Ritka eset, hogy a jelenlegi vírusjárvány idején valaki nem panaszkodik, elfogadja a helyzetet, a lehetőségekhez mérten teszi a dolgát a lehető legjobban. Ezért volt kellemes elbeszélgetni Bögi Pathó Melindával, Zalaba község polgármesterével.
Zalaba sokaknak, legalábbis az irodalom kedvelőinek Csontos Vilmos, a múlt században élt költő verseiből lehet ismerős, hiszen a költő verseiben gyakorta emlegette lakóhelyét és az itteni Szikince patakot.
A település tisztelettel őrzi a költő emlékét, a berendezett emlékszobában minden rá emlékeztet, kedvenc tárgyait, írógépét, könyveit állították ki odabent. A faluba látogatók is gyakran megállnak, körülnéznek itt.
Ma már sem óvoda, sem iskola nincs a településen, a kilenc iskolás Csatára, Zselízre, a legtöbben pedig a kétyi református egyházi iskolába járnak. Nagy könnyebbség a szülőknek, hogy az intézmény iskolabuszával viszik, hozzák a gyerekeket, könnyebbé és biztonságossá téve ezzel a közlekedést.
A lakosság létszáma most 138, és mivel pillanatnyilag mindenkit a pandémia foglalkoztat, megjegyezzük, hogy Zalabán egyetlen fertőzöttet tartanak nyilván, a lakosság pedig rendszeresen eljár a tesztelésre, amely három közeli község, Zalaba, Ipolybél és Ipolypásztó lakói számára együtt, az utóbbi helyen valósul meg.
„Kevesen vagyunk, de összetartó a közösség. Magam 2014-től vagyok polgármester, előtte édesanyám vitte évtizedeken át a falu dolgait, volt kitől tanulnom, abban nőttem fel, hogy ez a munka egy küldetés és áldozatvállalás. De szerencsém van, mert itt fiatal, idős együtt húzza a szekeret, együtt teszünk a lakóhelyünkért, együtt beszéljük meg a tennivalókat és együtt is valósítjuk meg, mindenki abban segít, amiben tud. Az elmúlt időszakban, amíg lehetett, tartottuk a fesztiválokat, falunapokat, gulyásfőző versenyt, nótaestet, koncerteket, szabadtéri istentiszteleteket. Voltak olyan rendezvényeink, amelyek az egész széles környék népét idevonzották, 800-1200 ember gyűlt össze. Fellépett nálunk a Csík zenekar, a Republic, Vikidál Gyula és utolsó koncertjét itt adta a nemrég elhunyt Balázs Fecó. A Szikince fesztiválunk évek óta a környék magyarsága számára egy meghatározó esemény volt, műsoraival, de a találkozások, kapcsolaterősítések örömével is. A nemzeti ünnepeinket ugyancsak mindig együtt ünnepli a falu egész lakossága. A március 15-ei megemlékezés, a trianoni döntés évfordulója, az Összetartozás napja elmaradhatatlan esemény” – sorolta a polgármester asszony.
Nem feledkezhetünk el annak megemlítésétől sem, hogy itt egy pillanatra sem áll meg az élet, a falu a lehetőséghez mérten állandóan fejlődik, gyarapodik.
Az utóbbi időben sikerült rendbe tenniük, felújítaniuk a községháza épületét, a szabadtéri színpad környékét ugyancsak állandóan szépítik, nem túlzás, hogy az egy oázis, ahol nemcsak a községi rendezvényeket tarthatják méltó környezetben, hanem üldögélésre, pihenésre, kikapcsolódásra is alkalmas a terep.
Nagy vágyuk teljesült azzal, hogy sikerült megvásárolniuk egy régi vízimalmot. A környéken ugyanis, végig a Szikince patak mentén egykor több malom is működött, mára azonban csak ez az egy maradt meg, amely egy technikai különlegesség. A megye anyagi támogatásával szépen felújították, megmaradtak benne a régi gépek, felszerelések és egy egyedülálló látványossága lehet a községnek. A múlt emlékeinek megőrzését a polgármester asszony és a lakosság is alapvető feladatuknak tekintik.
Szintén a megye és Csenger Tibor, Nyitra megye alelnöke odafigyelésének köszönhetően a település remek utakkal rendelkezik, kiépítették a kerékpárutat is, amely Párkánytól Zalabán át egészen Szalkáig vezet. Jó időben sok a környéken a turista, nyáron a párkányi fürdő látogatói is elkerekeznek errefelé, hiszen gyönyörű a természet, háborítatlan a táj, tiszta a levegő. Kedélyesen jegyezte meg Bögi Pathó Melinda, hogy az ő községükön több kerékpáros hajt keresztül, mint autós. És ez vitathatatlan tény, mert veszik a fáradságot és időről időre megszámolják…
„A tervezéssel soha nem állunk le, a szép természeti környezet például szinte kínálja az agrárturizmus lehetőségeit. A Garam hordalékos területén most olyan tó kialakítását tervezzük, amely lehetne halastó vagy fürdésre alkalmas hely. Keressük a vállalkozót, aki kitermelné innen a kavicsot, mert az lenne bőven, ő sem járna rosszul, nekünk pedig itt lenne egy turisztikai célokra is alkalmas tó, környezet. Aztán a régi, még 1886-ban épült iskolaépülettel is vannak elképzeléseink. A református egyház tulajdonát képező épületet felajánlották a községnek, mi pedig egy közösségi házat szeretnénk ott kialakítani. A felújítás után a magyarságunkat, a közösségünket szolgáló intézmény lehetne. Tarthatnánk ott konferenciákat, szavalóversenyeket, nagyszabású rendezvényeket, de akár lakodalmakat is. Persze ehhez anyagiakra lenne szükség, márpedig ami a lakóhelyünknek előnye, az a hátránya is. Nálunk nincs egyetlen roma sem, ilyen közösségi házra pedig oda adnak támogatást, ahol romák élnek. De pályázunk, érdeklődünk, minden lehetőségbe belekapaszkodunk. Külön ki kell emelnem a tiszteletes asszonyunk igyekezetét, aki a faluház megvalósításában is együtt gondolkodik velünk. Ambrus Erika tiszteletes asszony egyébként is összefogja a falu apraját-nagyját, ott van a rendezvényeken, mindenben a támaszunk” – dicsérte őt a polgármester asszony.
Akarva-akaratlan szóba kerültek a jelenlegi állapotok is. Természetes, hogy senki sem örül a pandémia megszorításainak, de a falu vezetője állítja, hogy ők különösebben nem érezték meg a vírus okozta negatívumokat.
Jó kondícióban van a falu gazdálkodása, szerencsére nincs áldozata a járványnak, senki sem vesztette el a munkahelyét. Persze, a rendezvények, az összejövetelek, azok a forralt boros, szalonna, hagyma, puha kenyér “társaságában” eltöltött délutánok és esték mindenkinek hiányoznak, de kis közösségként mindenki tud a másikról, számon tartják egymást, ha az idősebbeknek bevásárolni kell, az üzlet vezetője azt is megoldja.
Náluk ugyanis kulcsszó az egymásra való odafigyelés járvány idején, de azon kívül is. Ha pedig javul a helyzet, nekilátnak a tervek megvalósításának is, hogy még élhetőbbé, még vonzóbbá legyen Zalaba.
Benyák Mária/Felvidék.ma
