Zsigárdon tartotta XXI. Országos Tanévnyitó Ünnepségét a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége. Az ünnepségre a helyi református templomban került sor.
Az ünnepség ökumenikus istentisztelettel kezdődött, Szénási Szilárd református lelkipásztor, esperes, Varga Róbert római katolikus plébános és Nagy Olivér alsószeli evangélikus lelkész celebrálásával. Szénási Szilárd kiemelte, számára a tanévnyitó nem ünnep, hanem rácsodálkozás, csoda. „Hogyhogy még vagyunk?” – tette fel a kérdést a lelkipásztor, majd így folytatta:
„Huszonhárom éve minden egyes tanévnyitó alkalom nem ünnepség, hanem csoda. Egyfajta rácsodálkozás, egyfajta kedvetlenség: miért? Hogyhogy még vagyunk? Egy olyan kis közösségben, mint Martos, pár gyermekkel. Hiszen nem azért ünnepeljük a tanévnyitót, mert eljött szeptember elseje. Hanem azért, mert hálát tudunk adni a tanévnyitóért. Ezért minden alkalom hálaadó alkalom számomra.”
Nagy Olivér kiemelte, ritkák azok a pillanatok a Felvidéken, amikor a történelmi egyházak, köztük az evangélikus, együtt szolgálhatnak magyar nyelven. „Ne feledjük, a keresztény hit ma is nélkülözhetetlen erőforrás.
Ezért Isten házánál nem tudok méltóbb helyszínt elképzelni a mai ünnepi alkalomhoz sem. Isten, áldd meg a magyart!” – mondta.
A tanévkezdő gyerekekhez így szólt: „ti vagytok a jövő, bennetek van minden bizodalmunk.”
Varga Róbert így szólt az összegyűltekhez: „azt tanultam, hogy az Isten nem teremt selejtet. Próbálok úgy viszonyulni, hogy a diákban is találjuk meg, amiben ő jó. Lehet, hogy szépen tud olvasni, számolni, szavalni, valaki szépen tud mosolyogni, kedves tud lenni, megértő. Mindenkinek van valamilyen egyénisége, amelyet a Jóistentől kaptunk, és fejlesztenünk kell, hogy az ajándékot, amit kaptunk, jóra használjuk.” A pedagógusokhoz és diákokhoz így szólt:
„a Szentlélek olyan közel áll hozzánk, lépjünk kapcsolatba vele, és kérjük, hogy az iskolaév kezdetén árassza szent lelkét, erősítsen meg bennünket, hogy a nehézségek mellett is tudjunk kitartóak lenni, hogy e kegyelmekkel tudjunk élni, amit kapunk a Jóistentől.”
Az ökumenikus istentisztelet után a résztvevők elénekelték a magyar himnuszt. Ezután a meghívottak köszöntése következett, majd Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke mondta el ünnepi beszédét. „Azért is vagyunk ma itt, hogy törlesszünk. A saját szakterületünkön tegyük meg azt, amit vállaltunk, és amit elvár tőlünk közös nemzeti múltunk, a sorsunk, mára már kisebbségi létünk. Mai ünnepi alkalmunkra szóló meghívónk mottójául a falu szülöttének, Erdélyi László Gyulának a gondolatát választottuk, (…) aki bencés szerzetesként, egyetemi tanárként, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjaként vált ismertté. Így fogalmazott:
az okos ember másnak a példáján és kárán tanul, és a maga tapasztalataiban előbbre viszi a jót, mit örökölt, elődeitől átvett. Ez minden nemzedék társadalmi kötelezettsége” – fogalmazott.
Kiemelte a jó, a kötelesség, a hagyomány, az erény, a tudás és az érték fontosságát. Továbbá, hogy korábban a tudás önmagában való értékét is elismerte a társadalom, ma pedig a közvetlenül alkalmazható, és gazdasági hasznot eredményező tudásnak van státusza.
Szavai szerint a technológiai fejlettség közepette az ember elvész, és leginkább iránytűre vágyik, ami segít eligazodni a tévutak labirintusának. „Ilyen iránytűnek szeretnénk látni a XXI. század iskoláit” – tette hozzá.
Az önálló gondolkodásra, az alkotótevékenységre kíván nevelni az iskola, mondta. Beszéde végén ünnepélyesen megnyitotta a 2021/2022-es tanévet a szlovákiai magyar tannyelvű iskolák számára.
Fekete Irén megnyitóját követően Zsapka Attila és Vadkerti Imre énekelt, miközben bevonultak a magyar iskolába készülő elsős gyerekek, akik a Kertész leszek… kezdetű dal előadása után Hárs Ernő Vége a vakációnak című versét szavalták el, majd Lászlóffy Aladár Ha én kisiskolás leszek című költeménye következett, végül a Hívogat az iskola… kezdetű dalt énekelték el. A történelmi egyházak képviselői ezután áldásukat adták a leendő elsősökre.
Ezután a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Galánta-Vágsellye Területi Választmánya könyvajándékkal tette emlékezetessé a jeles napot az elsősöknek. A Rákóczi Szövetség ősszel is átadja a magyarországi társadalom elismerését és köszönetét kifejező ösztöndíjat azoknak a családoknak, akik gyereküknek magyar iskolát választottak. Az ösztöndíjakat több helyszínen, ünnepélyes keretek között osztják ki hamarosan.
A jelenlévő zsigárdi, vágfarkasdi és királyrévi kisiskolások iskolatáskát is kaptak ajándékba, melyet a Rákóczi Szövetség elnöke, Csáky Csongor adott át a kisiskolásoknak, kivonulásuk után.
A gyerekek kivonulása alatt Vadkerti Imre énekelte el a Jöjjön a fény a sötétség után című dalt.
Ezután Lőrinczi Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) nemzetközi és Kárpát-medencei kapcsolatokért felelős államtitkárának beszéde következett. A marosvásárhelyi születésű tisztviselő örömét fejezte ki, hogy a minisztérium képviseletében részt vehet az eseményen.
„Amint az lenni szokott, most is úgy jöhettem ide, mintha haza jöttem volna” – fogalmazott.
Az államtitkár kiemelte, az utóbbi másfél év kimondottan nehéz volt az oktatók és oktatottak számára.„Sok egyéb mellett [ez az időszak] arra is rávilágított, hogy szükség van összefogásra, az egymásra való odafigyelésre. És ez még inkább így lesz a következő évben. Gondoljunk csak arra, hogy milyen jelentős szerepe van a pedagógusok és a szülők közötti jó kapcsolatnak, valamint a pedagógusok, az iskolák, a kormányok és társadalmi szervezetek közötti jó együttműködésnek. Remélve, hogy az itt élők is érzik, Magyarország Kormánya számára kiemelten fontos a Kárpát-medencében élő magyarok helyzetének a kérdése.”
„És ha valakinek kifogása van, ha valaki fanyalog, morgolódik azért, hogy templomba jöttünk, hogy a tanévet megnyissuk, csak arra tudom buzdítani, ha van ideje, és annyi élete, lapozza át a megírt magyar történelmet. És miután abból megtanulta, hogy miért, elgondolkozhatna azon, hogy ha egy utcában van a templom és az iskola, hol lehetne máshol a tanévnyitó napját megünnepelni?” – mondta Lőrinczi Zoltán.
Ünnepi beszédét köszönettel zárta azon szülők felé, akik magyar iskolába íratták gyerekeiket.
Az államtitkári beszéd után a Nemzetpolitikai Államtitkárság Felvidéki Főosztályának vezetője, Czimbalmosné Molnár Éva következett. A főosztályvezető Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár üdvözletét tolmácsolta, aki egyéb elfoglaltsága miatt nem vehetett részt az eseményen, azonban Czimbalmosné Molnár Éva felolvasta az általa küldött levelet.
Az államtitkár üzenetét egy bibliai passzussal indította: „neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.”
Potápi Árpád János levelében kiemelte az anyanyelv-használat fontosságát, annak értékét – melyet éltetni, őrizni és ápolni érdemes. „Aki nem találja a szavakat, annak a gondolatai szétszórtak lesznek, így egyénileg és közösségileg is bizonytalan alapokon áll” – írta a nemzetpolitikáért felelős államtitkár, aki az anyanyelvi nevelést a megfelelő módon tanulás és a megmaradás részének nevezte. Magyarország kormánya nevében megköszönte a pedagógusoknak, hogy hivatásukat ebben is teljesítik, majd
Széchenyi Istvánt idézte: „akik kitartóan és szerényen végezték mindennapi munkájukat, a legtöbbet tettek a nemzetért.”
A levél elhangzása után Vadkerti Imre elénekelte Koltay Gergely Isten ujja megérintett című művét, majd Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke mondott ünnepi beszédet. „Az előttünk álló feladat, a 2021/2022-es tanév számos kihívást, ismeretlen akadályt rejteget. Szívünk mélyén ott a félelem, hogy vajon képesek leszünk-e feljutni az annyira kívánt csúcsra. Csak úgy indulhatunk neki, ha tekintetünket a célra szegezzük, és apró lépésekkel haladva sorra legyőzzük a felmerülő akadályokat, nehézségeket. Mert néha pontosan a nehézségekre van szükségünk az életben. A túlságosan könnyű út nem edzi meg az embert. Nem leszünk erősek, amikor annak kell lennünk. Pedagógusként tudjuk, hogy ezek a nehézségek, és a becsületes küzdés tesznek bennünket alkalmassá hivatásunk megtalálásához és elfogadásához” – mondta,
majd Goethe-t idézte: „a legtöbb, amit gyermekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.”
Burus-Siklódi Botond beszéde végén azt kívánta, hogy az eseményen tapasztalt összetartozás érzése Kárpát-medence-szerte is kitartson az ünnep után a hétköznapokon, a győzelmek után a megpróbáltatások idején, az esetleges elbukás után az újrakezdéskor.
Az elhangzott beszéd után Žiaček Margaréta és Bertók István adták elő Pavel Danek és Demjén Ferenc közös szerzeményét, a Vigyázz a madárra című dalt.
„A pedagógus nem lehet elkeseredett, megtorpant ember, mert a pedagógusnak egyetlen karizmája van, a jövőbe vetett hit optimizmusa.
A pedagógus nap mint nap teszi a dolgát, és mert mindig fiatalok között van, észre sem veszi az idő múlását. A napok évekké, az évek évtizedekké rendeződnek. A tanár így lesz észrevétlenül a történelem részévé”
– hangzott el az idei tanévtől nyugdíjba vonuló pedagógusokat köszöntve. Munkahelyük kezdeményezésére, és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége javaslatára az EMMI által adományozandó köznevelési díjban, a Pedagógus Szolgálati Emlékéremben részesültek. A kitüntetést Lőrinczi Zoltán államtitkár és Fekete Irén, az SZMPSZ elnöke adták át. A díjátadó után a zsigárdi magyar tannyelvű alapiskola tanulóinak előadását láthatták az összegyűltek.
Az országos tanévnyitó ünnepségre elfogadták a meghívást azok a pedagógusok is, akik az idei tanévben állnak először a katedrára. A pályakezdő tanárok is kitüntetésben részesültek, amit Czimbalmosné Molnár Éva és Fekete Irén adtak át. A díjazottakat vastapssal jutalmazta az ünneplő tömeg. Útravalóul Katona Ilona nyugalmazott pedagógus szólt hozzájuk. „Nem könnyű hivatás a pedagógusé.
Egy középkori mondás egyenesen azt tartja, hogy akit az istenek gyűlöltek, azt tanítóvá tették. Olyan hivatás ez, mely valóban elhivatott egyéneket feltételez. Ugyanis művelni csak szívvel-lélekkel lehet, és csak úgy érdemes”
– mondta Katona Ilona. Kiemelte a pedagógus leleményét, lényének kisugárzását mint az oktató legfőbb fegyverét a modern oktatási eszközök előtt. „A gyermeket önmaga megismeréséhez, önértékei felismeréséhez kell vezetni, alkalmat kell teremteni, hogy ismereteit egyszerű élethelyzetekben kipróbálhassa, ezáltal legyen sikerélménye, és növekedjen egészséges önbizalma. Keressétek hát a módját annak, hogy a szülő-pedagógus-gyermek viszony őszinte legyen, és kölcsönös bizalmon alapuljon.
Összefogásra van a legnagyobb szükség, mert a közösségben megtartó erő van. Nem engedi, hogy bárki is elkallódjon tagjai közül.
A sikeres életpályához jó adag empátia, kellő alázat és kitartás szükséges. Mert az elismerés, a befektetett energiáért egyébként megérdemelten járó köszönet nem jön egyik napról a másikra” – fűzte hozzá.
Végül Pék László, az SZMPSZ egykori elnöke tolmácsolta üzenetét a magyar diákokhoz, pedagógusokhoz és szülőkhöz, melyet szeptember másodikán, a tanévkezdéskor az ország minden magyar iskolájában felolvasnak. Szavaiban reményét fejezte ki, hogy „a diákélet örömteli eseményei újra színessé varázsolják a tanévet.” Kiemelte az anyanyelvi oktatás fontosságát, a kötődés megőrzését. Úgy fogalmazott, hogy
„a felvidéki magyarság a jövőbe kíván tekinteni, azonban ma is szembesülünk olyan esetekkel, melyek iskoláinkat negatívan érinthetik.
Értetlenül fogadtuk például a kisebbségi oktatásért felelős államtitkár indoklás nélküli leváltását, a külügyi államtitkár felvetését a magyar közösség nemzetbiztonsági kockázatáról, s nehezményezzük, hogy országunk, melyben élünk, az európai kisebbségjogi kezdeményezés ellenében foglal állást.”
Ugyanakkor hozzátette, nem lenne célszerű külső erők áldozatául tekinteni magunkra, hanem fel kell tennünk a kérdést: mit kéne máshogy vagy jobban tenni? „Magunk vagyunk sorsunk alkotói” – mondta.
Pék László a Jóisten segedelmével sikeres tanévet kívánt a felvidéki magyar iskoláknak.
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének XXI. Országos Tanévnyitó Ünnepségét a Szózat eléneklése zárta. Az eseményen konferátorként Narancsík Szilvia, az SZMPSZ Galánta-Vágsellye Területi Választmányának elnöke lépett fel.
(LB/Felvidék.ma)
