Bemutatták Szili Katalin autonómia- és kisebbségpolitikával foglalkozó, Harmincból tíz című könyvét

„A Harmincból tíz című könyvünk középpontjában a magyar nemzetpolitika és a magyar nemzeti közösségeink védelme áll…” – írja köszöntőjében Szili Katalin. Pontosabban és tömörebben nem is lehetne megjelölni annak a küllemében is méltó munkának a tartalmát, amelyet óriási sajtóérdeklődés mellett mutattak be a Nemzetpolitikai Kutatóintézetben Kántor Zoltán igazgató moderálásával.

A könyvbemutatót lehetőségnek nevezte Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, hogy számot adjanak az elmúlt 10-11 év nemzetpolitikai törekvéseiről. 101 éve nem esnek egybe a nemzet és az ország határai, s azóta nem hagyhatják figyelmen kívül a magyar kormányok a magyarság azon egyharmadának érdekképviseletét, amely a határokon kívülre került. A mai nemzetpolitika kerete a rendszerváltáskor alakult ki, azóta hullámhegyek és hullámvölgyek váltották egymást.

Az államtitkár rámutatott arra, hogy amikor nem működhetett a Magyar Állandó Értekezlet, akkor – a hiányt pótlandó – Szili Katalin házelnökként létrehozta a Kárpát-medencei Képviselők Fórumát. Ez a MÁÉRT és a Diaszpóra Tanács mellett ma is fontos intézménye a nemzetpolitikának,

amely a 2010-ben bekövetkezett teljes paradigmaváltás óta a kormányzati politika kiemelt területévé vált. 2010 és 2015 között az identitás megőrzésének biztosítása, 2015-től a szülőföldön megmaradás programja áll a nemzetpolitika középpontjában, s e munkában folyamatos Potápi Árpád János és az államtitkárság együttműködése Szili Katalin miniszterelnöki megbízottal.

Szili Katalin beszédében először köszönetet mondott mindenkinek, aki a könyv megjelenésében részt vett: a kiadótól a szerzőtársakon, szaklektorokon át az elegáns borító tervezőjéig, majd – ismert humorával megjegyezte – befejezi az „Oscar-díjátadós” felsorolást, és rátér a könyv céljára.

Mint a cím is elárulja, a rendszerváltás óta eltelt 30 esztendőből a 2010-et követő tíz év nemzetpolitikáját tekinti át a mű, két fontos, egymással összefüggő területre összpontosítva: a határon túli közösségek autonómiatörekvéseire, valamint a szomszédságpolitika és az európai kisebbségvédelem kérdéseire.

Szili Katalin azt is célul tűzte ki, hogy tisztázza az olyan gyakran használt fogalmak tartalmát, mint szubszidiaritás, decentralizáció, dekoncentráció. Ismerteti az európai autonómiamodelleket. Az Európai Unió 27 tagállamából 6 biztosít területi autonómiát, 7 pedig személyi elvű etnikai önkormányzatot. Tanulmánya foglalkozik a Nemzeti Régiók polgári kezdeményezéssel, egy külön fejezetben bemutatja a vajdasági magyar közösség autonómiatörekvéseit. Szentel egy fejezetet a Felvidéknek, közelebbről: a magyarok által lakott régiók felzárkóztatásának. Az 1990-ben először megjelent önrendelkezési gondolattól végigkíséri a fő állomásokat, például a szlovák parlament által 2009-ben elfogadott nyelvtörvény módosításait, az MKP 2014-es önigazgatási koncepcióját és a 2020-as szlovák és európai parlamenti választások sikertelenségét. Utóbbiból levonja a tanulságot: meg kell szüntetni a politikai szervezetek fragmentáltságát, és erős etnikai képviselet megteremtésére kell törekedni.

A kötet társszerzői közül Kalmár Ferenc miniszteri biztos a magyar nemzetpolitika külügyi dimenzióival foglalkozik: külön a Kárpát-medencével, külön a diaszpórával. Az utóbbiban 11 helyen magyar közösségépítő diplomácia működik, amely a szokásos konzuli feladatokon kívül az ottani magyar közösséggel való kapcsolattartást, a magyar érdekek képviseletét is ellátja. A szomszédos államok vonatkozásában a kisebbségpolitikai együttműködés fontos keretét a kisebbségi vegyes bizottságok adják. Munkájuk politikai környezetét egy táblázat ábrázolja, amely összehasonlítja a hat szomszédos államban a nemzeti kisebbségek helyzetét öt szempontból: 1. az egyéni jogok elismerése, 2. az oktatás kollektív joga, illetve 3. az anyanyelv használatának joga, 4. alkotórészének tekinti-e az állam a nemzeti kisebbséget, 5. támogatja-e az állam az asszimilációt. Szlovénia, Horvátország és Szerbia mindegyik szempontból pozitív, Szlovákia viszont átmenetet képez a több kérdésben problematikus romániai és a legkedvezőtlenebb ukrajnai állapotok között.
Ezt a sorrendet tükrözi a vegyes bizottságok munkájába részletes betekintést nyújtó tanulmány írója: Varga Csilla is.

Szlovák viszonylatban legnagyobb eredménynek a bizottság működésének folytonosságát tartja, aminek köszönhetően sokkal több kérdés kerülhet napirendre, és több ajánlás fogalmazódik meg.

Hogy teljes legyen a kép, a könyv egyik fejezetében Tóth-Ferenci Adrienn részletesen foglalkozik az elmúlt évtized kisebbségvédelmi fejleményeivel a nemzetközi fórumokon. Számos fontos melléklet is kiegészíti a kötetet, amely igen hasznos és átfogó eligazítást ad a nemzetpolitika igencsak összetett és szerteágazó kérdéseket érintő területén. Rövidesen elkészül a könyv angol fordítása.

A jelenlévők kérdéseinek moderálása után Kántor Zoltán igazgató saját kérdéseként érdeklődött Szili Katalintól, hogy milyen kötettel lenne elégedett 5 év múlva?

„Ha azt a címet adhatnám, hogy Harmincötből tizenöt, mert azt jelentené, hogy folytatható, ami tíz éve elindult, és nem kap gellert. A Vajdaságban tovább erősödik az autonómia, Erdélyben megvalósul a székely önigazgatás, a Felvidéken kialakulnak a helyi és az országos önkormányzatok, az EU pedig elfogadja a Minority SafePack-et.”

(Cservenka Judit/Felvidék.ma)