Kép: Magyar Interaktív Televízió
A feltámadás ünnepének szokták nevezni, pedig voltaképpen az élet és igazság ünnepe.
Akik pedig kissé cinikus filozófiával szabják meg a jelentőségét, így szólnak: a húsvét is csak azt bizonyítja, hogy a Messiásoknak meg kell halniok a feltámadásért. De azért csak az élet ünnepe a húsvét, s az igazságé is. Mert az élet mégiscsak valóság, igazság…
Mikor így rügyező, sugaras tavaszkor eljön, az emberiség mindig hozsannával fogadja.
A korok pedig néha közel, néha nagyon távol vannak hű megértésétől, s ilyenkor más és nem az igazság ünnepel.
De akik igyekeznek megérteni saját koruk hangulatát, azok számára mindig ad gondolkozásra alkalmat a húsvét, e nagy szimbólum, e vigasztalást nyújtó nagy ünnep.
E pillanatban úgy érezzük, hogy e kor hangulata távol, nagyon távol van a húsvét megértésétől.
…Eszünkbe jutnak a Rajna-parti vérnapok. Mikor fanatikus csordák nagypéntek napján mészárlással akarták megbosszulni a Messiást, s hogy gőzölgő zsidóvér festette a vizet, melynek partjain két nap múlva tömjénfüstös templomokban zúgott a hozsánna, hogy feltámadt az Igazság s az Élet!…
Ez a vad hangulat volt talán minden kor oly hangulatai között legméltatlanabb az élet nagy emberi ünnepéhez.
…De vajon méltóbb-e a mienk, melynek durva hangulatából olyan keveseknek sikerül magukat kivájniok.
A tömegek mozdulnak meg ismét, mint egykor. A fanatizálható, az elvadítható tömegek.
Ne üljünk föl a közönséges zászlóbontásoknak.
Egy nagy, feltartózhatlan erupció előtt állunk. Előző korok hibái, tévedései készülnek önmagukat megbosszulni. A messiási tanításokat hant borítja. Talán nem újulhatnak meg már a Rajna-parti vérnapok. A hugenottákéi sem. De az emberiségre nagy csapások várnak. Sok könnyet, sok vért szomjaz még a föld…
…Az élet és igazság ünnepén bocsáttassék meg nekünk, hogy eljövendő nagy szomorúságok árnyképeit látjuk.
Nekünk fáj legjobban, hogy ünnepen ilyen tépő gondok szállnak reánk!
– …Ünnepeljen azonban mindenki ép örömmel, önhite szerint. Zengjen az élet hozsannája: feltámadunk!…

(Megjelent a Szabadság 1901. április 7-i számában)