Az egymás felé fordulásra biztatott Balog Zoltán református püspök mindenszentekhez és halottak napja kapcsán az m1-nek adott interjújában vasárnap este. A Zsinat lelkészi elnöke beszélt a keresztyénséget érő támadásokról, az egyház társadalmi szerepvállalásáról, a világban betöltött helyéről és a megújulás fontosságáról is.
Egy régi tanítás felfedezésének nevezte a reformációt Balog Zoltán püspök a köztévének adott vasárnap esti, reformáció napi élő interjújában. A Zsinat lelkészi elnöke azt mondta: minden hívő ember lehet közvetlen kapcsolatban Istennel anélkül, hogy az egyház közéjük ékelődne, ez a kapcsolat pedig megújítja és megerősíti az ember életét.
A beszélgetésben korunk legnagyobb hiányosságait az emberi kapcsolatokban nevezte meg: abban, hogy hogyan gondolunk, figyelünk egymásra, hogyan tudunk erőt adni egymásnak, hogyan lehetnek a kapcsolataink nem kizárólag haszonelvűek.
„Ahogyan az Úristen nem mondott le rólunk, úgy mi sem mondhatunk le egymásról” – fogalmazott. Hozzátette: ott kell állni a hiányt szenvedők, a betegek, a halállal küzdők, a jövő útját kereső fiatalok mellett. Az életkérdésekre közösen keresett válasz, a lelki megerősödés sokkal fontosabb, mégis kevésbé látványos szolgálata az egyháznak. Az ember alapvető kérdései időről időre ugyanazok, csak mindig más megfogalmazásban jelennek meg.
Az egyház feladata, hogy az örök kérdéseket és örök válaszokat a mai fiatalok számára is érthetően tálalja.
A püspök a kommunizmus egyik legsúlyosabb csapásának nevezte, hogy az állam a templom falai közé száműzte az egyházakat, ám a rendszerváltás óta számos olyan területen vállalnak óriási szerepet, amely nem kizárólag tagjaik jólétét szolgálja. Példaként az oktatást, a gyógyítást, az idősgondozást és a roma felzárkóztatást említette.
Az egyházak világban betöltött szerepéről szólva úgy fogalmazott: talán lehet keresztyénség nélkül gazdasági növekedést elérni, de boldog emberi közösségek biztosan nem lesznek. Ez ugyanis – mondta – több mint pénz, lelki dimenzió van benne, amelyet ha elveszítünk, nem fogjuk megérteni, miért vagyunk a világon.
Ha megértjük, hogy a Földet úgy kell felvirágoztatnunk, hogy azzal gyermekeink és unokáink érdekeit is szolgáljuk, akkor boldogulni fogunk, és ez lesz Európa igazi jövője.
A keresztyénséget érő támadásokkal kapcsolatban azt mondta: különbséget kell tenni a megtévesztők és a megtévesztettek között. A megtévesztőkkel szemben kell harcolni a megtévesztettekért, mondta, mert az emberek életében lévő ürességet áligazságokkal töltik meg arról, hogyan kell érteni a férfi és a nő fogalmát, vagy épp azt sugallják, hogy a keresztyén embernek mindenkit be kell fogadnia. Az egyház dolgának nevezte, hogy ne engedje benyomulni ezeket a manipulációkat az „üres térbe”.
Mindenszentek és halottak napja kapcsán a püspök beszélt a gyász feldolgozásáról is.
Arra biztatott, hogy szeretteink sírjai felett állva gondoljuk végig, miért vagyunk hálásak az elhunytaink életében, és emlékeztetett: a feltámadásról szóló örömhír azt mondja, hogy ami az itteni világban befejezetlen, az az Isten világában kiteljesedik, és elnyeri végső értelmét.
Fontosnak nevezte, hogy a családokban és a gyülekezetekben egyaránt figyeljünk egymásra, így megérthetjük egymás igazi kérdéseit, amelyekre válaszokat is tudunk adni.
Úgy fogalmazott: „az egyháznak van füle, hogy meghallja, van szeme, hogy észrevegye, hol van baj, nehézség, de van szája is, hogy – ha kell – a szenvedő, gyászoló ember helyett is kimondja azt, ami benne van, Isten felé forduljon, és ezzel elkezdődhessen a vigasztalás”.
(reformatus.hu/Felvidék.ma)
