Ezen a napon a katolikus templomokban Szent Balázs élettörténetét idézik fel a liturgiában, és a papok balázsáldásban részesítik a híveket. A balázsolás, vagy balázsáldás a katolikus egyház áldása. Február 3-án, Balázs napján, vagy az ahhoz legközelebb eső vasárnapon a pap a szentmise vége után két kereszt alakba tett vagy összecsavart gyertyát tart a hívek álla alá, miközben ezekkel a szavakkal áldja meg őket:
„Szent Balázs püspök és vértanú esedezése által mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbaj és minden egyéb bajoktól az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Ámen.”
A balázsolás ókori eredetű szokás. Diocletianus és Licinius római császárok idején már elterjedt volt. Szent Balázs püspök volt, aki különleges tetteket hajtott végre, például súlyos betegségben szenvedőket gyógyított meg. Egyszer egy fuldokló kisfiút vittek hozzá, egy halszálka akadt a torkán. Balázs püspök kereszt alakban két gyertyát tartott az álla alá, és áldásával megmentette a gyermeket.
Balázs a korai kereszténység azon szentjei közé tartozik, akiknek emlékezete a kultuszban, a névadásban és a népszokásokban figyelemre méltó elevenséggel maradt meg, életükre vonatkozóan azonban alig rendelkezünk olyan adatokkal, amelyek történetinek tekinthetők.
Szenvedéstörténete szerint Szent Balázs örmény születésű volt, és olyan példamutató keresztény életet élt, hogy Szebaszte hívő népe püspökké választotta. Balázs erre a Szentlélek indítását követve visszavonult egy hegyi barlangba, innen vezette imádkozva, tanácsokat osztva és gyógyítva a rábízott közösséget.
Azonban nemcsak a keresztények ismerték a barlanghoz vezető utat, hanem Agricola helytartó poroszlói is. A helytartó 316 táján még folytatta Szebasztéban azt a keresztényüldözést, amelyet korábban Licinius császár rendelt el. A püspök ellenállás nélkül engedte, hogy elfogják, és Agricola bírói széke elé hurcolják. Nem tudták hittagadásra kényszeríteni, a szokásos megkorbácsolás után siralomházba került. Mint előbb barlangjában, a börtönben is sok segítséget kérő ember kereste föl. Rabságában is csodákat tett. Vízbe fojtás általi halálra ítélték, de végül lefejezték.
Tisztelete a 12. századtól lett általános, mégpedig egy gégedaganat elleni imádsággal kapcsolatban. Később vérzések, hólyagbetegségek, továbbá kelések, kólika, pestis és fogfájás esetén fordultak hozzá.
A késő középkorban a tizennégy segítő szent közé sorolták. Az orvosok, posztókereskedők, gyertyaöntők, fúvós zenészek, énekesek védőszentje, kedvező időjárásért is segítségül hívták.
Eleink nagy tisztelői voltak Szent Balázsnak, és gyakran kérték közbenjárását a gyermekek körében dúló torokgyík ellen. A magyar irodalomban legismertebb a gégerákban szenvedő Babits Mihály Balázsolás című verse, melyet a nagybeteg költő 1937 nyarán írt. Gégeműtétje előtt maga is balázsáldásban részesült.
