A Kárpát-medencében elkötelezett, magyar szellemiségű újságírásra van szükség

A Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója (KMÚEK) fennállásának 15. évfordulóját a járványhelyzet miatt idén, október 15. és 17. között ünnepelte meg a magyarországi Tengelicén. A Magyarországon és az elszakított területeken élő és tevékenykedő magyar újságírók részvételével szervezett konferencia a visszatekintés és a jövő alakításának lehetőségeiről szólt.

A Konvenció első határokon átívelő szakmai és érdekvédelmi szervezetként 2004-ben alakult meg. Tevékenységét tükrözi a megszervezett több, mint 20 konferencia, a külhoni magyar közösségekben szervezett rendezvények, szakmai tanácskozások, tapasztalatcserével egybekötött nyári táborok, valamint együttesen megjelentetett kiadványok.

Megalakulását az alapítók – Klemm József, Ambrus Attila – a szerencsés, ám véletlenszerű találkozásnak köszönik, amelynek során olyan szellemi közösség megalakítását fogalmazták meg, amelynek fontos célkitűzése az elszakított területeken élő és tevékenykedő magyar újságírók határoktól független összefogása.

Ez a határokon átnyúló összefogás hozzásegítette a külhoni magyar újságírókat egy új szemlélet kialakításához, amellyel az európai színvonalú, elkötelezett, magyar szellemiségű újságírás mellett tették le a voksukat. Az igényesség és a tényszerű újságírás mellett leszögezték, hogy fel kell vállalni a kisebbségi újságírás kihívásait és a magyar szellemiségű tájékoztatás eszközeivel a határon túl élő olvasók kérdéseire válaszokat kell adni.

Klemm József, a Vajdasági Magyar Újságíró Egyesület elnöke a hivatásról kiemelte: „A szavak erejével ott kell lennünk egymás mellett, a szavunk felemelésével kell kiállnunk egymásért és magunkért. A cél a magyarság őrzése és az egyként gondolkodás. Újságíróként pedig a szívekből és az elmékből eltörölni azokat a határokat, amelyeket ránk kényszeríttetettek.”

Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke elmondta, hogy az újságíró a szakma művelése közben gyakran elbizonytalanodik és ilyenkor külső megerősítésre van szüksége, amit a kollégák akár Kárpát-medencei szinten is tudnak egymásnak biztosítani. Véleménye szerint az egyesületet az elmúlt 15 évben a magyar szellemiségű újságírás tartotta össze, időszerűen pedig új kihívással kell szembenézni, azzal, hogy összetartás mellett az összefogásra is szükség van.

Karácsonyi Zsigmond, a MÚRE örökös tagja az újságíró szakma felelősségét elemezve az objektivitásra, a tények keresésére, az újságírói szerep megmaradására hívta fel a figyelmet. Ezt amiatt tartotta az erdélyi újságíró, szerkesztő, főszerkesztő nehéznek, mert általánosan elfogadott, hogy a politikusok, közszereplők a közösségi médiát használják, így azonban nincs visszakérdezési lehetősége az újságírónak. Ugyanakkor felhívta arra is a figyelmet, hogy a külhoni újságíróknak van a legjobb rálátásuk arra, hogy érzékeljék magyarság legnagyobb gondjait a Kárpát-medencében.

Újságírás és a nemzetpolitika

Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár a külhoni újságírók feladatát nemcsak a tájékoztatásban látja, hanem abban is, hogy a nemzeti összetartozás érzetének, élményének a megélését erősíteni tudják. Ehhez szükségszerű megbecsülni az elmúlt évtizedet, ami fejlődést hozott a határon túl és a diaszpórában is.

Magyarország kormánya össznemzetben gondolkodik és ezt a határon túlra kiterjesztett intézkedések, programok, pályázatok és döntések is mutatják. Nyomatékosította, hogy 2022-től továbbra is a közös munka folytonosságában bíznak.

Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztos a nemzetet háromlábú székhez hasonlította, amelynek egyik lába az anyaország, a másik a Kárpát-medence magyarsága és a harmadik lába pedig a diaszpórában élő magyarság. A magyar kormány felelősséget vállal a mintegy 15 millió magyarért.

A miniszteri biztos elmondta, hogy ehhez azonban politikai felhatalmazás, politikai akarat és olyan források szükségesek, amelyek a szék mindhárom lábát egyformán tudja támogatni.

Ugyanakkor beszámolt arról is, hogy komoly kihívásokkal kell szembenézni a nemzetpolitika területén is, hiszen vannak olyan országok, melyek nem nézik jó szemmel a nemzetpolitikai intézkedések hatékonyságát. Van azonban egy magasztos cél – a nemzet megmaradása –, aminek elérése jó példaként hat a döntéshozókra. Úgy látják, van a nemzetben tettrekészség, potenciál arra, hogy szülőföldjükön megtudjanak maradni. „Elemi érdekünk, hogy az a fajta nemzetpolitika megmaradjon és a nemzetet egybetartsa” – zárta szavait Szilágyi.

Kalmár Ferenc, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztos az újságírók azon felelősségére hívta fel a figyelmet, hogy tartaniuk kell a lelket a nemzeti közösségekben, erősíteniük az identitást, a magyar nyelv használatát, meg kell mutatniuk, hogy a nyelv él a társadalomban, használjuk a rádióban, olvasható az újságban, a portálokon.

Ne kendőzzék el, mondják el a fiatalságnak, hogy vannak olyan politikai pártok, melyek a nemzetben gondolkodásól másképp vélekednek, és ennek gyökerei 2004. december 5-ig nyúlnak vissza.

E célok mentén Szili Katalin miniszterelnöki megbízott fővédnökként már a kezdetektől jelen volt a konvenció megalakulásánál. A konferencia megnyitóján kifejezte, fontosnak tekintette egy olyan közeg megteremtését, ahol a nemzetpolitika kérdésköreit megjelenítve, a magyar nemzeti közösségeket szolgáló médiumok kollégái találkozhatnak. Előadásában egy ötödik generációs állampolgári alapjog, az identitásvédelem európai elfogadtatására tett kezdeményezését ismertette, arra az elvre építve, hogy az identitás része az emberi méltóságnak, amit minden törvény véd. Európai szinten az alapelvek megfogalmazhatóak lehetnek. Ezzel beépíthetővé válna az állami jogrendekbe. Lényeges, hogy a nemzeti kisebbségek ügye nem belügy, hanem európai ügy, így szükséges egy egységes törvényi keretszabályozás, ami nemcsak elfogadásra kerülne, hanem kikényszeríthető lenne a betartása is. „A magyarság a Kárpát-medence hét országában él, így az identitásvédelem területén a legnagyobb az érintettsége” – zárta gondolatait Szili Katalin.

Klemm József, a KMÚEK társelnöke szólt arról is, hogy a Konvenció elismerésben szokta részesíteni olyan egyének tevékenységét, akik véleményük szerint a magyar nyelvű és szellemiségű tájékoztatásért sokat tesznek, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a határokon át tudjunk lépni. Jellemzőjük, hogy a jelenből áttekintik a magyarság általános helyzetét úgy, hogy emellett a jövő alakulását is szem előtt tudják tartani. Klemm József kiemelte, ilyen személy Potápi Árpád János, akinek a külhoni magyar és a magyarországi magyar újságírók együtt gondolkodásának és együttműködésének szorgalmazásáért végzett tevékenységéért elismerő oklevelet nyújtott át.

Az ünnepélyes pillanatokat követően vidám perceket okozott, amikor a KMÚEK társelnöke elmondta, hogy tükröt kell tartani a politikusoknak, hogy ne bízzák el magukat és egy-egy karikatúrával ajándékozták meg Szili Katalint és Potápi Árpád Jánost.

Az eseményről készült képriportunk megtekinthető ITT.

(Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma)