Ezzel a címmel rendezett ünnepséget idén is Magyarország Honvédelmi Minisztériuma az idősek világnapja alkalmából Budapesten a Stefánia Palota – Honvéd Kulturális Központban.
Ebből az alkalomból a Felvidékre is került kitüntetés a lévai RNDr. PhMr. Alt Ernő részére, aki ez év decemberében tölti be századik életévét, s a Magyar Királyi Honvédség (talán) egyetlen élő egykori felvidéki katonája.
A kitüntetést unokája, Dr. Alt István vette át az ünnepségen, majd adta át a jó egészségnek örvendő nagyapának, aki számára nagy meglepetés és megtiszteltetés volt az elismerés.
Az egykori hadapród őrmestert dr. Popély Gyula történész „fedezte fel”, aki a múlt kutatása során jutott el a nagyon jó memóriájú adatközlő lévai otthonába.
Dr. Popély Gyula ajánlatára a nánai székhelyű LIMES ANAVUM Regionális Honismereti Társulás vállalta a kitüntetési javaslat továbbítását a Honvédelmi Minisztériumba, melyet elfogadtak és október 1-jén átadtak.
„Dr. Alt Ernő 1921. december 15-én Léván született. Anyja neve Tóth Ilona. Elemi iskolai, majd középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. Léva az első bécsi döntés értelmében 1938 novemberében visszakerült az anyaországhoz. Mint katonaköteles magyar állampolgár 1943 szeptemberében Alt Ernő is megkapta a behívót, melynek eleget téve, október 3-án bevonult a Magyar Királyi Honvédségbe. A 203-as honi légvédelmi tüzérosztály karpaszományos katonája lett.
1944 januárjától tartalékos tüzértiszti iskolát végzett Székesfehérvárott. Ütegét időközben Várpalotára telepítették. Alt Ernő karpaszományos szakaszvezető is itt teljesített szolgálatot egészen 1945 februárjáig. Ütegének a péti gyár légvédelme volt a kiemelt harci feladata.
Alakulatát 1945 februárjában Németországba vezényelték. Alt Ernő ekkor már tiszti szolgálatra beosztott hadapród őrmester volt. Márciusban alakulatával együtt amerikai hadifogságba esett. 1945 júniusában kalandos úton szabadult a fogságból, és sikerült hazajutnia az újból csehszlovák uralom alá került szülővárosába, Lévára. Itt folytatta életét, előbb hontalan magyarként, majd a viszonyok részleges rendeződése után csehszlovák állampolgárként.
Gyógyszerész diplomát szerzett, és hivatásának élt nyugdíjba vonulásáig. Isten segedelmével 2021. december 15-én tölti be századik életévét. Tudomásunk szerint a Felvidéken Alt Ernő az utolsó élő katonája a Magyar Királyi Honvédségnek” – írta róla Popély Gyula.
Dr. Alt Ernő civil életében is jelentős érdemeket szerzett városa fejlesztésében és a szakterületén végzett tevékenysége során is, melyekről érdemes szólni, mert a közösségért végzett munkája példaértékű mind a jelen, mind a jövő nemzedék számára.
RNDr. PhMr. Alt Ernő egész élete során eredményes tevékenységet végzett a gyógyszerészet, a múzeum fejlesztése, a méhészet történelmének feldolgozása és a helyi politika terén. A gyógyszertárak átalakításával hozzájárult Léva város gazdasági fellendüléséhez, műszaki újításokkal és találmányokkal gazdagította a tudomány és technika terén szerzett ismereteket. A lévai Korona gyógyszertár az ő vezetése alatt 1968-ban Csehszlovákia legkorszerűbb patikája volt. 1972-ben Léván rendezte meg az 1. Országos Gyógyszerészeti Napokat, amivel lefektette ennek a napjainkig tartó hagyományát. 1978-ban megkapta a Legjobb egészségügyi feltaláló elismerést.
A lévai Barsi Múzeumnak ajándékozta a Korona gyógyszertár 1823-ból származó teljes berendezését és felszereltségét; a múzeum 1971-ben hozta létre a gyógyszerészeti tárlatot. Ugyancsak a Barsi Múzeumnak adományozta méhészeti kellékekből álló terjedelmes gyűjteményét. 2002-ben a Barsi Múzeum Hulják Pál-éremmel tüntette ki. Dr. Alt 1984-ben összeállította „A Lévai járás gyógyszerészeti története 1664–1984“ című monográfiát, a lévai kórház megalapításának 100. évfordulójára 1985-ben két további szerzővel együtt megírta „A lévai kórház története 1885–1985“ című könyvet, az Acta musei Tekovensis Levice múzeumi kiadványban terjedelmes tanulmányt jelentetett meg „A Lévai járás méhészetének története 1714–1993” címmel.
Dr. Alt ifjúkora óta foglalkozott méhészettel, Horhi városrészben mintaértékű méhészetet vezetett, ahol szervezett néhány művelődési rendezvényt is, s ez a hely több mint 800 méhész zarándokhelyévé vált, egész Közép-Európából a csodájára jártak.
Fél évszázadon át gyűjtötte a pergetett mézmintákat, melyeket a légköri radioaktivitás terjedésének kutatására használtak fel, s eredményeit az ausztráliai Melbourne-i Apimondia méhészkongresszuson mutatták be. 1992-ben a Méhészszövetség lévai alapszervezetének elnöke lett. Tevékenységéért megkapta a méhészek legnagyobb elismerését.
2016-ban Léva város díszpolgárává avatták.
Életére, munkásságára érvényesek Szabó Istvánnak, a Honvédelmi Minisztérium honvédelmi államtitkárának a kitüntetettekhez intézett szavai: „Önök teremtették meg azt az alapot, amelyre ma és a jövő tervezésekor építeni tudunk.”
Gratulálunk az ünnepeltnek és kívánunk neki további jó egészséget!
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
