Kevésszer éreztük magunkat olyan szépségragyogásban lelkészházaspárként, a fák, virágok, zöldek és pompázó élő színek különleges esztétikai megragadottságában, mint a vatikáni botanikus csodakertekben. Csodakerteket írok, mert Teremtő Istenünk fantáziagazdagsága és az emberi kertépítészet, s a művészi rendezettség kivételesen lenyűgöző módon találkozik az évszázadok óta épített, ápolt, védett, igazi ökokultúrát sarjasztó és hordozó zöldövezetben.
A több évezredes híres kőpalotákat, küzdőtereket, templomokat, s a legkülönbözőbb célú építményeket felvonultató Róma kellős közepén, ott, ahol a kontinensek jellegzetes növényeit befogadó nagy térségű sétányokat üdítően frissítik meg a csobogók, szökőkutak, zubogók, csermelyek.
Református lelkészekként, az Úr Jézus Krisztus elhívott szolgáiként áhítatos lélekkel követtük a természet zöld templomának látványteli, a fák törzsét, lombkoronáját szívünkkel is felfelé követő egyértelmű iránymutatást. Ők felfelé irányuló létükkel évekkel, évtizedekkel, évszázadokkal megelőztek, és sajátos módon hódolnak létezésükkel a Teremtőnek. Zöld zsoltár, és emberi halleluja, illatok, formák, színek istenimádata szövődik itt össze csodálatosan. Néhány ott kapott látást, gyönyörű részletet örömmel osztunk meg olvasóinkkal.
Minden mi él, Rólad beszél – magyar miniszterelnöki intermezzóval
Kísérőnk a szépséges és megejtően bájos mediterrán itáliai föld, Toscana fia. Daniele római katolikus világi teológus, művészettörténész. Olaszként árad belőle a szó, a humor, de a hozzáértés is, és valami különös, nagyon árnyalt, mosolyában bujkáló büszkeség. Büszke a hatalmas alkotó gazdaságára, amit Itália reneszánsz festői, költői, szobrászai, csillagászai, tudósai, filozófusai révén adott a világnak, nem csak Európának.
Daniele lelkesen mesél arról is, hogy ez a szépséges kertfüzér kétszázezer négyzetméteren borítja, ékesíti a vatikáni dombot, ami 60 méterrel emelkedik Róma fölé. Az ókori nagy vízvezeték-építő művészet itteni eredményeként olyan vízellátást alakítottak ki a századok alatt, hogy a vegetáció zöldje a szubtropikus klímában szinte egész évben friss zöld marad.
A reneszánsz és a barokk kor is hátrahagyta stílusjegyeit: szökőkutak, angyalfigurák, hatalmas tervezett virágágyasok, kaktusztelepítvények ragadják meg tekintetünket. Pineafák ég felé szökő ernyőszerű lombkoronáját tölgyek, karcsú ciprusok, cédrusok, különféle fajtájú és formájú pálmák váltogatják. Egyetlen technikai, 21. századi betonpálya köríve szakítja meg a növényzet „zsolozsmáját”. A vatikáni helikopterpálya, amire ottlétünkkor is leereszkedett egy helikopter.
Találgattuk, vajon kit hozott-vitt? Talán az éppen Rómában járó magyar miniszterelnököt, Orbán Viktort és családját, vagy a családügyi miniszter asszonyt, Novák Katalint? Vagy valamilyen magas rangú egyházi méltóságot? Éppen a néhai lengyel pápa, II. János Pál létesítményei és ültetvényei között jártunk, az izraeli látogatásáról hozott olajfa tájékán, amikor mobiltelefonunkon jött a hír, hogy Ferenc pápa fogadta őket. Számunkra jó érzés volt, hogy miközben mi kinn sétálunk a gyönyörű kertben, közben a vatikáni diplomácia pompás történelmi termeiben hazánk miniszterelnöke és a családügyi miniszter is itt jár.
Az meg már hab a tortán, hogy amikor kedves vendéglátónk magyar rendszámú autóján vitt minket a Ciampino repülőtérre, egyszer csak szirénahang hallatszott. Olasz rendőrautó, majd magyar rendszámú fekete Mercedes biztonsági jármű, utána két fekete zárt, ugyancsak magyar rendszámú gépjármű. Nem volt nehéz kitalálnunk, hova tartanak és kikkel.
Kis egyházi kerttörténet – hazai Éden-emlékezettel
Függetlenül attól, hogy most éppen a vatikáni pápai kertekről van szó, tény, hogy Magyarhonban is a templomok, kolostorok milyen századokon át magas szinten őrizték, művelték a kertkultúrát, az édeni emlékezetet. Protestáns eleink és lelkészeink ma is, de protestáns főuraink, nagyasszonyaink is sokat adtak arra, hogy a park- és kertkultúra ne csak az úrasztali terítők virágmotívumain jelenjen meg, hanem a parókia- és a templomkertekben is.
Ez a zöld kultúra egyetemes jele volt és maradt a felekezeti kereteken, a falakon, határokon messze túllépő teremtésbeli szépség egyetemességének, emlékeztetve a teremtő, megváltó, megszentelő Isten egyetemességére. A mózesi Ige láttatására: fákat sarjasztott az Úr, szemre szépeket, kívánatosakat. Vatikáni kísérőnk, Daniele árasztotta tovább az információt, ami ajkán versenyt csobogott a vízköpő figurák tiszta áradású vizével. De a kertben található Vatikáni Rádió világközpontjának éjjel-nappal nyelvek garmadáján, köztük magyarul is sugárzott adásaival is. Szólt arról, hogy már a 13. században III. Miklós pápa elkezdte kertesíteni a vatikáni domboldalt, s gyógynövények virultak a kertjében.
Ma pedig száznál is több munkatárs gondozza a sok szintből álló csodakertet. IV. Pius Luther és Kálvin korában dekoratív reneszánsz kertet építtetett klasszikus kis kőtemplommal, ahová maga is szívesen kisétált az elmélkedésre hívó frissítő csendben. A református Hollandia vízi játékait és suttogó vízsugarait (ma tulipánjait) átvéve, 1607-ben a 40 kilométerre fekvő Bracciano-tó friss forrásvizét vezették fel a dombra. A késő 17. században kezdett trópusi botanikus kertté formálódni egy-egy területrész. Az 1800-as évek második felében XIII. Leó pápa szolid állatparkot is kialakított, egzotikus énekesmadarakat, gazellákat, pelikánokat hozatott.
Látvány és üzenet egysége
A látvány több, mint szép. Szinte térdre roskaszt az a zöld csoda, ami lenyűgözve tartja a hit- és képzeletvilágot, s az érzelmeket. Lehet, csak protestáns szememnek tűnt fel, de elképzelhető, hogy tudatos szándékosság van abban, hogy szinte bármelyik szögletében sétálunk a hatalmas kertnek, valamilyen szögből mindig a Szent Péter (most éppen renoválás alatt álló) kupolájára látunk.
Nekem erről nem az egyház hatalma vagy kulturális, diplomáciai és egyéb központi fontossága jut eszembe. Szemeimet a fák gyönyörű zöld sörényén át, a dóm kupoláján keresztül a láthatatlan hegyekre emeli a kegyelem. Mai tudásunk szerint a multiverzumok mérhetetlenségében és az apró virágsziromcsodákban is kreatív Magasságosra. Aki mindent csodálatosan megalkotott. Akit a puszta létezésével minden akarva-akaratlan dicsér, hirdet. Mi is csak belecsöndesülni tudtunk a létezők végtelen kórusénekébe, ami kizendült a pineák magas tányérkoronáján éppúgy, mint a szentjánoskenyérfa terméséből, a latin-amerikai hatalmas kaktuszbokor piros és sárga gumógyümölcseiből, a cédrusok szólamából, a csobogó vizek csendes sustorgásából, a pálmák büszke-szép szólóénekéből, az apró virágzuhatagokból, az egész csodálatos kertből.
Az elveszett Éden utókertjeként, a mennyei Jeruzsálem életfás örökzöldjének előkertjeként énekelt azon a különös pénteken minden. Áldott légy ezért Teremtő Istenünk, ezeket megláttató Megváltó Urunk Lelke a szem- és léleknyitogató ihletésért. A teremtés istentávlatosságáért, végtelenül, túl felekezetek, hitek határain…
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
