A felvidéki Bakabányán született (1812) tudós pap, Lányi Károly az egyetemes magyar kultúrtörténet mércéjével mérve is a jeles személyiségek sorába tartozik. A tájainkhoz több szállal is kötődő kiváló egyházi férfiút elsősorban egyháztörténészként tartjuk számon, de jegyzi őt kódexirodalmunk is. Toldy Ferenc „ernyedetlen nyomozóként” emlegeti földinket, „kinek munkái ha kritika és szerkesztés dolgában ki nem elégítők is, de históriai anyagban meglepően gazdagok”. (Toldy, 1868:109.p.)
Lányi Körmöcbányán, Esztergomban és Nagyszombatban végezte gimnáziumi tanulmányait. Ezt követően teológiát és bölcseletet tanult; az utóbbiból 1842-ben doktorált Pesten. Természetesen ezt jóval megelőzőleg, 1837-ben pappá szentelték. Egy ideig máriavölgyi segédlelkész, majd hitszónok volt Pozsonyban. Előző állomáshelyén a híres kegyhely történetét is kutatta.
Lányi Károly pedagógiai tevékenysége is jelentős. 1842-től volt az egyetemes és a magyar történelem tanára a nagyszombati líceumban.
Rövid megszakítás után ugyanitt a természettudományokat és a mezei gazdaságtant oktatta. 1847-ben az MTA tagjává választották. Ezt megelőzően már több kötete és számos tanulmánya jelent meg.
1839-ben adta ki A Boldogságos Szűz máriavölgyi csodaképének története című munkáját, amely később németül és szlovákul is megjelent. A Keresztény katholikus vallástanítmánya Pozsonyban látott napvilágot 1842-ben. A Magyarföld egyháztörténete című háromkötetes összefoglalója Pesten jelent meg 1844-ben. 1846-ban Pozsonyban adta ki a Magyar nemzet történetei képekkel a nép számára című munkáját. Cikkeit, tanulmányait a Századok és a Religio közölte.
Akadémiai tagként is több munkát publikált. 1852-ben egy szlovák nyelvű könyvet jelentetett meg KRÁTKY DEJEPIS CIRKWE KRESŤANSTVO KATOLICKÉ címmel. 1852-ben a gimnáziumok számára szlovák nyelvű történelemkönyvet is írt. Kétkötetes nagy műve, a LÁNYI KÁROLY MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNELME Knauz Nándor átdolgozásában jelent meg Esztergomban 1866-ban és 1869-ben. Sajnos Lányi Károly korán, épp 165 éve,1856. május 23-án Egbelen, ahol akkor plébános volt, elhunyt.
Jeles szülöttünkről nevezték el a Lányi-kódexet, melyet 1855-ben ő adományozott a Magyar Tudományos Akadémiának.
A kódex valószínűleg 1518–19-ben készült. Az ugyancsak honti származású sági prépost, Fegyverneki Ferenc megrendelésére íródott a Szegedről Somlyóvasárhelyre telepített premontrei apácák számára. Fegyverneki három írástudós papja készítette, a harmadik szerzetes neve is ismert, Kalmáncsey Lászlónak hívták. (Új Magyar Irodalmi Lexikon, 1994. 1192.1.)
A 219 levél terjedelmű, magyar nyelvű kódex ordináriumokat tartalmaz, azaz „regulák, szertartások és latin imák gyűjteménye”. Néhány sora hangjegyes. Horváth János szerint a Lányi-kódex az „egyetlen teljes ordináriumunk”, amely „természeténél fogva a legridegebb értelemben vett előírás; sokszor annyira szűkszavú, hogy szövegnek is alig minősíthető”. (Horváth, 1931. 162. 1.)
Lányi Károly sokoldalú ember volt. Az említetteken kívül foglalkozott népneveléssel, szépirodalommal, útirajzírással stb. Korai halála miatt több munkája kéziratban maradt. Talán megérdemelné az egyház- és irodalomtörténészek, a nyelvészek jobb odafigyelését.
Lányi Károly munkássága, emberi magatartása példamutató és példaadó lehet számunkra is. Többek között a toleranciát, az egymás közelében élő népek kölcsönös tiszteletét is példázza. Sajnálhatjuk hát, hogy Lányi emléke a Felvidéken csaknem feledésbe veszett, hiszen neve még a Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikonából (Bratislava, 1981) is sajnálatos módon kimaradt.
