A gútai temetőben ma a családtagok, barátok, tisztelők százai búcsúztak az egy héttel ezelőtti tragédia áldozatától, dr. Lancz Attilától, a felvidéki magyar közösség kiváló jogvédőjétől.
A gyászoló tömegben a Magyar Közösség Pártjából ott volt – többek között – Forró Krisztián pártelnök, illetve több korábbi elnök is, köztük Berényi József, Csáky Pál, Duray Miklós, Menyhárt József. A Csemadok elnöke, Bárdos Gyula is lerótta tiszteletét Lancz Attila előtt, ahogy megtette ezt a Via Nova, illetve a Szövetség a Közös Célokért elnöke, Gubík László is.
Az egyházi szertartás mellett Lancz Attila közéleti tevékenységét és emberi nagyságát Forró Krisztián méltatta, ahogy ezt a jogásztársadalomból Szekeres Klaudia tette meg. Mindkét beszédet megosztjuk olvasóinkkal.
Forró Krisztián beszéde:
Tisztelt gyászoló család, barátok, munkatársak, ismerősök!
Nehéz szívvel osztozunk a gyászban, akik ma itt összejöttünk, hogy Attilától búcsúzzunk. Mindannyiunknak fáj, hogy eltávozott közülünk, és nem lehet már velünk. Érzéseinket leginkább Wass Albert gondolatai tükrözik:
„Tudom, hogy durva és illetlen a szó, mely bármily céllal is azok után kullog, akik mögött az élet kapuja bezárult… (…) De úgy érzem, hogy néhány szóval adósod vagyok…”
Ezeket a szavakat pedig nehéz megtalálni egy kolléga és barát végső búcsúja alkalmával. Annál is inkább, mivel számos emlék köt hozzád.
Évfolyamtársak voltunk a galántai Kodály Zoltán Gimnáziumban. Társak voltunk kosárlabdameccseken, szünetekben, ebédidőben, beszélgetéseink örökké az emlékezetemben maradnak. Ám nemcsak a komolyság jellemzett bennünket, a tinédzserek viccei és poénjai sokszor csaltak jókedvet és vidámságot napjainkba.
Éppen ezért, amikor ismét összehozott bennünket a sors az MKP egy országos kongresszusán, ott folytattuk a beszélgetést, ahol 15 évvel azelőtt abbahagytuk.
Mikor megtudta, hogy Nagymácsédra költöztem, szinte minden hosszabb beszélgetésünknél szóba kerültek nagymácsédi gyökerei, az ott élő rokonok, és a rengeteg ottani történet a múltból. Büszke volt a származására.
Jogi diplomáját a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán szerezte. Már ifjú jogászként a felvidéki magyar közösség szolgálatába állt, hiszen a komáromi Selye János Egyetem alapjainak lerakásánál is közreműködött.
2001-től vált az MKP tagjává, és azonnal kivette részét a párt külügyi bizottságának munkájából is. Minden adottsága megvolt, hogy munkáját jól végezze. Jogi végzettség, az angol nyelv tökéletes ismerete, de a német és a francia nyelv sem tudott rajta kifogni. Az európai parlamenti képviselők asszisztenseként megbízható támaszuk és segítőjük volt több éven keresztül. Az Európai Parlamentben gyűjtött tapasztalatait a későbbiek során is a közösségünk szolgálatába állította. Nemzeti közösségünk olyan ügyei mellett szállt síkra, mint a Beneš-dekrétumok máig ható következményeinek a kezelése, a szlovákiai 2010-es állampolgársági törvénnyel kapcsolatos sérelmek elleni fellépés, a Kárpát-medence magyarságát ért jogtiprások elleni védelem, a különböző európai polgári kezdeményezések koordinálása, és még tovább sorolhatnám.
Attila nemcsak az MKP-val működött együtt. Számos olyan szervezetnek, intézménynek dolgozott, amely a felvidéki magyarok jogait hivatott védeni. Különböző európai kisebbségvédelmi tanulmányok szerzője és társszerzője volt.
Megkerülhetetlenségének, rátermettségének ékes bizonyítéka, hogy az MKP legutóbbi négy elnökének közvetlen munkatársa volt. Ez pedig nem kizárólag nagy tudásának köszönhető. Attila hihetetlenül sokoldalú ember volt. A rá bízott feladatokat minden esetben becsülettel ellátta, azok elvégzésére mindig alaposan felkészült. Barátság és a segítőkészség jellemezte.
Attilának volt egy tulajdonsága, ami védjegyként jellemezte és aminek köszönhetően mégis kiemelkedett sokak közül. Ez az alázat.
Bár kiváló adottságainak köszönhetően minden lehetősége adott volt, hogy felhívja magára a figyelmet, szívesen dolgozott és segédkezett a háttérből, segítve és támogatva közösségünket.
Kedves gyászoló társaim, Attila személyében pótolhatatlan veszteség érte nemcsak szűk családját, nemcsak a Magyar Közösség Pártját, hanem az egész felvidéki magyar értelmiségi közösséget. Olyan ember hagyott itt váratlanul és megdöbbentő módon minket, akire számíthattunk és számítottunk.
Búcsúzunk a családtagtól, baráttól, munkatárstól, szakembertől, de legfőképp egy igazi, közösségi és általános értelemben vett nagybetűs embertől. Isten veled, Attila. Testednek legyen könnyű a föld, a lelked, a szellemiséged pedig maradjon velünk az idők végezetéig.
Szekeres Klaudia jogász beszéde:
Tisztelt gyászoló család, tisztelt gyászoló gyülekezet!
Mindig nehéz feldolgozni egy fiatal ember váratlan halálát, főként, ha egy olyan sokoldalú, értékes emberről van szó, mint amilyen Lancz Attila volt. Jómagam is perceken keresztül csak meredten bámultam a számítógép képernyőjét, mikor néhány napja a közösségi oldalakról értesültem tragikus balesetéről…
A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala mellett működő Jogsegélyszolgálat munkatársaiként 11 éves szakmai és baráti kapcsolat kötött össze minket, hiszen mindketten a kezdetektől részt vettünk abban a sokszor sziszifuszi munkában, melyet a kisebbségi jogok kihívásokkal teli területe jelent bármely jogász számára. Attila ez alatt a 11 év alatt több száz embert igazított útba a honlapunkon beérkező kérdésekre adott professzionális válaszaival, s nagy türelemmel kezelt minden megkeresést, aminek köszönhetően ő lett a nyelvi jogok és állampolgársági problémák legszakavatottabb ismerője a Felvidéken. Személyében egy széles látókörű, nagy tudású kollégát ismertünk meg, akire mindig lehetett számítani. Szakmailag megalapozott, kiegyensúlyozott véleményeket prezentált, kiváló elemzésekkel és publikációkkal gazdagította tevékenységünket. Lenyűgözően tudott érvelni, de mások meghallgatása után képes volt változtatni is a véleményén, amire csak a nagy gondolkodók képesek. Én személy szerint talán a leginkább azt csodáltam benne, ahogy korát meghazudtoló módon szinte tökéletesen átlátta a bel- és külpolitikai kapcsolatokat, eseményeket, miközben titkon abban reménykedtem, hogy egyszer majd ilyen kaliberű politikusok fogják vezetni az országot.
Hiányozni fog utánozhatatlan, fanyar humora, mellyel könnyen érthetővé tudta tenni a legbonyolultabb jogi témákat is, és mindig szívesen emlékezünk majd azokra az élvezetes szakmai vitákra is, melyeket barátjával és kollégánkkal, Horony Ákossal folytattak. Egy igazi közösségi ember volt, aki pótolhatatlan lesz mindannyiunk számára, akárcsak Tóth Károly, a Kerekasztal és a Jogsegélyszolgálat atyja, aki már csaknem 5 éve hagyott itt bennünket. Megtiszteltetés számomra, hogy ilyen elkötelezett, áldozatkész emberekkel dolgozhattam, és ismerve őket, biztos vagyok benne, hogy most már ismét együtt, cigarettafüstbe burkolózva fogják boncolgatni a világban zajló problémák megoldási lehetőségeit odafönn is…
Számunkra pedig nem marad más, mint Abraham Lincoln közismert gondolatával vigasztalódni: „A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.”
Ég veled drága Attila, hálás köszönet mindenért!
