A Széchenyi Társaság és a Szövetség a Közös Célokért „Versailles 100 év távlatából” című program-sorozatára Párkányban, a Csemadok Házban került sor. Az előadásokat követően Janiga József a fenti címmel megrendezett emlék-kiállítása következett.
Államok jogalanyisága
Duray Miklósnak, a SZAKC tiszteletbeli elnökének bevezető előadása a fehérhegyi csatától a Nagy Háború kitöréséig vezető útról szólt. Miszerint a Magyar Királyság sosem volt a német-római birodalom része, de évszázadokon keresztül az volt a magyar király, aki a Német-római Birodalom császára is. „Ez a kettősség azért állhatott fenn, mert a Magyar Királyság sohasem veszítette el a jogalanyiságát”. Megjegyezte, a Cseh Királyság viszont már 1620-ban elveszítette jogalanyiságát: nem koronáztak többé cseh királyt és nem volt többé cseh törvényhozás. A nemzeti törekvések – román, szerb, részben a szlovák és horvát törekvésekkel szemben a magyar nemzeti törekvés célja az volt, hogy visszaállítsák a királyság jogalanyiságát.
101 év távlatából
Anka László előadásában kiemelte, hogy 1919 februárja és májusa között Magyarország új határai már megszülettek, úgy, hogy ott sem voltunk a tárgyalásokon. Az 1920. június 4-én aláírt békediktátumhoz az előzőekben kötött titkos szerződések, illetve a csehek igényeinek kielégítése vezetett. Emlékeztetett, az 1920. január 16-ai nemzetgyűlési választáson induló pártok és politikusok azzal kampányoltak, hogy bármilyen békefeltételt el kell fogadni. Azt vallották, hogy az elcsatolandó területeket majd gazdasági és kulturális értelemben integrálják a későbbiekben, ám ez csak 2010 után indult el. „Valószínűleg ez a jövő, ebben kell bízni és kitartani”.
A kulturális műsorban szerepelt Csemadok Párkányi Szivárvány Kórusa.
Az emlékkiállítás
Janiga József Párkányban született, itt járta alap- és középiskoláit. Tehetsége már gyermekkorában kibontakozott.
A nyitrai főiskola után (ahol képzőművészet szakon végzett), a Csallóköz fogadta szívébe, de oly mélyen, hogy róla művészeti alapiskolát neveztek el. Sőt Nagymegyeren, ahol élt egy mellszobrot is állítottak emlékére. Ezt a megtiszteltetést nemcsak művészemberek kapják,
de általában olyanok, akik nagybetűs Emberként is nyomot hagynak az emberek, barátok szívében.
Szülőföldjén a Garam- és Duna mentén, főleg azok őrzik emlékét, nagyszabású munkásságát, akik ismerték diákként, de főleg művész barátai, akikből Párkányban is élt, és él ma is pár.
Haza a diákkora óta teljesen megváltozott kisvárosba, ritkán jött. A még élő családtagokat, rokonokat tisztelően igen, vagy egy-egy érettségi találkozóra – de később ezek is elmaradtak.
Lelkileg haláláig (2004) nem tudott belenyugodni, hogy az egykor tiszta magyar város még a régi nevét sem kapta vissza, s hagyatékul hagyta, hogy: kiállítása is akkor jöhet Párkányba, ha a város visszakapja régi magyar nevét. Ő sajnos ezt nem élte meg.
Ezért egy életjubileumi kiállítását Nánán rendeztünk meg, ahová eljöttek barátai művésztársai is egész Csallóközből. Majd, amikor már a magyar tábla is kikerült a város élére, 2012-ben volt az első kiállítása a városban, ahol szintén ott voltak a barátok, köztük a somorjai Bauer házaspár. Bauer Edit akkori Európa Parlamenti képviselő nyitotta meg a városi galériában Csallóköz és a Duna-Garam mente legszebb tájképeiből, pillanataiból megörökített kiállítását.
S most egy újabb életjubileum alkalmából, újra fogadta őt képeivel a szülőföld e szeglete. A Csemadok szívesen befogadta a kiállítás anyagát, melyet a főszervezők egy rangos rendezvény-sorozat keretében nyitottak meg.
Itt újra Bauer Edit volt a kiállítás megnyitójának szónoka, aki nemcsak művészeti munkáját, de emberi helytállását is méltatta.
A kiállítás másik méltatója, kurátora volt a fiatal Méry Beáta képzőművész Somorjáról, aki ugyan nem ismerte a művészt, de számára nem csak a hallottak alapján, de munkái által is, értékes, több évtizeden keresztül munkálkodó értékes művészt ismert meg.
A 24 képet kiállító anyagban ott a szülőföldhöz kötődő időszak is, és a későbbi „választott haza, a széles horizontú Csallóköz” képei, de önportré is, melyen tekintetében is megpillanthatjuk az örökkévalóság csillanását”.
Majd így folytatja a kurátor: „A festő képeit erőteljes lírai látásmód jellemzi, a színharmóniák különleges atmoszférikus hangulatokat teremtenek, túlmutatnak a látvány hű ábrázolásának igényén: Janigát a táj belső élete, szerkezete, szimbolikája érdekli.
Ezért olyan áhítatosan kitartó és fáradhatatlan egy-egy motívum újra és újra megragadásában, mindig más szemszögből vizsgálva és új mondanivalóval töltve fel azt. A tájban élő ősi szellemiség érdekli, ennek egy-egy aspektusát keresi, fedi fel újra és újra a képein. Hol pasztózus, expresszív ecsetvonásokkal, hol visszafogott, borongós pasztell vagy éppen kiabálóan harsány színekkel; alkonyokkal, telekkel, ringó aranyhajú búzatáblákkal, vagy éppen kócos, vízben önmagukat szemlélő fűzfákkal.
Ne feledjük, hogy ehhez a szellemiséghez mi is kötődünk, ki e tájak levegőjét szívjuk, vizének cseppjeivel oltjuk szomjunkat, e táj képei formálják kicsi gyermekkorunk óta képzeleti kulisszáinkat. Göröngyeit tapossuk nap mint nap, még ha rárétegződött is modern civilizáltságunk beton, műanyag és média hordaléka. Járjunk-keljünk a világban nyitott szívvel, hogy hétköznapjainkban is felismerhessük azokat a csodákat, amiket itt és most Janiga József képei tárnak fel előttünk.”
Végezetül a festő gondolatait idézte:
„Becsüljétek a szülőföldeteket! Nem véletlenül lettünk magyarok, s nem csupán a sors szeszélye, hogy a Kárpát-medencében jelölte ki nemzetünk életterét az Isten.”
A kiállítás megnyitója előtt Hideghéthy Andrea, a SZAKC igazgatója megköszönte a Csemadoknak a rendezvény befogadását, közös szervezését, a vendégeknek a közreműködést, és örömét fejezte ki a fiatal reményt adó Méry Beáta közreműködésének is.
A kiállítás megtekinthető a Csemadok alapszervezet házában (Béres part 13.) július végéig.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
