Huszonnegyedik alkalommal szervezték meg a Mérföldkövek honismereti konferenciát. A rendezvény október 8-án az udvardi temetőben nyugvó honvédek sírjainak megkoszorúzásával vette kezdetét, mivel az aradi vértanúk emléknapjához közeli időpontban szervezték meg a rendezvényt.
A megemlékezés után Dunajszky Géza Népírtás Pozsonyligetfalun című filmjének levetítésével kezdődött a konferencia, a témáról Dunajszky Géza könyvet is megjelentetett. Mára közismert, hogy 1945 után a magyarokat és a németeket kollektív bűnössé nyilvánították, ezután a csehszlovák hatalom katonái bűntelenül gyilkolták a német és a magyar nemzetiségű polgárokat, akiket tömegsírba lőttek. Sajnos nincsenek pontos adatok arról, hány magyart és németet végeztek így ki, számuk akár több ezerre is tehető – mondta Dunajszky Géza előadásában.
A rendezvény október 9-én az udvardi kitelepítettek emlékművének megkoszorúzásával folytatódott, ahol Görföl Jenő köszöntötte az egybegyűlteket, koszorúzott a Csemadok országos elnöksége, Érsekújvári Területi Választmánya és Udvard község.
A koszorúzás után a művelődési házban Görföl Jenő kérésére a jelenlevők egy perc néma csenddel emlékeztek ea nemrégiben elhunyt Kusy Károlyra, aki a 24 éve indított rendezvény lelkes támogatója, társszervezője volt.
A Pátria díjat Koncsol László kapta
A Pro Pátria Honismereti Szövetség minden évben átadja a Pátria díjat, ezúttal rendhagyó módon olyan személy kapta, aki tagja a Szövetségnek. Koncsol László jelenlegi tiszteletbeli elnök azonban betegsége miatt nem lehetett jelen, munkásságát Szabó László méltatta.
Szabó László elmondta:
„Engedjék meg, hogy felidézzem az egyik utolsó találkozásunkkor, 2021. szeptember 13-án elhangzott vallomását a helytörténet-írásról, annak fontosságáról: „Érdekes volt az egész. Amikor elkezdtem [a helytörténetírást], fogalmam sem volt, hogy mi lesz ebből. Belecsöppentem, mint Pilátus a krédóba. Elkezdtem, és ha már elkezdtem, akkor már folytattam. Ahogy az embert bedobják a vízbe, kénytelen úszni. (…) Azt akarom mondani, hogy ti folytassátok ezt az egész munkát. Az emberek most még nem értékelik kellőképpen, nem is ismerik. Meg is értem. Sok más gondjuk, bajuk van. De azért ezek a dolgok maradandóak. Majd eljön az idő, amikor olvasni fogják és értékelni azt, amit megtettünk értük. Hogy írta Petőfi anno? Mit én nem egészen dicstelenűl kezdék, Folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel!”
Koncsol László betegsége miatt a díjat a Szövetség vezetője, Kovács László átadta Szabó Lászlónak, majd személyesen elviszik azt a díjazottnak.
15 millió magyar miniszterelnöke
Az előadások sorát Prof. Dr. Marinovich Endre, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgató-helyettese kezdte meg, aki Antall József miniszterelnökről adott elő. Rövid ideig volt miniszterelnök, ezért sajnos nem tudta összes tervét megvalósíani.
A történész szerint Antal József már fiatal korától készült, bár csak hobbi szinten tudott foglalkozni a politikával, hiszen nem volt párttag.
Az Antall kormány megteremtette annak lehetőségét, hogy működjön a parlamentáris rendszer, új közigazgatási rendszert hozott létre. Kijelentette, hogy közjogi értelemben 10 millió, de lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke – ez nagyon érzékeny mondat volt, hiszen ezután irredentának kiáltották ki, ezt nehezen emésztette meg, de vállalta.
Görföl Jenő elmondta, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár és a Csemadok között együttműködési megállapodás született, ennek köszönhetően több közös rendezvényt tart a két intézmény.
Trianon bennünk él
Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója Velünk élő Trianon címmel tartott előadást. Trianonról történelmi tényként kell beszélni, Szakály Sándor rendszeresen diktátumnak nevezi a döntést, hiszen a győztesek, a nagyhatalmak meghatározták, mit kell aláírni, ha aláírják, létezik valamiféle Magyarország, ha nem írják alá, nem létezik.
A Trianoni békediktátum egyetlen pozitív hozadéka, hogy a maradék Magyarország egységes volt abban, hogy elutasítják Trianont, ez mindenkinek egyformán fájt, bármilyen volt a társadalmi beállítottsága, vagy politikai hovatartozása. A Nem, nem, soha mindenkinek szlogenjévé vált.
A trianoni tragédia napja a nemzeti összetartozás napja lett, ami azt jelenti, hogy a határokat felülírva lelkileg összetartozunk. Trianont később felülírta a második világháborút lezáró szerződés. Mi mégis Trianonra emlékezünk, mivel az volt a kezdet, és kimondhatjuk a Versailles-környéki békeszerződések következménye a második világháború.
Trianonban nem tisztességes béke született – mondta zárszavában Szakály Sándor.
13 aradi és pozsonyi vértanú
Kovács László történész előadása elején elmondta, Pozsonynak éppen úgy 13 vértanúja volt, mint Aradnak. Mielőtt róluk szólnánk, meg kell említeni a pozsonyi eseményeket, hiszen a törvényes forradalom éppen itt zajlott, itt volt a reformkori országgyűlés, az 1848-ban bekövetkezett radikális változások is az országgyűlésben történtek.
Március elején a Zöldfa fogadó előtt Pozsonyban Kossuth Lajos lelkesítő beszédet tartott és bemutatta Pozsony szülöttét, Batthyány Lajost, mint miniszterelnököt. Majd elfogadták a 31 új törvényt, amely elindította Magyarország polgárosodását, és a törvényes forradalmat.
A város polgársága megszervezte a demokratikus egyletet, a legjelentősebb szervezet a Pozsonyi Nemzeti Egyesület volt, amelyet Rázga Pál alapított, arra kérte a kormányt, hogy a vívmányokat akár fegyverrel is vívják ki. A szervezetek a nemzetőrség megszervezésében is kivették a részüket.
1848 decemberében sajnos Pozsony a szabadságharc szempontjából elveszett, a császáriak hadiállapotot hirdettek, megkezdődtek a megtorlások, a császáriak rögtönítélő bíróságokat alakítottak ki.
Kovács László röviden ismertette a Pozsonyi vértanúk életútját és haláluk időpontját: Daniel Christian Dreszler, Baldini (Giovanni) Jánost, Bartha József, Petőcz György, Nimnichter János, Mednyánszky László, Gruber (Gödörössy) Fülöp, Rázga Pál, Mészáros Dávid, Stift József, Pozsonyban végezték ki a tardoskeddi vértanúkat is, Tóth Józsefet, Bugyik Józsefet és Trexler Ferencet. Külön kell szólni azokról, akiket nem Pozsonyban végeztek ki, de Pozsony szülöttei, így Batthyány Lajos miniszterelnök, és Aulich Lajos, akit Aradon és Báró Jeszenák János, akit Pesten végeztek ki.
Végezetül Kovács László feltette a kérdést: mi értelme volt a vértanúk harcának? Jegyezzük meg: jogos harc nincsen hiába, a levert forradalomnak is van hozadéka. 1848-49 megmutatta, hogy a magyarság tud harcolni a szabadságért, saját magáért és más nemzetekért. 1848-49 ránk hagyta a dicsőséget.
Kossuth Lajos írta: Arad a magyar golgota, Kovács László szerint Pozsony is, és tegyük hozzá: a golgota után mindig feltámadás jön.
Rancsó Andrea hozzászólásában a Kincskeresők mozgalomra hívta fel a figyelmet, mivel Szanyi Mária, az alapító nem lehetett jelen. Arra kérte a jelenlévőket, hogy segítsék a munkát, terjeszteni a Kincskereső mozgalom fontosságát, hiszen a diákok, tanulók kutatnak. A mozgalom célja, hogy megismerjük a szülőföldünket, megismerjük a köztünk élő hősöket.
A Felvidéki Értéktár is kiveszi a részét a Kincskeresők mozgalomból. Az Értéktár koordinálja az értékgyűjtést, felvidéki települési értéktárak alakultak, ezek megtalálhatók az adatbázisban, ahová feltöltik az értékeinket.
Neszméri Tünde/Felvidék.ma
