Szeptember 8-án, egyházunk Szűz Mária születésnapját (Nativitas Beatae Mariae Virginis) ünnepli.
A jeruzsálemi hagyomány a Betheszda fürdő mellett tisztelte Mária születésének helyét, ahol az 5. század elején Szent Anna tiszteletére templomot építettek, melynek felszentelési évfordulóján, szeptember 8-án emlékeztek meg Mária születéséről. A nyugati egyházba valószínűleg I. Sergius pápa vezette be az ünnepet a 7. század végén, majd IV. Ince pápa a 13. században nyolcadot csatolt hozzá, mely 1955-ig élt.
Az ünnep magyar elnevezése a 15. századig vezethető vissza.
Kisboldogasszony ünnepe országszerte kedvelt búcsújárónap.
A Stella puerpera Solis („hajnali szép csillag”) tiszteletére szokás volt szeptember nyolcadika hajnalán a napfelkeltét a szabadban várni, csatlakozni az angyalokhoz, akik ilyenkor Mária születésén örvendeznek a mennyben. Azt tartották, hogy akinek „érdeme van rá”, meglátja a kelő napban Szűz Máriát. A népi megfigyelések szerint a fecskék Kisasszonykor indulnak útnak.
A muzslai Kisboldogasszony-templom Fotó: Farkas Iván
Mária Isten áldott földje, amelyből üdvösségünk virága és gyümölcse sarjadt.
Ebből a szimbolikából nőtt az a 19–20. század fordulóján még élő Balaton-vidéki és göcseji szokás, hogy a vetőmagot az ünnepre virradó éjszaka, illetve kora hajnalban kitették a harmatra, hogy ne üszkösödjék meg. A nép nyelvén a két nagy Mária-ünnep: augusztus 15. és szeptember 8. közti időszakot kétasszonyköze néven említették.
Mária születésének gazdag apokrif hagyományai vannak, s ezek kódexirodalmunkba is bekerültek.
A 16. századi Teleki-kódex Anna-legendájában olvasható: „Szent Annának elkövetkezvén az órája, a hétnek néminemű keddin szüle. Egészségben szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szűz Máriát. Miképpen az angyaltul megtanítottak valának, mert ő vala ez világnak jövendő megvilágosojtója és asszonya és tengörnek csillaga.”
Jankovics Marcell a Jelkép-kalendáriumában így vall az ünnepről: „Nagyboldogasszonyban eredetileg Szent Annát, Szűz Mária Kisasszony „legendás” édesanyját tisztelték elődeink. Ezt, Mária születésének emléknapját egy másik nevezetes nappal, Mária fogantatásának december 8-i ünnepével kapcsolja össze Szeplőtelen fogantatás néven, ami további magyarázattal szolgál a Napba öltözött asszony középkorban keletkezett kultuszára és ábrázolásaira, valamint a gyöngyöspatai Jesse fája-oltár képi üzeneteire. Az oltárfa koronájának öblében látható ovális kép Mária születését ábrázolja, magát a templomot is „Kisasszonynak” szentelték, búcsúnapja szeptember 8.”
Jankovics Marcell kutatást végzett Gyöngyöspatán, melynek legfőbb nevezetessége a gótikus stílusú, római katolikus templom, mely lényegében az 1470-ben elnyert formáját őrzi. A templom főoltárán áll a magyarországi barokk egyházművészet egyedülálló remeke, az úgynevezett Jesse fája szoboregyüttes, mely a maga nemében páratlan a világon. A fa mitológiai borítója Mária születését ábrázolja.
„A tudatos-tudattalan alkotásnak különös ihletett példája bővelkedik a jelképi jelenésben. Számomra utolérhetetlenül gazdag. Valahányszor meglátom, mindig újabb és újabb képzettársítást sugalmaz” – írja Jankovics, aki hosszú évekig tanulmányozta az oltárképet.
„Rendkívül gazdag jelkép-világát tárt fel a női ölre emlékeztető fának, mely továbbmutat a Jesse-Dávid jelentéskörön. Szent Anna és Szűz Mária szimbólumaként is értelmezhető a fa, de tejút-világfa-anyaöl jelentések is társíthatók hozzá, sőt körkörös időszimbólumként a naptár és a számok jelentésköre is sok felfedezni valót rejteget – írja Jankovich munkájáról Imrik Zsófia restaurátor a Jesse fájától a keresztfáig című tanulmányban.
Felvidék-szerte is állítottak őseink templomokat, kápolnákat Kisboldogasszony tiszteletére. A déli régióban ilyen a Muzsla község temploma, a Bény melletti zarándokhely a „Kutacska” kápolnája, vagy a Kürt melletti Cigléd kegyhely kápolnája, mely Kisboldogasszony tiszteletét őrzi. A kegyhelyeken, zarándoklatokkal hódolnak a hívek a Megváltó édesanyjának, Máriának a születésnapján.
Végezetül álljon itt Tarnóczy István, teológiai doktor, áldozópap verses imádságának részlete, a Titkos értelmű rózsa című 1676-ban megjelent könyvből:
Dicsiret Boldog Aszszony születeserül
Üdvöz légy
Egeknek fényessége
Föld kerekségnek ékessége,
Szent Szüzeknek elsö dücsössége
Föl-derült napnak gyönyörüsége.
Mint a fölyhöbül napnak sugára
Anyád méhébül tisztán világra
Jövél mindeneknek csudájára.
Kis-Aszszony születtél e’ világra,
Hogy emeltetnél nagy Aszszonyságra,
Vonny utánnad kérünk Uraságra
A vég-nékül való bóldogságra.
Sziveknek édessége Szüz MARIA,
Fehér liliom-szálnak bimbója,
Melybül majd nyilik lelkünk virágja,
Az édes JESUS, Istennek Fia.
Forrás: Magyar katolikus Lexikon, Magyar Néprajzi Lexikon
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
