A Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetésben részesült a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program keretében a felvidéki református magyar óvoda- és bölcsőderendszer megújítása érdekében végzett munkája elismeréseként Molnár Sándor, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház zsinati főtanácsosa, a Rimaszombati Református Egyházközség lelkipásztora. Vele készített beszélgetést a Reformata.sk.
Hogyan fogadta ezt a megtisztelő elismerést munkájáért a magyar kormánytól?
Amikor a felterjesztésről értesültem február elején, eléggé meglepődtem, hiszen magamat egyházunk „kubikusának” tartom, és sokan vannak előttem, illetve mellettem, akiknek a neve ugyanúgy ott szerepelhetne a kitüntetettek között. Az ünnep napján, amikor a kollégáktól értesültem a hivatalos hírről, jóleső érzés töltött el, és megtiszteltetés volt számomra, hogy Magyarország miniszterelnöke felterjesztésére a köztársasági elnök elismerte szolgálatunkat. Szándékosan fogalmazok többes számban, hiszen az elismerés tárgya nem egyetlen ember szolgálatáról szól, hanem több tucat lelkészről, gyülekezeti segítőről, családtagról, akik nincsenek ugyan nevesítve, de ugyanúgy ott vannak a szolgálat hátterében.
A kitüntetettek rövid ismertetőjében egyedül Önnél szerepelt az az indoklás, hogy a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program keretében a felvidéki református magyar óvoda- és bölcsőderendszer megújítása érdekében végzett munkája elismeréseként, bár tudom, hogy másutt is voltak fejlesztések ezen a területen. Miből állt az Ön munkája? Mi mindenre kellett odafigyelnie?
A felvidéki református magyar óvoda- és bölcsőderendszer megújításában kétszeresen is érintett vagyok.
Egyrészt rimaszombati lelkipásztorként – mivel egyházközségünk is bekapcsolódott a programba – egy háromcsoportos óvoda építésében és egy öttantermes kisiskola vásárlásánál, bővítési és felújítási munkálatainál segédkezhettem, másrészt zsinati főtanácsosként egyházunk elnökségének magyar tagjaival és a felkért építészekkel közösen jelenleg is koordinálom az óvodafejlesztési programba bevont összesen 24 helyszín beruházásának és intézményalapításának ügyeit. Szeretném hangsúlyozni, én egy fogaskerék vagyok az egész gépezetben. Rajtam kívül csak a Felvidéken több mint száz lelkész, gondnok, pedagógus vállal konkrét feladatokat a program megvalósításában.
Mikor kapcsolódott be a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház a Kárpát-medencei óvodafejlesztési programba és miért döntött akkor úgy az egyház vezetése, hogy ezt a felkínált lehetőséget nem szabad elszalasztani?
Magyarország Kormánya 2016 őszén jelezte: egy óvodafejlesztési programmal szeretné minden magyar gyermek számára biztosítani, hogy magyar oktatási intézménybe járhasson. Az ehhez szükséges megfelelő számú óvodai és bölcsődei helyek kialakításához keres partnereket. Egyházunk akkori vezetősége először a magyar egyházmegyék espereseivel egyeztetett a felvetésről, az igények és lehetőségek felmérését követően pedig néhány napon belül – november 22-én – már a potenciális helyszínek lelkészeivel folytatott megbeszéléseket. Mivel több egyházközségből is jelezték, hogy a magyar óvodai helyek száma a városokban jelentősen elmarad az igényektől, illetve több óvoda esetében jelentős fejlesztések nélkül nagyon hamar veszélybe kerülhet a működés biztosítása, készek aktívan bekapcsolódni az óvodai helyek kialakításába és megőrzésébe. Egyházunk vezetése elfogadta a felkínált lehetőséget és az érdeklődő egyházközségek pályázatával bekapcsolódott a Kárpát-medencei óvodafejlesztési programba.
Annak ellenére szerettek volna élni ezzel a lehetőséggel, hogy tudatában voltak a felelősségük megnövekedésével a felvidéki magyar nyelvű oktatás biztosításában?
Az egyházközségek felelőssége a magyar nyelvű oktatás biztosításában nem új keletű dolog.
Ha valaki nem akarja meglátni református közoktatásunk több száz éves múltját és értékeit, akkor ne menjen olyan messzire. Sokan nem tudnak róla, de nem egy esetben a kommunista diktatúra idején is a gyülekezeti hitoktatás sok gyermek számára az egyetlen elérhető magyar nyelvű oktatás volt. Jómagam – mivel az alap- és középiskolát szlovák nyelven végeztem – a gyülekezeti hittanon gyakorolhattam a magyar nyelvű olvasást. Nagyon sok egyházközségben ez a helyzet máig fennáll. Inkább úgy fogalmaznék, hogy az egyházközségek eddig is meglévő felelőssége mellé egy újabb lehetőség társult, amellyel az eddig végzett szolgálatukat hatékonyan bővíteni tudják.
A program indulásakor az volt az elsődleges cél, hogy elsősorban a városi gyülekezetek kapcsolódjanak be a helyi közösséget erősítve a magyar óvodai, illetve bölcsődei férőhelyek által?
A cél, amint azt már említettem, a megfelelő számú óvodai és bölcsődei férőhelyek kialakítása, illetve megőrzése volt annak érdekében, hogy minden magyar gyermek magyar csoportba kerülhessen. A legtöbb esetben épp a városokban szolgáló lelkészek jelezték, hogy a magyar csoportok létszámai, illetve az óvodáskorú magyar gyermekek száma nincsenek összhangban.
A rimaszombati példát említve, a programot megelőzően a százötven magyar óvodáskorú gyermekre hatvan magyar óvodai férőhely jutott. De hasonló helyzet volt a többi városban is.
Ezeken a településeken az óvodai helyek bővítése volt a cél, új óvodai csoportok kialakításával, óvodaépület építésével vagy meglévő épület vásárlásával és átalakításával. Voltak olyan helyszínek, ahol az óvodai csoportok hosszú távú működése volt veszélyben, a nem megfelelő épület miatt a Közegészségügyi Hivatal részéről a bezárása fenyegetett. Ezeken a településeken a meglévő férőhelyek megőrzése és fejlesztése volt a cél: épületfelújítással vagy új óvoda építésével.
Hány református óvoda létesítésével számoltak? Minek köszönhető az, hogy a tervezett húsz református óvoda helyett huszonnégy egyházközségben lesz szociális vagy oktatási intézmény?
Egyházunk több ütemben pályázott. Ahogy haladtunk az előkészítéssel, úgy tudtuk pontosítani a helyszínek névsorát és a beruházás jellegét is. Eredetileg több településen egységesen új építésű kétcsoportos óvodával és családi házból átalakított bölcsődével számoltunk, és ehhez készült költségtervvel pályáztunk. Néhány hónap alatt kiderült, hogy vannak helyszínek, ahol akár háromcsoportos óvodára és kétcsoportos bölcsődére is lenne igény, de van, ahol épületvásárlással és felújítással is megfelelő férőhelyszámot tudunk biztosítani. A gyermekgondozási szociális intézmények számára előírt feltételek azonban annyira megváltoztak, hogy családi házakban szinte kivitelezhetetlennek tűnt a bölcsőde üzemeltetése. Folyamatosan egyeztettünk az érdeklődőkkel. Voltak egyházközségek, melyek visszaléptek a lehetőségtől, de voltak olyanok is, akik – bár jelentős igény lenne új óvodai helyek kialakítására – nem kívántak részt venni a programban. Viszont voltak egyházközségek, melyek csak később, mintegy két évvel a program kezdete után kapcsolódtak be. Eredetileg 20 helyszínre pályáztunk, jelenleg úgy néz ki, hogy 24 helyszínen lesz bölcsőde vagy óvoda, illetve mindkettő.
Milyen nagyságú pénzügyi keretet határoztak meg az SZRKE számára ennek a programnak a keretében? Hogyan lehetett betartatni az egyes projekteknél, hogy bizonyos összeget már ne lépjen túl? Hol lehetett spórolni, milyen megoldásokon?
Az óvodaprogram három ütemében egyházunk összesen 7 milliárd 76 millió forint támogatásban részesült.
Bár az átváltási árfolyamok az évek során változtak, egyházunk és régiónk vonatkozásában is történelmi jelentőségű támogatásról beszélhetünk. A támogatás felhasználásánál két döntő szempontot sikerült érvényesíteni: az egyik, hogy a beruházások megvalósításába az érintett egyházközségeket is bevonják a döntésükkel, valamint a beruházások előkészítésével és lebonyolításával. A másik szempont pedig az volt, hogy az egyes helyszínek keretösszegét a tervezési szakasz lezárását követően a konkrét beruházáshoz igazították. Mindkettőnél építész szakemberek segítették az egyházközségek és a koordinátorok munkáját. Amíg a helyzet engedte, rendszeres személyes találkozókat tartottunk, ahol egyházunk képviselőin és a felkért építészeken kívül a beruházás előrehaladásától függően jelen voltak az egyházközségek képviselői, a tervezők, kivitelezők, műszaki ellenőrök. A tanulmányterveket, a tervdokumentációt, a tervezői költségvetést, valamint a kivitelezői költségvetést is a felkért építészek opponálták. A kiválasztott kivitelezőnek a tervezett költségvetését még tételesen is megvizsgáltuk, és ahol esetleg tartalékot találtunk, további konkrét csökkentést kértünk. Ennek révén nem egy esetben az egyházközség végül a kivitelező által leadott nyertes árajánlattól százezer eurókkal is alacsonyabb végösszegre szerződött, de a beruházás teljes egészében be lett fejezve.
Mi jelentette az Ön számára a legnagyobb kihívást ezen a téren? A pénzügyi keret betartása vagy az adott gyülekezeteknél a jóváhagyás után a tervezés, az engedélyeztetés, a kivitelezés menete?
Mivel 24 helyszínről, majdnem ugyanennyi egyházközségről, lelkészről, gondnokról, tervezőről, kivitelezőről beszélünk, és az egyes helyszínek az adott körülményekhez igazodva haladtak a tervezés, engedélyeztetés, költségmeghatározás és kivitelezés útján, minden helyszín egyedi megközelítést igényelt. Míg az egyik helyszínnél már az épület berendezéséről tárgyaltunk, a másiknál még csak a tervező tanulmánytervét vizsgáltuk.
Minden egyházközségnek magának kellett végigjárnia azt az utat, amely során tudatosult bennük, hogy bár a tárgyalásoknál az egyházközségek képviselői a kivitelezővel és a tervezővel együtt szemben ülnek a koordináló bizottság tagjaival, de míg az egyházközség és az egyetemes egyház érdekei azonosak, a tervező és a kivitelező sok esetben saját érdekeit képviseli a tárgyalásnál.
A jóváhagyott tervdokumentáció, a kiegyezett és megkötött kivitelezői megállapodások, valamint leginkább a megépült vagy megújult épületek arról tanúskodnak, hogy eddig a résztvevők között minden esetben sikerült megtalálnunk azt a szűk területet, ahol az egyház érdekei a tervező és kivitelező által még elfogadható feltételek mellett érvényesülnek.
Mennyi időt kellett erre szánnia a rimaszombati lelkipásztori szolgálata mellett? Nem foglalták le túlságosan az idejét a programmal kapcsolatos tanácskozások, egyeztetések?
Azok az egyházközségek és lelkészek, akik bekapcsolódtak a programba, nagyon hamar ráébredtek arra – amit az intézményfenntartó lelkipásztorok mindnyájan tudnak –, hogy
egy idő után kimutathatatlan az a többletmunka, amit az érintettek belefektetnek ebbe a projektbe.
Nehéz pontos időt vagy viszonyítási arányt mondani, inkább egy állapottal jellemezném, amiből már nem lehet szabadulni. Egy édesanya sem tudja meghatározni, melyik gyermekével mennyi időt foglalkozik: gyermekei az élete részévé válnak, és folyamatosan azt érzi, egyik gyermekére sem jut elegendő idő.
Elmesélne egy-két szép pillanatot, amikor érezte, hogy érdemes volt bekapcsolódni ebbe a programba?
Lehet, hogy egy kicsit szentimentális vagyok, de a legmeghatóbb az az öröm volt, amelyet egyik-másik gyermeki arcon lehetett elcsípni, amikor belépett a számára elkészített csoportszobába és tudatosította: ez a szépség, ez a csoda számára készült. Ilyenkor eszembe jutott, mindez semmi ahhoz képest, amit számunkra készítettek.
2019-ben adták át Komáromban a Csillag bölcsődét és óvodát. Az óvodafejlesztési program keretében ez volt az első oktatási-nevelési intézmény, amelyet még abban az évben újabbak követtek. Ma hol tart ez a program és mikorra várható a befejezése?
A 24 helyszínt három kategóriára tudnám osztani. Vannak helyszínek, ahol az építési munkálatok 2019-ben és 2020-ban befejeződtek, megtörtént az intézményalapítás, intézménybesorolás és jelenleg már működik óvoda, vagy óvoda a bölcsődével együtt, illetve csak bölcsőde. A komáromi Csillag óvoda mellett ide tartozik Hanva, Kassa, Kiskövesd, Marcelháza, Martos, Rimaszombat, Rimaszombat kisiskolája, Somorja, Szepsi, Tornalja, Zselíz. A második csoportba sorolnám azokat a helyszíneket, ahol az építési munkálatok a 2021-es évben már befejeződtek vagy reménység szerint befejeződnek, és a besorolást követően megkezdik a működésüket. Ide tartozik Bátorkeszi, Érsekkéty, Hetény, Királyhelmec, Léva, Nagykapos, Pálfala, Perbete, Rozsnyó, Vágfarkasd és Zsigárd. Van egy egyházközségünk, a dunaszerdahelyi, ahol még csak a hetekben zárult le az engedélyeztetési folyamat, így a háromcsoportos óvoda építése elhúzódik a 2022-es évre. Ennél az egyházközségnél kérelmeznünk kell a megvalósítási időszak módosítását, a befejezett beruházásoknál pedig elkezdjük az elszámolás összeállítását.
(Iski Ibolya, Reformata.sk/Felvidék.ma)
