Mátyás, héber átírásban Mathias, jelentése: „az Úrtól ajándékozott”, vagy az „Úr ajándéka”, vagy „alázatos”, vagy „kicsiny”.
Mert az Úr ajándékozta, amikor a világból kiválasztotta, és hetvenkét tanítványa közé sorolta. Kicsiny volt, mivel az igaz alázatosságot mindig megtartotta. Az alázatosságnak pedig három fajtája van: az első a lesújtottságé, ami valakit megalázhat, a második a vizsgálódásé, ami az önvizsgálatból ered, a harmadik az áhítatosságé, ami a Teremtő ismeretéből fakad. Az első megvolt benne a vértanúság elszenvedésével, a második önmaga megvetésével, a harmadik Isten fenségének szemlélésével – olvasható Jacobus de Voragine Legenda Aurea című művében.
Az Apostolok cselekedetei szerint az áruló Júdás helyére választott apostol. Apostoli elhivatásában az a különleges, hogy az apostolok választották ki sorshúzással a kezdetektől velük tartó személyek közül, hogy velük együtt „tanúskodjék Krisztus föltámadásáról”.
Különböző apokrif iratok és korai egyházi írók közléseiből valószínűnek tűnik, hogy Palesztinában és Etiópiában hirdette az evangéliumot, és az 1. század végén halt meg.
Alexandriai Kelemen (150 körül) görög keresztény teológus, apologéta, feljegyzésében maradtak fenn Mátyás apostol tanításai közül: „Gyöngítsd önmegtagadással testedet, hogy a lélek a Megfeszítettnek szolgálhasson” és a „Meg kell erősítenünk a testünk magasságát, a lélek, a hit és a tudás segítségével” – olvasható a Mátyásnak tulajdonított szövegekben.
A hagyományok szerint az apokrif „András és Mátyás apostolok cselekedetei” írás állítása szerint a missziós területek elosztása alkalmával „az emberevők országa” jutott neki. Ott Mátyást megvakították, s börtönbe vetették, de Isten visszaadta látását és András csodálatos módon kiszabadította.
A vértanúhalált állítólag lefejezés útján szenvedte el. Emiatt bárddal szokták ábrázolni, és a keresztény mészárosok és ácsok őt választották védőszentjükül.
Más hagyomány szerint Palesztinában és Etiópiában tanított. Etiópiát nevezte meg a Jeruzsálemi Szent Szophróniosz (560 – 638) szír szerzetes is működési helyének.
Amikor Etiópiából visszatért Jeruzsálembe, halálra kövezték, majd a holttestet lefejezték. Haláláról a következőt beszéli a hagyomány: amikor Júdea-szerte prédikált, a vakokat látókká, a leprásokat tisztává tette és kiűzte az ördögöket, a bénáknak visszaadta a járásukat, a süketeknek a hallásukat, a holtaknak az életüket.
Amikor sok csodájáért bevádolták, ezt mondta a főpapnak: „A gaztettekről, amelyekkel vádoltok, nem sokat tudok mondani, mert kereszténynek lenni nem gaztett, hanem a legnagyobb dicsőség!” Ketten tanúskodtak hamisan ellene, és megkövezésre ítélték. Azt kérte, hogy a köveket temessék el vele együtt. Kitárt karokkal halt meg.
Ereklyéit Ilona római császárné a 4. században Trierbe vitette, Mátyás pedig Trier védőszentjévé vált. Még ma is tiszteletben részesítik ott a Szent Mátyás apátság bazilikájában.
A tizenkettedik apostol, Mátyás sírja őrzésének dicsőségét azonban magának igényli a római S. Maria Maggiore-bazilika és a padovai S. Giustina székesegyház is. Rómában a 11. századtól február 24-én ünnepelték Mátyást, mert a Szent Jeromos-féle martirologium ezen a napon emlékezik meg róla. Mivel ez a böjti időbe esik, 1969-ben áttették május 14-re, de a magyar katolikus egyház továbbra is február 24-én ünnepli. Tiszteletét más egyházak is őrzik: az ortodox egyházak, az evangélikus egyház, az ókeleti egyházak, anglikán közösségek.
Az emberi képzelet kapcsolatot teremtett Mátyás apostol ünnepe és a közeledő tavasz között.
Így lett a szent, a magyar néphiedelemben Jégtörő Mátyás, mondván, hogy az ő szekercéje töri meg a jeget, a tél hatalmát.
Sok népszokás kötődik ünnepéhez: ha Mátyás napján még fagy, akkor a jégtörő éleztetni adta a csákányát, az apostol ezen a napon osztja ki a sípokat a madaraknak, hogy újra énekeljenek. A szökőnapot a régiek Mátyás ugrásának hívták, mivel február 24-én toldottak be egy napot, így Mátyás ünnepe február 25-ére csúszott.
Mátyás apostol magyarországi tiszteletének kialakulása a középkori aacheni magyar zarándoklatokkal függ össze. Aachen németországi búcsújáróhely, ahol a bazilika mellett létezik a „magyar kápolna”, melyet Nagy Lajos emelt, s amikor az idők folyamán elpusztult, Mária Terézia 1776-ban újat építtetett barokk stílusban.
A magyar zarándokok az aacheni úton járva mindig útba ejtették Trier városát, hogy megtekintsék a szent apostol ereklyéit, melyet a Szent Mátyás-apátság bazilikában őriznek, s hazatérvén terjesztették Mátyás tiszteletét.
Hunyadi Mátyás e napra virradóra született, és az akkori szokás szerint ezért kapta a Mátyás nevet.
(Forrás: wikipédia)
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
