Gyülekezet nélkül a templom mindössze csak falak pusztasága. A gyülekezet formálja templommá az épületet – mondta Géresi Róbert püspök a Tornán megtartott ünnepi alkalmon, amelyen 2021. szeptember 5-én átadták az egykori cipőüzletként szolgáló épület helyén a magyar kormány jelentős támogatásával, de a hívek adakozásának is köszönhetően felépített református templomot. Iski Ibolya Reformatán megjelent beszámolóját közöljük.
„Áldott alkalom ez, amikor Isten népének templomot adhatunk át, amely jó reménység szerint (…), ameddig csak a harang szava hallható, hívogatja majd az Istent dicsérő híveket…” – mondta Rákos Loránt egyetemes lelkészi főjegyző a református templom átadása előtt az udvaron kezdődő ünnepi alkalmon. „Legyen ez a templom állandó kapcsolódási pontja az embernek Istenhez, a reménység, a lelki béke és a boldog jövő elérésének szüntelen útjelzője” – hangsúlyozta Rákos Loránt, majd Isten áldását kérte a közösségre, az építtetőkre, az épületben imádkozókra, s arra kérte az Urat, hogy örvendeztesse meg a szíveket, hallgassa meg az ajtó előtt álló és bebocsátásra várókat.
Ezt követően a meghívott vendégek és a gyülekezeti tagok bevonultak a nyolcvan férőhelyes, karzattal ellátott, kis ékszerdobozhoz is hasonlítható templomba. Az együtt ünneplők egy része, akik helyszűke miatt nem fértek be, az udvaron közösséget alkotva követték figyelemmel az istentisztelet menetét.
A templomban Orémus Zoltán, az Abaúj-tornai Református Egyházmegye esperese a templomba vonuló gyülekezet zsoltárát, a 119. olvasta fel, majd imádságban adott hálát mindazokért, akiknek a szívében és lelkében egykor megfogalmazódott a vágy, hogy Tornán templom legyen, egy olyan találkozóhely, ahol a gyülekezet együtt dicsérheti és magasztalhatja Istent. Köszönetet mondott azokért, akik a közösségért munkálkodtak és lelkileg erősítették egymást és kitartással végezték a templomépítés csodálatos munkáját. Megköszönte azt is, hogy nemcsak a múltra tekinthetnek vissza, hanem előre is nézhetnek, a közösségnek a jövőjére is. Az esperes végül azt kérte, hogy legyen ez a hely az itt élőknek az élet forrása, ahol vágyakozni lehet a békességet és keresni Isten vezérlő szavának útmutatását.
„Örömteli alkalmon vagyunk itt, hogy egy új templomot adjunk át a gyülekezetnek, amely örömmel, hittel és reménységgel szolgálja majd Isten dicsőségét” – ezzel a gondolattal kezdte beszédét Géresi Róbert püspök, aki a szüleivel együtt a jeruzsálemi templomot felkereső tizenkét éves Jézus történetét vette igehirdetésének alapjául Lukács evangéliuma alapján.
A mi hitünkben a templom és a gyülekezet mindig szorosan összekapcsolódik – hangsúlyozta a püspök, majd rámutatott arra, hogy gyülekezet nélkül a templom mindössze csak falak pusztasága. Majd azzal folytatta, hogy református hitünk szerint a gyülekezet formálja templommá az épületet. – S milyen örömteli, hogy ezen a napon ez a gyülekezet hitben is templommá formálja ezt a szép épületet.
Az alkalmon a püspök nemcsak a templomért, hanem a gyülekezetért is hálát adott, amely elmondása szerint a szemünk láttára épült fel. Emlékeztetett arra, hogy azokért a más településen szolgáló, de ide beszolgáló lelkipásztorokért is hálát kell adni, akik megértették és hitben úgy látták, hogy ezen a településen össze kell gyűjteni azokat, akik református közösséget alkothatnak, még akkor is, ha nincs templomuk.
Felidézte, hogy a gyülekezet kezdetben mindig más helyen tartotta az alkalmait: kultúrházban, könyvtárban, de mégis három évtizeddel ezelőtt elkezdett felépülni.
Fotó: Szarvas László
„Hálát adok azokért a lelkipásztorokért, gyülekezeti tagokért, akik megtapasztalhatták és megszolgálhatták a gyülekezetalkotás minden szépségét és nehézségét. Mi ezért nem csupán a falakért, hanem ezért a közösségért is hálát adunk” – hangsúlyozta Géresi Róbert, majd hozzátette, hogy az egész egyházunk számára nagyon jelentős pillanatnak vagyunk a tanúi. A református felvidéki közösségeinkben ugyanis sajnos jó néhány esetben a fogyatkozásnak a valóságát láthatjuk és élhetjük meg – itt Tornán pedig érzékelhetjük, hogy van újjáéledés, újjászületés, növekedés, gyülekezetté formálódás és megmaradás.
Igehirdetése végén a gyülekezet szívére helyezte Jézus szüleinek intézett szavait: Nekem Isten házában kell lennem.
„A mai ember úgy gondolja, hogy az ő hite az Isten kegyelmének csak a függeléke, ott van hátul, kevésbé fontos helyen. Nekünk viszont tudnunk kell, hogy hol kell lennünk ebben a képletben. Gyülekezet ott van, ahol az emberek úgy érzik és meg is cselekszik, hogy nekik Isten kegyelméből együtt kell lenniük.”
Majd a lehetőség és a kell szó közötti különbségre hívta fel a figyelmet, kiemelve, hogy a kell egyfajta felszólítás is a cselekvésre: ott kell lennem, egy gyülekezetnek saját otthonának kell lennie, fel kell építeni egy templomot azért, hogy a mi hitünk és reménységünk épüljön. Harangot kell állítanunk, hogy az megszólaljon és hívogasson az Isten megtartó kegyelmébe. Nekünk Isten dicsőségét kell hirdetnünk és Atyánk házában kell lennünk. A dolgok akkor válnak valósággá, ha engedelmeskedünk Isten hívó szavának. Ha mi nem állunk oda, ki végzi el a szolgálatot? Ha nem tartjuk fenn iskoláinkat, akkor ki fogja helyettünk? Az igeneket és a nemeket nekünk kell kimondani. Tegyünk bizonyságot az Ő szent nevéről és akkor be tudjuk tölteni az Isten által ránk bízott küldetést” – fogalmazott Géresi Róbert püspök.
„Öröm van a szívemben” – ezzel a mondattal kezdte templomépítési beszámolóját a gyülekezet lelkipásztora, Porubán Fülöp Angéla, aki 2013-ban vette át a szórványból leányegyházközséggé formálódó közösség gondozását. Elárulta, hogy a gyülekezet tagjai lázasan készülődtek a nagy napra, mert egy templom építése nem mindennapi esemény. Most mindannyian ünneplőbe öltöztünk, testileg és lelkileg is, mert van rá okunk – hangsúlyozta a lelkipásztor, majd felidézte az egykor nyüzsgő kisváros régmúltját, amely a reformáció idején reformátussá lett. Az ellenreformáció azonban teljesen ellehetetlenítette a gyülekezet működését, a protestánsoknak megtiltották a hitük gyakorlását, akik megmaradtak, azok a környező településre költöztek.
Fellépett az abaúji kórus is (Fotó: Szarvas László)
Hosszú ideig nem is volt gyülekezet Tornán, egészen addig, míg Gábor Lajos, volt szepsi lelkipásztor össze nem gyűjtötte s egy közösséggé nem formálta az itt élő reformátusokat, amely először megkapta a szórvány, majd 2012-ben a leányegyházközségi státuszt. A gyülekezetnek hányatott sorsa volt – foglalta össze a múltat a lelkipásztor, kiegészítve azzal, hogy az istentiszteleti alkalmaikat ott tartották, ahol tudták, a nyugdíjasklubban vagy a moziteremben, illetve volt, hogy a gondnok háza adott otthont a fiatalok kátéoktatásának.
Később jelképes összegért, egy koronáért vették bérbe a községtől az egykori cipőüzlet, a Baťa épületét, később pedig szimbolikus összegért meg is vásárolták. Benne egy kisebb termet felújítottak, ahol kéthetente tartottak istentiszteletet. Felébredt azonban a szívükben a vágy, hogy harangszó is hívogassa őket.
Így először a harangot öntették ki, amelyhez anyagi támogatást Kassa megyétől kaptak. Ez a harang várta Porubán Fülöp Angélát, amikor átvette a gyülekezetet, valamint az egyházmegye gyülekezeteinek adományai.
Az ittenieknek az a vágyuk volt, hogy harang hívogassa őket a templomba, így 2014-ben elkészült a harangláb is az egyházmegye gyülekezetei és a helyi önkormányzat anyagi hozzájárulásával. Mivel a cipőboltot nem istentiszteleti alkalom megtartására szánták, ezért a gyülekezetet a hátsó helyiséget átalakíttatta át különböző alkalmak megtartására.
A lelkipásztor elmondta azt is, hogy amikor a magyar kormánynak köszönhetően pályázni lehetett épületek felújítására, illetve újak építésére, ők is éltek ezzel a lehetőséggel. A templom tervezése, előkészületi munkálatai még 2016-ban elkezdődtek. Nem titkolta azt sem, hogy sok vasárnap délutánt töltöttek el a tervezővel, Krcho Jánossal, hogy egyeztessenek az elképzelésekről, a megvalósításról. A gondnok vezetésével pedig elkezdődött a meglévő épület lebontása, majd pedig az új felépítése.
„Hogy mi kell egy templomépítéshez a támogató anyaországon kívül? Ilyen gondnok és presbiterek, valamint lelkes, tenni akaró, imádkozó és adakozó gyülekezet, mint a tornai” – adta meg a siker receptjét a lelkipásztor, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a templom megépítéséhez.
A hálaadó istentisztelet a nemzeti ima eléneklésével fejeződött be.
(Iski Ibolya, Reformata.sk)
