Húsz év után a talibánok átvették az ellenőrzést Kabulban, majd csaknem az egész hatalmas országban. Az ideiglenes kormányt is összeállították. A Sarijah szigorú iszlám vallási törvény tervezett bevezetése a keresztyének számára is nagyon nehéz helyzetet jelent.
Megtorpant a fejlődés?
Jó 20 éve, a rendezetlen belpolitikai helyzet ellenére, lassú fejlődés jelei mutatkoztak a hazánknál hétszer nagyobb területű országban. A változás fájdalmas volt, de az ország előrelépést tett olyan kérdésekben, mint a nők szabadsága, a gyermekek jogai, a munkaerő-politika és az egészségügy. 2001 óta egyértelmű volt, hogy a vallásszabadság nem kérdés az új kormány számára. Viszont az iszlám szélsőségesek, akik behatoltak a társadalom és a kormányzat minden rétegébe, csak saját iszlámfelfogásukat fogadták el.
Az olyan vallási kisebbségeket, mint a szikhek és a keresztyének, nem ismerték el.
Elfelejtett kisebbségek
Ez akkor vált világossá, amikor az új alkotmány (2004) nem intézkedett ezekről a vallási kisebbségekről. Ezért minden állampolgárt muszlimnak tekintettek, a vallást nem lehetett megváltoztatni. Valójában az esetleges áttérőkre börtön várt, de meg is ölhették őket. Ez nem fog változni a tálibok alatt sem. Éppen ellenkezőleg! A vallási szélsőségesek ereje drámaian megnőtt. Arra törekszenek, hogy visszavonják az elért haladást és megszüntessék a nemkívánatos elemeket: mindenkit, aki a Nyugathoz kapcsolódik, azokat, akik ellenzik a Sarijah törvényt. Minden nem muszlimra nehéz napok várnak. A többnyire indiai származású szikheket bizonyos mértékig tolerálják. Igaz, ők is mindenféle ellenségeskedést megtapasztalnak, s az állandó Da’awát (az iszlámra való áttérés követelését) hallják. De legalább szikhekként létezhetnek tovább. A keresztyének ezzel szemben nem tudják megvédeni magukat, mert ők hitehagyottaknak minősülnek.
Rugalmas népesség?
Egy helyi forrás ezt írja: „Az afgánok természetüknél fogva harcosok. Az életük megváltozott annak a rövid időnek köszönhetően, amikor felfedezték a szabadságot és hozzáférhettek az oktatáshoz. Egyesek biztosan leküzdik a félelmet, mások viszont megadják magukat. De vannak olyanok is, akik hozzáférhettek az oktatáshoz, és akiknek látóköre tágult. Gondolataik határai kitágultak. Új utakat és megoldásokat kerestek. Kérdésessé tették a status quo-t és harcolnak azért, amiért nemcsak a nyugati országok, hanem saját szüleik és nagyszüleik is feláldozták életüket. A tanuláshoz, a létezéshez való jogért, a lelkiismeret és a vallás szabadságáért”.
Ezért szükség van Krisztus testének világméretű szolidaritására, jobban, mint valaha. Az üldözés folytatódik és folyamatosan nő.
A keresztyének sorsa
A felfedezett keresztényeket szigorúan büntetik. Bántásukra úgy tekintenek, mint bosszúra a „nyugati és keresztyén hadseregek húsz évnyi megszállásáért”. Még akkor is, amikor a nyugati hatalmak képviseltették magukat Afganisztánban, a keresztyének titokban élhették csak meg hitüket. Még a saját családtagjaik is halállal fenyegették meg őket.
Hogyan hatnak ezek a további fenyegetések a keresztyénekre? Mindannyian félnek. Néhányan azon tűnődnek, hogyan kellene túlélniük. Sokan biztonságos helyre akarnak menekülni, de nem mindenki tudja ezt megtenni.
Mások pedig úgy döntöttek, hogy otthon maradnak, titokban szolgálják Istenüket, és megvédik családjukat. A konfliktusok és az erőszak fokozódására lehet számítani Afganisztánban.
Reméljük, hogy az egyházak külföldön szolidárisak lesznek az afganisztáni szenvedő keresztyénekkel és imádkoznak értük, országukért. „Az összes keresztyén, akiről beszélek, csak egyet kér” – mondja egy hírforrás. „Imádságot. Valójában csak ennyit. Minden emberi védelem összeomlott. Már csak ez a hit maradt meg: Immánuel! Velünk az Isten”!
Mi pedig imádkozzunk a menekülőkért Afganisztánban és az országból, hogy Isten megvédje őket útjuk során. Imádkozzunk a nőkért, hogy találjanak szövetségeseket és szószólókat, miközben új, ismeretlen utak nyílnak meg előttük. Imádkozzunk az egészségügyi dolgozókért, hogy töltekezzenek be Isten erejével, miközben törődnek a COVID-ban szenvedőkkel az életveszélyes konfliktusok közepette. Imádkozzunk mindazokért, akik párbeszédre vágynak, hogy bölcsességet vigyenek szavaikba és bátorságot szívükbe, hogy hitelesen szólhassanak. Mindazokért, akik vigasztalást keresnek, hogy vigasztalódjanak, és mindazokért, akik békét keresnek, hogy békességet leljenek.
(Békefy Lajos/Felvidék.ma)
