Márton István nyugalmazott állatorvos helytörténet-kutató immár tizedik kötetét mutatták be a napokban az Ipolysági Városi Könyvtárban. A nagy Kiss című könyv Kiss Sándor méhész, méhkirálynő nemesítő életét és sokszínű munkásságát dolgozza fel.
A családias légkörben megtartott író-olvasó találkozón Márton István, sokak Öcsi dokija, kifejtette:
„igazi lokálpatriótaként olyan emberekről szeretek írni, akik valamit letettek az asztalra. Akik olyan értékeket teremtenek, melyekről fontos szólnunk.”
Hozzátette, a köteteiben a körülöttünk élő emberekről szól, ezzel is kifejezve megbecsülésüket, tiszteletüket.
„Az ipolysági kisemberek jelennek meg főhősként” – hangsúlyozta a 89 éve ellenére is igen aktív és közkedvelt szerző. Jelezte: az írással az emberek javára cselekszik, ezzel szeretne hozzájárulni az élet humánumához, az egyszerű emberek méltatásához.
Mint a könyvbemutatón elhangzott: a szerző állatorvosi hallgatóként ismerkedett meg a méhekkel és a méhészettel. Elsősorban a méhek betegségeivel foglalkozott. A kötet főhőséhez, Kiss Sándorhoz szoros barátság köti. Egykoron még tanára volt a helyi szakközépiskolában.
„Sanyiból saját akaratából, tudásának köszönhetően Szlovákia egyik vezető méhésze, anyaméh nemesítője lett. Ez is inspirált a kötet megírásához”
– jegyezte meg. El kell ismerni a munkáját, be kell mutatni a hiánypótló tevékenységét. Ebben is segít a kötetlen formátumú monográfia.
Kiss Sándor röviden ismertette a méhészethez fűződő kapcsolatát. Mint elmondta: a nemesoroszi mezőgazdasági jellegű munkahelyén találkozott első ízben a méhészettel. Egy csipkebokorba befészkelt méhcsalád gondozását kapta meg. A szakirodalomból sajátította el a méhészet alapjait, közben beleszeretett a méhészetbe. Innen indult az a sokrétű pálya, amelyet napjainkra számos országos és nemzetközi kitüntetéssel díjaztak. Nem elhanyagolható Kiss Sándornak a közösségért végzett munkája sem. Mézlovagrend tagjaként a méz és méhészet népszerűsítését is végzi a magyarországi kollégáival egyetemben a környék oktatási és szociális intézményeiben. Ezen mozzanatokról is szó esik a bemutatott könyvben.
A méhekről szólva a könyvtári eseményen elhangzott: a méhek gondolkodó élőlények, nem az ösztöneik alapján élnek. Érdemes tanulni tőlük a betegségek kezelése, avagy a környezetük tisztítása terén. „A méhekhez hasonlóan nekünk, embereknek is törekednünk kellene a környezetünk megóvására, nemesítésére” – szögezte le a szerző.
A természet csodája a méh, emberként többet kellene tanulnunk e csodás méhközösségtől
– zárta gondolatait Márton István. Az esemény a kötet megkeresztelésével ért véget.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
