A digitális világforradalommal, illetve az emberiség mai és holnapi technológiai korszakával kapcsolatosan mindenkinek vannak gondolatai, elképzelései. A veszélyekről és esélyekről szóló írásaimban a keresztyén szociáletikai szemlélet és főként a humánum, a humánus emberkép és viselkedés őrzésének vágya és elkötelezettsége vezeti azokat a világszerte ismert kutatókat, tudósokat, akiket igyekeztem/igyekszem magyar Olvasóinknak bemutatni.
Egyetlen célom a segítségnyújtás, akár szemléletben, akár gyakorlati tekintetben. Hálás vagyok Chr. Stückelberger professzornak, zürichi tudós barátunknak és a globethics.net etikai világhálónak, hogy ebben a Kárpát-medencei törekvésemben, legfrissebb kutatási eredményeikkel és publikációikkal támogatnak.
Nagy szükség van ezekre az oktatásban és a mindennapi véleményalkotásban nálunk is. Hiszen vannak, akik borzongva reagálnak az egyre gyorsabb változásokra, mások meg így vélekednek: mit töröd magad, az már nem a te világod.
Gyerekeid és unokáid fognak benne élni, mármint a kiber világkorszakban. Azt gondolom, a dolog kicsit másképpen áll. Mint legtöbbször, a nagyszülők sok mindennek látják a másik vagy akár a harmadik oldalát is, ezért másképpen vigyáznak unokáikra. S ez így van az életvezetési tanácsokban is. Elméleti és gyakorlati szinten, tudományos felelősség és a felnövekvő generációk féltése tekintetében is. A legfontosabb a tudatosság, annak elsajátítása, hogy a lehetséges vagy küszöbünk előtt álló problémákkal szembenézzünk, s ne dugjuk fejünket felelőtlenül a homokba vagy legyintsünk: ez már nem az én gondom.
Minden a miénk is, amíg a földön élünk.
És generációközi alapvető kötelességünk is! Ebből a megfontolásból hozom Olvasóink elé a keresztyén jövőfelelősség, az etikus létszemlélet és a létezési tanácsolás alapvető megfogalmazásait. Érdemes gondolkodni, beszélgetni, vitatkozni róluk.
Keresztyén felelősségetikával a számítógép használatának Tízparancsolatáért
Az említett nagyszerű kiber-etikai kézikönyv társszerzője dr. Pavan Duggal professzor (Új-Delhi/India), az Indiai Legfelső Bíróság szószólója. Nemzetközileg elismert szakértője a kiber-jognak és a kiber-biztonsági törvényeknek. A világ négy legjelentősebb kiber-jogásza között tartják számon. Emellett a Nemzetközi Kiber-biztonsági Jogi Bizottság és a Nemzetközi Kiber-biztonsági Bizottság tagja, a zürichi Globethics.net etikai világháló Alapító Testületének tagja.
(Zárójelben jegyzem meg: mekkorát változott a világ! Ez abból is napnál világosabban kitűnik, hogy indiai tudósra figyel a szakmai világközvélemény 2021-ben, amikor a kiber-jog csúcs szempontjairól van szó! Miként protestáns körökben ugyancsak egyik kortársa, a Bangalore-i protestáns lelkész-filozófusra, Vishal Mangalvadira is figyel az európai és transzatlanti teológus és keresztyén közvélemény, aki indiai Ernst Troeltsch-ként megírta 600 oldalas könyvében a Biblia hatását Európára. Másik könyvében azt részletezi, amire ma Európának igazán szüksége van. Bibliai alapigazságok újragondolására, az isteni létgyökérzet közösségi és személyes ápolásáért.
És olyan spirituális, lelki fundamentumokra van szükségünk, amelyekre lehet jövőt, családot, nemzetet, emberiséget, kultúrákat építeni.
Számos cikket közöltem gondolataiból a kolozsvári agnusradio.ro-n – bekefy.agnusradio.ro blogcím alatt, facebookomon, elzarándokoltam Svájcba és Németországba, hogy személyesen találkozzam vele, akire több ezres hallgatóság figyelt mindig és mindenütt, ahol megszólalt. Javasoltam magyar kiadását, fájdalmas módon ez is süket fülekre talált. Szellemi gőgből, merthogy “Mi mindent tudunk helyből”?! Vagy szellemi közönyből, önelégültségből, ami olykor egész területeket, korszakokat beborít az igénytelenség szürke ködével… Minden létező területen: államelméletben, politikában, gazdaságban, oktatásban, művelődésben, tudományban, mindennapi érintkezéskultúrában, egyházak életében, családszemléletben, építészetben, művészetekben kereste a jézusit, a megváltás etikájából és a hitből fakadó kreativitás jeleit!…).
Az indiai Pavan Duggal professzor nemzetközi kiber-etikai és kiber-jogi kutatások alapján állította össze a számítógép használatának alapszabályait, amit akár már alsó-tagozatos oktatásban is aranyszabályként érdemes lenne közismertté tenni. Íme:
- Ne használj számítógépet mások megkárosítására!
- Ne zavard mások számítógépes munkáját!
- Ne rombold mások számítógépes fájljait! Ne törd fel őket!
- Ne használd számítógépedet lopásra!
- Ne használd számítógépedet hamis tanúskodáshoz!
- Ne másolj és ne használj olyan szoftvert, amelyre engedély nélkül tettél szert és nem fizetsz érte!
- Engedély vagy megfelelő ellentételezés nélkül ne használj számítógépes erőforrásokat!
- Ne alkalmazd mások szellemi termékét kalózkodva!
- Gondolj a programok környezeti, mindennapi következményeire!
- A számítógépet mindig olyan módon használd, amellyel eléred embertársaid tiszteletét!
Maradjunk emberek, ne robotok!
A svájci nagyszerű kiber-etikai kézikönyvnek ez az alcíme: Szolgáljuk értékekkel az emberiséget! Ennek az alapvetően jövőt segítő szemléletmódnak a részleteivel is foglalkozik ez a kötet. Ennek bizonyságaként és úgyszintén az elméleti kutatáson nyugvó gyakorlati következtetéseket foglalta össze a paderborni keresztyén teológus, Heinrich Wullhorst szociális tanításokat taglaló könyvében, ami 2018-ban jelent meg. Már a címe is gondolkodásra késztet: Hogyan maradhatunk emberségesek a digitalizáció korszakában (Soziallehre 4.0. Wie wir in Zeiten der Digitalisierung menschlich bleiben können, Bonfifatius, Paderborn 2018.).
A maradjunk emberek! könyvfejezetben közzétett szempontokat érdemes lenne szintén iskolai szintre vinni és megbeszélni. A téma olyan alapvető filozófiai, teológiai kérdést is felvet, mint hogy mi is az ember, az emberiség lényege. A gondolatvezetésben ott van a változás hajtóerejeként az az alapvető megállapítás, hogy a lét és a létezés, így az ember és az emberiség nem statikus, hanem dinamikus valóság.
És minden mindennel interakcióban áll. Emberek emberekkel, vezetők vezetettekkel és egymással, szülők gyermekeikkel, közösség egyénekkel, emberek Istennel, s főként Isten az emberiséggel, még ha saját kultúrájuk, világvallási hagyományaik és kötöttségeik rendszerében is működik ez a szemlélet, kultúrköri narrációban, olvasatban.
A könyv szerzője a végén összefoglalja az emberek és a robotok közötti különbségeket.
- Az ember nem gép, nem robot.
- Az ember lassan számol. A robot villámgyorsan „robotol”.
- Az ember sajgó izmokat hordoz, a gép ilyennel nem rendelkezik.
- Az ember beleérző, empatikus. A robot racionális.
- Az ember szabad akarattal rendelkezik. A robot programozott.
- Az ember felelősséget visel dolgaiért, a robot ezt nem ismeri, erkölcsi tudata nincs, csak beleírt üzenetei, s a beleíró ember erkölcsi szintjétől függenek döntései.
- Az ember tud Istenről, hisz Benne vagy kételkedik. A robotnak nincs istentudata, istenhite.
Olyan kérdéseket és szempontokat vet fel az indiai és a német etikus, amelyekről mindenképpen szükséges és hasznos lenne elgondolkodnunk. Kiváltképpen érdemes lenne az egyházi iskolákban a hitoktatás és az erkölcstan keretében beszélgetni ezekről… És a nem egyháziakban is… Minden szinten.
