, Nagy Mátyás, Müller Gábor és Müller Péter.
Gazdag képanyag mutatja be a zászló másolatának elkészítését, illetve bemutatja azon ünnepségeket, megemlékezéseket, közösségépítő alkalmakat, ahol büszkén lengedezve mutatja, él még magyar közösség Léván.
„Az egyik legnagyobb csoda volt számomra a lévai nemzetőrök máig fennmaradt zászlója, és annak mesébe illő története. Felejthetetlen élmény volt a zászlókészítő csapatban dolgozni, amely során életre szóló emberi kapcsolatok születtek. Hatalmas munkát végeztek a zászló lobogórészét nagy-nagy szeretettel készítő lelkes lévai hölgyek. A Jóisten áldása és további gondviselése kísérje a zászlókészítő csapat minden általam nagyra becsült tagját” – írja végszó gyanánt Müller Péter, helytörténész, a kötet szerkesztője.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
