Vitorlás tábor, anyanyelvi tábor, színjátszó tábor, középiskolás tábor, egyetemista tábor, tanár tábor – megannyi lehetőség a Rákóczi Szövetség nyári programjából, amely természetesen a Kárpát-medence egészére vonatkozik, igaz: az egyes országokban érvényes járványügyi szabályok korlátaival. Erre még utalunk beszámolónkban, amely a sátoraljaújhelyi középiskolás táborban tett látogatásunkról szól az új Rákóczi Hotel, Tábor és Rendezvényközpontban.
A július 4-én vasárnap kezdődött tábor, több mint 400 diák részvételével, egyúttal a Rákóczi Szövetség nyári programsorozatának nyitánya is volt. Bár köztudott, hogy a szövetség alapelve és szándéka az összmagyarság kapcsolatainak segítése, az idei első tábor csak magyarországi középiskolásokat fogadhatott, a Kárpát-medencei táborok július közepén nyílnak, amikorra – remélhetőleg – több lesz a határon túliak között is az oltási igazolvánnyal rendelkező fiatal. Az 52 hazai középiskolából érkezett négyszáz diák örülhetett, hogy hallgatott a rábeszélésre, vagy saját józan eszére, amikor idejében kérte az oltást, különben lemaradt volna mindarról, amit a Rákóczi Szövetség új, a június 4-i emléknapon felavatott létesítménye kínál.
Az egyhetes tábor során a fiatalok számos érdekes előadáson vehettek részt, kirándulásokat tehettek a régió egy-egy nevezetességéhez: ellátogattak többek között Füzér várába, sárkányhajóztak a Bodrogon, a Zemplén Kalandparkban próbálták ki ügyességüket, csapatokba osztva vetélkedtek, oldottak meg különböző feladatokat és együtt vehettek részt csapatépítő és kreatív foglalkozásokon. Mindezt csodálatos természeti és szinte négycsillagos épített környezetben.
Mi annak a vetélkedőnek az egyik elődöntőjén vettünk részt, amelyet a Rákóczi Szövetség és a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága közösen hirdetett Lingua Materna címen. (Blankó Miklós, az MNYKNT főtitkára, magam pedig mint alelnöke voltunk a többek közreműködésével készült vetélkedő anyagának szerkesztői.) A Cultura Nostra és a Gloria Victis mintájára rendezett új verseny témája a magyar nyelv és irodalom. Juhász Gyula: „Magyar táj, magyar ecsettel” verscímét kölcsönvéve a kiírás célja, hogy a résztvevők minél gazdagabban, sokszínűbben mutassák meg a szülőföld, a hazai táj szeretetének, értékeinek megjelenését az irodalomban és a művészetekben.
Egy nagyon göröngyös, hepehupás hegyi út végén érkeztünk az új rendezvényközpont parkjának kapujához. Egy év múlva már jó út is lesz – tudtuk meg –, mert akkorra készül el az új létesítményt kiteljesítő sportközpont. Az építkezéshez szükséges dömperek és munkagépek folyamatos közlekedése miatt nem kerülhetett sor idén az útépítésre.
A 36 fokos hőségben jólesett belépni a klimatizált főépületbe, amelynek teraszán egy hideg ásványvíz és egy kávé mellett örömmel hallgattuk Katona Flórát és Simon Alexandrát, a Rákóczi Szövetség vezető munkatársait, akik elújságolták, hogy 40, egyenként 3 fős csapat jelentkezett a versenyre. Közben gyönyörködtünk az elénk táruló panorámában.
A sokszorosított feladatlapok és tollak már ott sorakoztak a verseny helyszínéül szolgáló étterem asztalain, ahová a résztvevő fiatalok a reggelit követő istentisztelet után kisebb-nagyobb csoportokban érkeztek. Első útjuk ahhoz a pulthoz vezetett, ahol a hűtött automatákból bármikor kiszolgálhatták magukat vízzel, üdítővel. Akik nem versenyeztek, szállásukon átöltöztek a legalább egy órán át tartó fitneszprogramhoz, amit a sárospataki főiskola két testnevelő tanára nemcsak vezényelt, de a gyakorlatokat be is mutatta és a fiatalokkal együtt végig is csinálta. A kevésbé sportosak inkább egy nagy, szellős sátor alól nézték őket, de akik inkább beszélgetni vagy olvasni akartak, azoknak is számos kellemes pihenőhelyet kínált a hatalmas gondozott park.
Az elődöntő hármas csoportjait röviden tájékoztattuk a versenyről, főként arról, hogy milyen segítséget kaphatnak a feladatlapokon található QR-kódtól, illetve tőlünk. Időként megismételtük a kérést, hogy e-mail-címüket ne felejtsék el ráírni a lapokra, mert nem a mostani verseny után tudják meg: továbbjutottak-e a középdöntőbe, hanem augusztusban, amikor a Kárpát-medencei középiskolás tábor és a korábbi, még online zajlott elődöntő anyagát összesítve értékeli a zsűri.
A rendelkezésükre álló másfél óra még nem telt le, amikor már kezdték leadni munkájukat a fiatalok. Blankó Miklós és néhány, a táborban segítőként működő egyetemista fiú gyorsan felhozták parkoló kocsink „kincseit”: a sok-sok jutalomkönyvet, folyóiratot. Mindegyik feladatával elkészült diák választhatott közülük, és elmondhatatlan volt az örömünk látni, milyen lelkesen éltek a lehetőséggel. Ahogyan megnézték a fülszövegeket, borítókat, belelapoztak a folyóiratokba, látszott, hogy nemcsak okostelefont szoktak olvasni, és valóban a legjobbakat küldik évről évre az iskolák a Rákóczi Szövetség táboraiba. Az ottani légkörre pedig mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a korábbi táborlakók közül sokan már egyetemistaként jelentkeznek önkéntes munkára segíteni.
Elmenvén megálltunk Halzl József emléktáblája előtt, s arra gondoltunk, hogy elégedetten nézhet le életművére, utóda pedig jó lelkiismerettel őrá.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
