Fekete István 1900. január 25-én, Göllén született, a helyi tanító és iskolamester fiaként. Egyik őse a nagy francia forradalom menekültje, dédnagybátyja pedig Damjanich János 1848-as honvédtábornok, aradi vértanú volt.
A József Attila-díjas író Jókai Mór mellett minden idők legolvasottabb magyar írója. A kétezres évekig közel kilencmillió példányban adták ki műveit magyar nyelven. Külföldön tíz nyelven, tizenkét országban, negyvenöt kiadásban jelentek meg regényei, ifjúsági regényei, állattörténetei. Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelőjeként tartják számon.
Az elemi iskola első négy évét szülőfalujában végezte el, majd a család 1909-ben Kaposvárra költözött.
Az első világháború idején iratkozott be a felsőkereskedelmi iskolába, de 1917-ben besorozták katonának, és az 1918-as hadiérettségit követően tartalékos tiszti iskolába került.
Tanulmányai befejeztével Bakócán, gróf Mailáth György birtokán kapott segédtiszti állást. Itt ismerkedett meg Piller Edittel, a bakócai belgyógyász főorvos lányával, akivel 1929. december 12-én házasságot kötött a bakócai római katolikus templomban. A fiatal házasok az esküvő után Ajkára költöztek, első közös otthonukba. Itt kapott állást vezető gazdatisztként a holland származású, disznókereskedőből lett földbirtokos, Nirnsee Pál birtokán.
Először az Új Idők folyóiratban jelentek meg novellái, majd 1937-ben A koppányi aga testamentuma című regényével megnyerte a Gárdonyi Géza Társaság regénypályázatának első díját. Két évvel később a Zsellérek című regénye aratott sikert az Egyetemi Nyomda pályázatán.
A negyvenes években családjával Pestre költözött, és miközben a Földművelésügyi Minisztérium vadászati előadója volt, sorra jelentek meg művei.
Az 1949-es tavaszi „tisztogatást” követően elbocsájtották a Földművelésügyi Minisztériumból, ezután politikai okokból könyveit nem adták ki, állandó állást sehol sem kapott, alkalmi munkából tartotta el családját 1951 őszéig, amikor tanári álláshoz jutott a kunszentmártoni Halászmesterképző Iskolában. Osztályidegenként az új könyvkiadók és folyóiratok nem fogadták/fogadhatták munkáit.
Miután kizárták a Magyar Írók Szövetségéből, csupán az Új Ember és a Vigilia közölte az írásait. Ebben az időben nagy megélhetési segítséget jelentett, hogy rendszeresen közölték apróbb, tárcaszerű novelláit.
1955-ben Bölöni György segítségével térhetett vissza az irodalomba, Halászat című munkáját tankönyvként adták ki, majd előbb a Kele, később a Lutra című regényeket jelentette meg a Magvető Kiadó. 1957-től sorra aratnak sikert máig is népszerű ifjúsági regényei: a Bogáncs, Tüskevár, Téli berek, Hu, Vuk, Kittenberger Kálmán élete.
1960-ban a Tüskevár című művéért – amelyből remek tévésorozat is készült – József Attila-díjat kapott. A hatvanas évek közepétől háromkötetesre tervezett önéletírásán dolgozott, melyből 1965-ben megjelent a Csend, s 1970-ben elkészült a Ballagó idő is.
Többre már sem ideje, sem ereje nem maradt: előbb 1968-ban, majd 1969-ben szívinfarktust kapott, amelyből még sikerült felépülnie. A harmadik azonban végzetes volt, s 1970. június 23-án Tárogató utcai otthonában örökre lehunyta szemét.
Népszerűsége mindmáig töretlen, ami annak is köszönhető, hogy művei számos feldolgozásban kerültek a közönség elé, mint a Vuk című rajzfilm, vagy A koppányi aga testamentuma filmváltozata. A természettel együtt élő és érző, annak titkait jól ismerő ember volt, írásaival új műfajt teremtett, mellyel a civilizáció révén a természettől eltávolodott embert újra a természet közelségébe tudta hozni. Bár elsősorban ifjúsági és “állatregényíróként” emlegetik, ez mellett zseniális emberábrázoló. A műveiben életre kelt történeteket és az általa közvetített kristálytiszta, pihentető prózát és humort egyaránt élvezhetik a felnőtt és a fiatal olvasók.
1987-ben alakult meg a nevét viselő Irodalmi Társaság, amely Fekete István irodalom- és természetszerető hagyományainak ápolását és folytatását tekinti fő feladatának. 2014-ben pedig Keszthelyen megnyílt a Fekete István-emlékszoba és a Tüskevár panoptikum.
Forrás: Wikipédia, Nemzeti Filmintézet
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
