Bár a szlovák-magyar kapcsolatok sokak (köztük a külügyi vezetők) szerint történelmi csúcson vannak, azért mindig belefér egy-egy jól elhelyezett övön aluli ütés az utódállamok részéről. S ha ebben személyesen részt vesz a legfőbb közjogi méltóságok egyike-másika, akkor nyugodtan kijelenthetjük: ez az állam hivatalos véleménye és politikája a magyarokkal szemben.
Boris Kollár, a szlovák parlament elnöke ugyanis nemcsak részt vett, de beszédet is mondott azon az ünnepségen, melyet Komjáton ültek, midőn felavatták a „Trianon – 100+1 év” címet viselő emlékművet. Ezt hazudta:
„Az egykori Osztrák–Magyar Monarchia területén létrejött mai nemzetállamok az Európai Unió demokratikus, teljes értékű tagállamai. A trianoni békeszerződés nélkül sosem valósulhatott volna meg közöttük a valódi, egyenjogúságon alapuló együttműködés. Ennek a szerződésnek a tiszteletben tartása hozzájárul a közép-európai térség stabilitásához”.
És ennek köszönhető szerinte, hogy
„a szerződés tiszteletben tartása mellett Közép-Európában száz évig béke volt”.
No ha ez így volt, akkor (Cseh)Szlovákia békeidőben követte és követi el folyamatosan a népirtást az itt élő magyarok ellen, ami talán még a háborús gaztetteknél is ocsmányabb, már ha lehet ilyet mondani. Beneštől Klusig – és Kollárig erről szól a történet.
És persze ne feledkezzünk meg a derék ex-államfőről, Ivan Gašparovičról sem, aki nélkül talán meg sem tartották volna ezt a csodálatos rendezvényt a testvéri együttélés jegyében.
Ami azonban ennél durvább: az eseményen külföldi diplomaták is részt vettek, akik vagy sületlenek, vagy nagyon is jól tudják, miről volt szó.
Bármely eset alkalmatlanná tenné őket posztjukra – egy jobb világban. Ott díszelgett tehát a cseh és a japán nagykövet, több parlamenti képviselő, köztisztviselők, önkormányzati képviselők.
Ami tehát világossá teszi, hogy itt egy hivatalos álláspont megerősítése történt, nagyjából úgy, ahogy az 2007-ben a parlamentben, amikor a kollektív bűnösségünket kimondó Beneš-dekrétumokat bástyázták körül egy parlamenti határozattal.
Csak egyvalaki hiányzott a komjáti magyarellenes provokációról: az Európai Bizottság elnöke, vagy valamelyik – bármelyik – marxista vezető tisztségviselője.
És végül a hányinger rész: lopott ország, lopott címer, legyen hát a Trianon-emlékmű is ehhez méltó:
a Margaréta Horáková keze munkáját dicsérő, gránit talapzaton feszítő bronz emlékmű lopott hármas halmon álló lopott kettős keresztet oltalmazó tolvaj kezet formál meg.
Történelem és jelen bronzba öntve.
Soha ennél találóbb szimbólumot arra, mi is valójában a szlovákiai „magyarságpolitika”…
(Szűcs Dániel/Felvidék.ma)
