Április 18-án az egyházi év naptárában Misericordias Domini, az Úr irgalmasságainak, szeretetének vasárnapja lesz. A húsvét utána második vasárnap alapigéje a Zsoltárok 33,5: „Az Úr szeretetével tele van a föld”. Németországban ezen a vasárnapon emlékeznek meg ökumenikus istentiszteleteken a koronavírus áldozatairól és könyörögnek a hozzátartozók vigasztalódásáért, az élő hitért, ápolókért, orvosokért, egészségügyi és szociális munkásokért, és a járvány megszűnéséért. Még két nagynevű teológusról is megemlékeznek. Az egyik elment, a másik még köztünk van.
ARD közvetítés a központi ökumenikus istentiszteletről
A német közszolgálati tv, az ARD a berlini Kaiser-Wilhelm Emlékezés templomából vasárnap délelőtt 10:15-től sugározza a központi megemlékezést. A pandémia miatti általános korlátozások következtében csak nagyon kevesen vehetnek részt a templomi alkalmon. De a vendégek között ott lesznek a koronavírus miatt elhunytak hozzátartozói közül is néhányan. Az alkalmat az EKD (Németországi Protestáns Egyház), a Német Katolikus Püspöki Konferencia és az ACK (Keresztyén Egyházak Munkaközössége) szervezi.
Ott lesz az istentiszteleten a szövetségi elnök, Frank-Walter Steinmeier, Angela Merkel kancellár, a Szövetségi Tanács elnöke, Reiner Haseloff, és az Alkotmánybíróság elnöke, Stephan Harbarth is.
A megemlékezésen és az ökumenikus könyörgésen vezető egyházi személyek mellett jelen lesznek a zsidó és a muszlim közösség képviselői is. Az istentisztelethez kapcsolódóan 13 órakor ünnepélyes központi megemlékezést tartanak a berlini koncertcsarnokban, amit szintén közvetítenek a tévé- és rádióállomások.
Teológusok jönnek, mennek… teológiai intelmek az utókornak
Két napja megemlékeztünk a „protestáns katolikus”, a kegyes lázadó, az elmúlt fél évszázad egyik legkiemelkedőbb katolikus teológusáról, a Weltethos megfogalmazójáról, Hans Küng svájci teológusról, akit élete 93. esztendejében hívott haza Megváltója. Küng a világvallások és híveik közötti megbékéléstől tette függővé világetikájában a nemzetek közötti békés jövőt, egyáltalán a jövőt. Tübingenben pihent el a szíve, ahol évtizedeken keresztül tanított.
Ugyanitt, a tübingeni egyetemen tanított Jürgen Moltmann, korunk egyik legismertebb protestáns teológusa, a reménység teológiájának és etikájának kidolgozója. Ő az elmúlt napokban töltötte be 95. életévét. A két nagy tübingeni, a katolikus és a protestáns teológus egymást jól ismerve és tisztelve képezte a jövőnek etikai tartásra, felelős gondolkodásra és cselekvésre jelentős hallgatóságát, sőt a saját meggyőződésük védelmezésére szellemi eszközökkel képes újabb teológus és lelkész nemzedékeket. Moltmann 1964-ben megjelent Remény teológiája c. fő művével, amit számos nyelvre fordítottak le, rátapintott a 21. század egyik alapvető emberi létezésalapjára: a reményre, ami a hit Istenre támaszkodásából sarjad. Heinrich Bedford-Strohm, az EKD elnöke köszöntőjében hangsúlyozta:
Moltmann a személyes istenhitet és a politikai felelősséget kapcsolta össze tanításaiban és a közgondolkodásban.
A köszöntők sorában a württembergi protestáns püspök, Frank Otfried July a reménység teológiáját „csúcsaktuális” műnek titulálta, mivel ma éppen a remény az, amit nagyon sokan elveszítettek vagy éppenséggel reménytelenül sodródnak a jelen lélekszaggató sziklái között. A teológia művelésében fáradhatatlan Moltmann más műveivel is jelentős befolyással volt a mai nemzedékek gondolkodására. Így például A keresztrefeszített Isten (1972) vagy a kulcsfontosságú pneumatológiai, Isten Lelkéről szóló könyvével, melynek címe: Egyház a Lélek erejében (1975).
A remény és a szelídség etikája nélkül nem lesz jövőnk!
A világhírű tübingeni tudós 2010-ben elméleti kutatásai gyümölcseként megírta A remény etikája című ugyancsak nagy figyelmet és visszhangot kiváltó összegző művét. Mintegy teológiai intelemként a jövőnek. Arról ír bibliai mérték szerint, hogyan éljünk, gazdálkodjunk okosan a jövővel, ami nem a miénk, nem unokáinké, hanem Istené. Az egyes fejezetekben foglalkozik az élet, a helyesen és emberségesen, Isten szerint élés etikájával. Részletesen taglalja az orvosi etika mára igen élesbe fordult, súlyos döntésekben eligazító útmutatásait, az aktív és a passzív eutanáziáról, a test feltámadásáról, az élet és a meghalás méltóságáról, a test spiritualitásáról.
De ökológiai kérdésekkel is behatóan foglalkozik a Föld etikája c. fejezetben, miként a jövő szempontjából alapvető igazságos béke etikai kérdéseivel. Végül eljut minden etika kihagyhatatlan kísérőjéhez, az esztétikai ellenpontokhoz, az Istenben megélhető öröm esztétikai ragyogásáig. Mi adja az alapot ehhez a magas szintű esztétikai „élvezethez”? Az a bizonyosság, amiről Pál ír a filippi levélben: „Az Úr közel” (Fil 4,5). Az Ő közelsége, közeledése hangol fel mély és igazi örömre és az emberi durvaság földjén, napjaiban ez a bizonyosság fékezheti meg indulatainkat, tesz képessé arra, amiről szintén ezen az igehelyen olvasunk: a szelídségre.
Ez az, amiről Jézus a Hegyi Beszédben ezt mondta: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet” (Máté 5,5).
Milyen csodálatosan felelgetnek az Igék egymásnak! Milyen csodálatosan virágzik ki nemcsak a Bibliában, hanem a szívünkben is a szelídség, s a remény etikája, ami nélkül nem lesz tartós jövő a földön. Ezért imádkozzunk és ehhez kérjük Isten Lelke nevelő, vezető jelenlétét napfelkeltétől napszálltáig – Misericordias Domini vasárnapon és minden napon a világ végezetéig…
Isten éltesse a jövő teológusát, Jürgen Moltmannt, ad multos annos!
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
