Nagyrákó (Rakovo) Zsolna megye Turócszentmártoni járásának apró községe, jelenleg 322 lakossal. Egykor a Beniczky és a Rakovszky családok voltak a község urai. 1880-ban 319 lakosból 30 volt magyar, 1910-ben 277-ből 68, 1930-ban 281-ből 10. A Rakovszky család több jelentős személyiséget adott a történelemnek, köztük költőt, történetírót, alispánt, királyi kamarai tanácsost. Mindkét család szép kastélyt építtetett magának, a Rakovszky családét a múlt század 90-es éveiben lebontották. A Beniczky családét, amelyet még 1763-ban építettek és a szocializmus éveiben sokszor méltatlan módon használtak, az államtól egy magánszemély megvásárolta, felújította, és ezzel megmentette attól a sorstól, amelyre a Rakovszky családé jutott.
A temetőben mindkét családnak épült mauzóleuma, a Beniczky családét átépítve ma halottasházként használják, a másik, a Rakovszky családé azonban az évezred elejére erősen lepusztult állapotba került. 2008-ra már olyannyira, hogy úgy tűnt, végnapjait éli, a málló vakolat, a meglazult téglák, a hulló tetődarabok komolyan veszélyeztették a temető látogatóit.
A mauzóleumot Rakovszky István (1847-1910) építtette, aki maga csakúgy, mint a család többi tagja is szorosan kötődött Nagyrákóhoz, bár máshol, többnyire Pesten éltek.
Ő tett ígéretet Iván nagybátyjának, hogy a községben a családtagok részére méltó temetkezőhelyet teremt.
Maga Rakovszky István korának egyik legműveltebb, sokoldalú egyénisége, a magyar parlament tagja volt. Szorgalmazta a társadalom valamennyi tagjának a tanuláshoz való hozzáférést, a természetvédelmet, a művészetek támogatását. Turóchoz és ősei szülőföldjéhez olyannyira ragaszkodott, hogy meghagyta, családtagjaival együtt itt legyen a végső nyughelyük.
A mauzóleum építészeti szempontból is különleges, neogótikus stílusban épült, amely Turócra nem jellemző, ezért is volt nehéz a rekonstruálásába belekezdeni. A községnek azonban mindenképpen szándékában állt a felújítása, ezért próbáltak pénzhez jutni az Általános Hitelbank (VÚB) alapítványán keresztül, de nem jártak sikerrel. Patrik Antal polgármester és a község lakói azonban civil szervezetet alapítottak, a mauzóleum történetét mindenfelé népszerűsítették, így jutott el annak híre a magyar kormányhoz is. A segítség pedig nem maradt el, 12 ezer euróval járulnak hozzá a munkálatokhoz.
Michal Hrčka, a felújítás legfőbb szorgalmazója és a projekt szakembere elmondta, hogy a felújítást 2008-ban kezdték, tehát évek óta dolgoznak rajta, de egy ilyen építmény esetében nem kell, hogy a munkák elhúzódása ártson. Ők is a fokozatosság elvét és gyakorlatát választották. Az építmény dokumentálása után először a szigetelést végezték el, mert a nedvesség különösen káros a falakra, majd megjavították a bejárati ajtót és a harangtoronyba nyíló ajtót.
Az ablakvitrázsok felújítását 2016-ban kezdték el, összegyűjtötték valamennyi, még a legapróbb üvegtörmeléket is, és azok alapján próbálták elkészíttetni a másolatokat.
Az eredeti darabokból ugyanis mindössze egyetlen rész volt felhasználható. Fokozatosan kitisztították a belső teret is, és pótolnak minden stukkót és vakolatot.
Hamarosan elkészülnek a villanyszerelési munkákkal is, ugyanis a különleges építményt a jövőben emlékszobává kívánják kialakítani, információs táblákkal, ismertetőkkel. A mauzóleumban a Rakovszky család hat tagja talált végső nyugalmat, így Rakovszky Iván (1826-1905), Rakovszky született Keviczky Sarolta (1849-1887), Rakovszky Angelika (1862-1878), Rakovszky István (1847-1910), Rakovszky született Szilassy Ida (1851-1913), Rakovszky Endre (1878-1881).
Az ősi nemesi magyar család mauzóleuma a magyar kormány hathatós segítségének köszönhetően is menekült meg a teljes pusztulástól, azonban a helyiek igyekezete, a múlt emlékeinek megőrzése és tisztelete ugyancsak dicséretet érdemel.
(BM/Felvidék.ma/Aktuality.sk)
