Száz esztendővel ezelőtt Hollandia, a holland emberek fogalomszámba mentek, a társadalmi tolerancia, az igazi liberalizmus megtestesítői voltak, segítőkész, szolidáris társadalom nemcsak a németalföldi polgárok számára, hanem szerte a világban bajba jutott, szerencsétlen sorsú embertársaik iránt is.
Így volt ez például az első világháború után. A világégésben semleges maradt Hollandia, de a háború vége felé, külső körülmények hatására, élelmiszerhiány lépett fel, a lakosság egy része nélkülözött. Mégis volt erejük és szívük a még szegényebbeken, a háború által tényleges nyomorba döntött közép-európai embertársaikon segíteni.
A háború utáni években magyar gyermekek ezreit szállították különvonatok Amszterdamba, árvákat, félárvákat, nyomorban tengődő családok fiait, lányait, hogy több hónapos, akár egy-két éves lelki-testi felépülésben részesüljenek. Az önkéntes nevelőszülők a legnagyobb szeretetben és a legjobb ellátásban részesítették őket. Csillogó szemű egészséges gyermekek tértek vissza hazájukba, egész életükre kiható élményekkel, szép ruhában, apró ajándéktárgyakat szorongatva, egy holland gyermekeket ábrázoló tejesbögrét, amiből ott ittak, egy porcelánfejű babát vagy játékautót, és kis fejükben számos szép emléket őrizve. Nagyon sok esetben egész életre szóló barátságok születtek a befogadó család gyermekeivel, s későbbi életükben kölcsönösen látogatták egymást a sűrű levelezések közben.
A holland emberbaráti akciókról a nyolcvanas években tett számos erdélyi utam során is értesültem. Főleg protestáns egyházak és szervezetek erkölcsi és anyagi támogatásban részesítették erdélyi honfitársainkat, bőségesen juttatva az adományokat,
személyes jelenléttel, látogatásokkal fűszerezve mindezt. Meglepetésemre több holland család végleg áttelepült a Királyhágón túli területekre, például Székre. Ott ma a széki néphagyományok egyik legnagyobb ápolója egy ma már magyarul jól beszélő hollandus. Azután megtudtam, hogy a mai Magyarországra is számosan áttelepültek, Somogyba, Baranyába, Kecskemét környékére és máshova. A Balaton déli térségében voltam egy faluban, ahol szinte csak bevándorolt hollandok élnek. Lehet, több is van ilyen. Kezdetben azt hittem, a tenger elől menekülnek, hiszen Hollandia egyharmada néhány méterrel a tenger szintje alatt van. (Ma már tudom, más okuk is lehetett…)
Ez a kép élt a magyar emberekben a hollandokról hosszú évtizedeken át. A XX. század közepe után azonban valami ijesztő változás történhetett Németalföldön. Akkor még nem, de ma már tudjuk, az álliberalizmus fertőzte meg a helyi politikát. A holland társadalom vezető rétegeinek világnézete eltorzult.
Ennek első jele, legalábbis számomra, a srebrenicai vérengzésnél tanúsított holland katonai egység magatartásánál mutatkozott meg. 1995. júliusában a boszniai városban 8700 ártatlan és védtelen bosnyák civilt öltek meg vadállati kegyetlenséggel a szerbek. A mészárlást nem akadályozta meg a területen tartózkodó 400 felfegyverzett holland békefenntartó, holott tudták, mi történik! Ezt a tényt, ezzel együtt felelősségüket, a Hágai Nemzetközi Bíróság is megállapította. A kiskatonákat talán nem lenne helyes elmarasztalni, parancsnokaikat azonban igen. Egy rossz irányba ferdülő társadalom neveltjei voltak. Embertelen nemtörődömség, vagy valami aljas számítás vezérelte őket, ma sem lehet tudni. Egy azonban biztos: bűnös mulasztás terheli őket.
Ma már a holland politika vezetői téves eszméik hirdetése terén tűrhetetlen távolságokra mennek el. Amikor a három választáson át egyaránt kétharmados többséget nyert Magyar Országgyűlés a kiskorú gyermekek egészséges nevelése védelmében hoz törvényt, kizárva az iskolából a törpe kisebbségben lévő nemi kapcsolatokat hirdetők propagandáját, akkor a ma regnáló holland miniszterelnök, Mark Rutte politikus Magyarország térdre kényszerítésére hívja fel Európa vezetőit, a törvényesen, demokratikusan megválasztott budapesti kormány erőszakos megbuktatását indítványozva. Ezzel a magyar társadalom túlnyomó többségét alázza meg, nem is beszélve egyes holland politikusok hasonló ármánykodásairól az Európai Parlamentben. Hova lettél, egykor emberségből példát mutató Hollandia?
Hiszem azonban, hogy a holland emberek többsége ma is toleránsan gondolkodó, szociális érzékenységű, segítőkész, a kétezer éves európai értékeket és az igazi liberalizmus elveit megbecsülő polgár.
A családot (saját) gyermekek szeretetteljes nevelésével foglalkozó férfi és nő kapcsolatának tekintik. Országukban „csupán” álliberális véleményterror van jelenleg. Ez elől (is) menekülnek sokan a Kárpát-medencébe. Hangsúlyozom, álliberális, nem liberális, még csak nem is neoliberális, radikális liberális vagy mutáns liberális. (Még ez utóbbi a legjobb a felsoroltak közül, Borda Lajos antikvárius szóhasználata.)
Amit ugyanis évtizedek óta liberális címszó alatt akarnak eladni politikusok és hivatásos véleményformálók, az pont az ellenkezője a kifejezés eredeti értelmének. A liberalizmus ugyanis megengedő, toleráns, mások véleményét tiszteletben tartó politikai irányzat, melynek alapelve az élni és élni hagyni gondolat. (Persze a XX. századi ordas eszmék, a nácizmus és a kommunizmus kivételt képeznek.) Az én eszmevilágom a XIX. századi magyar nemzeti liberalizmus, ezért ma is rokonszenvezem az igazi liberálisokkal. Sajnos ritkák, mint a fehér holló. A mai „liberálisok” az Atlanti-óceán két partján homlokegyenest mást képviselnek. Kijelentik megkérdőjelezhetetlen tételeiket, és aki ezekkel nem ért egyet, az náci, fasiszta, soviniszta, rasszista, antiszemita, homofób stb. (Érdekes, hogy kommunista megbélyegzést soha nem használnak…)
Vagyis egy abszolút kirekesztő irányzat. De ez nem maradhat így örökké. Előbb-utóbb feleszmélnek az egészséges tudatú és érzelmű tömegek az egész transzatlanti térségben, és a németalföldi lakosság nyomására Hollandia is visszatér majd a száz esztendővel ezelőtti értékrendjéhez. Addig is tartsuk magunkat magyarok és más egészséges tudatú közép-európai nemzetek!
Az írás a Magyar Nemzet június 29-ei számában jelent meg.
A szerző a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója.
(Csóti György/Felvidék.ma)
