2010. március 4-én mutatta be a Komáromi Jókai Színház Spiró György Prah című komédiáját, Anger Zsolt rendezésében. Az idén – a járvány miatt hozott előírások okán – felújították a darabot annak egykori, egyben mostani szereplői, a Nő, Molnár Xénia és a Férfi, Mokos Attila. A főpróba előtt beszélgettünk.
Milyen emlékeket őriztek a tizenegy évvel ezelőtti bemutatóról?
Molnár Xénia: Megtiszteltetés volt Mokos Attilával játszani azt az előadást, húszéves álmom vált valóra azzal, hogy vele játsszak. Emlékszem, Anger Zsolt megkérdezte az olvasópróbán, hogy milyen viszonyban vagyunk. Egymásra néztünk, és nevettünk. Jó játszani olyan partnerrel, akiben megbízom, akitől tanulhatok, aki megtart. Attilával színpadon kívül, emberileg is jól megértjük egymást, barátok vagyunk.
Fotó: Dömötör Ede
Mokos Attila: Arra emlékszem, hogy rettenetesen kevés idő volt a próbákra. Nem egész öt hét. Egy kicsit megrémültem, hogy ennyi idő alatt egyáltalán elkészülünk-e. Most viszont annyit próbáljuk a darabot, hogy duplán behoztuk, sőt túlteljesítettük a hajdani próbafolyamat hiányzó heteit is. Visszaolvasva a darab fikarcnyit sem veszített az aktualitásából. Anélkül, hogy lelőném a poént, olyan alapvető kérdéseket vet fel a szerző, hogy mit kezd valaki, ha hirtelen milliós összeghez jut. Biztos, hogy minden pénzben mérhető? Az ezekre adott válaszok ma kiváltképp érvényesek. Ez azt igazolja, hogy Spiró György valóban jó darabot írt, amely ugyan a máról szól, de alapjában véve kortalan. Tehát remekmű.
Később mindketten más színpadi partnerekkel is játszottátok a darabot. Milyenek voltak azok az előadások?
Molnár Xénia: Kedves barátaim vannak az őrsújfalui ÉS?! Színházban. Együtt szervezzük nyaranta a kokavai gyermekszínjátszó táborunkat. Közösen vetődött fel az ötlet, hogy játsszuk el a Prahot Panyi Zoltánnal. Zoli személyében is egy fantasztikus embert és egy remek színészt ismertem meg, nagy öröm volt a munka Szabó Csilla rendezővel tavaly télen az aranyosi kultúrházban. Akkor még szabadúszóként dolgoztam, örültem, hogy visszaadhattam valamit abból a szeretetből, amit tőlük kaptam.
Mokos Attila: Volt főiskolás osztálytársam, Tóbiás Szidi látta a komáromi előadásunkat. Ekkor jött az ötlet, mi lenne, ha szlovákul is eljátszanánk. Így került bemutatásra a pozsonyi L+S Stúdiószínházban. A rendezője, Juraj Nvota másképp nyúlt a történethez. Míg a komáromi Prah naturalista, a pozsonyi inkább stilizált előadás volt. Pozsonyból kiindulva, Kassától Prágáig hat évig nagy sikerrel játszottuk. Végül is Spiró György szövege mindkét nyelven, mindkét előadásban sikerrel meg tudott szólalni.
Mennyivel lettetek tapasztaltabbak a 2010-es premier óta?
Mokos Attila: Lehet, hogy elfogult vagyok, de változatlanul nagyon szeretem ezt a szöveget is. Hiába telt el tizenegy év, Xénia sem változott semmit.
Fotó: Dömötör Ede
Molnár Xénia: Számomra az az új, hogy ismét színpadra állhatok, kétezer-tizenhárom óta nem játszottam a Komáromi Jókai Színházban. Ráadásul annak idején, a stúdiószínpadon próbáltunk és mutattuk be. Most nagyobb a tér, több embernek fogjuk játszani. Várom a bemutatót. Sokáig nem játszhattunk, a nézők sem jöhettek hosszú ideig színházba. Bízom benne, hogy emlékezetes estét szerzünk nekik ketten Attilával, és tetszeni fog nekik az előadás.
(Bárány János/sajtóközlemény)
