A Hungarikum Bizottság 2021 júniusában nyilvánította kiemelkedő nemzeti értékké, a Magyar Örökség Díjat, a „Magyar Szellem Láthatatlan Múzeumát”, amely 1995-től az alapítók szándéka szerint a magyar kultúra múltbeli és jelenkori, közismert és kevésbé ismert kiemelkedő teljesítményeinek elismerését és megismertetését szolgálja. Ezt a magyar értéktárat évente négyszer, a napfordulók idején gyarapítják, amikor az MTA Dísztermében tartott díjátadó ünnepségen, hét személy vagy intézmény részesül az elismerésben.
Az ünnepség első díja Öveges József tudásközvetítő szellemiségének szólt. Az 1979-ben elhunyt piarista tanár, akinek fizika óráin sem a gimnáziumban, sem az egyetemen soha nem aludtak vagy unatkoztak a diákok, egy hajdani portréfilmről szólt hozzánk.
Ő volt a magyar természettudományos ismeretterjesztés megteremtője.
Bár egészen fiatalon már tanársegédnek hívta a későbbi Nobel-díjas fizikus: Hevessy György, ő a tanítást és a tankönyvírást választotta, és az új eszközt: a médiát. 1945 és 75 között 250 rádióelőadása hangzott el, 1959-től pedig a televízió nézőit is tanította s egyben szórakoztatta fizikai kísérleteivel. Műsora a tévé egyik legnépszerűbb adása volt. Méltatójától: Görbe László piarista szerzetestől, kecskeméti plébánostól hallhattuk, hogy az idős Öveges professzornak egy nagy álma volt: fizikai eszközökből játszóházat építeni. Napjainkban valósult meg Csodák palotája néven.
Az anyaország régi adóssága az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem félévszázados tevékenységének elismerése – mondta laudációjában dr. Ódor László művelődéstörténész, egyetemi tanár. A jelen drámai eseményei élénken idézik fel az 56-os kétszázezer, és az őket később követők menekülését. Svájc az 56-osok közül 14 ezer, zömmel egyetemi hallgatót fogadott be.
A 60-as évektől világszerte kialakultak a magyar kultúra rezervátumai, közülük az egyik legjelentősebb a svájci székhelyű EPMSZ lett, amelynek évente tartott konferenciáin az emigráció szellemi nagyságai vettek részt,
például: Szabó Zoltán, Kerényi Károly, Cs.Szabó László, Borbándi Gyula, de az itthoni helyzet enyhülésével kiutazhattak Tüdős Klárától Sütő Andrásig néhányan a hazai kiválóságok közül is. 1977-től a szervezet sorra adta ki nemcsak az emigráns, de az olyan elhallgatott itteni írók műveit is, mint Hamvas Béla, Bibó István, vagy a felvidéki Janics Kálmán. A rendszerváltozás után itthon tartotta konferenciáit az EPMSZ, tagságából sokan haza is települtek, képviselve a svájci hagyományt: a különböző nézetek közti megegyezés gondolatát. Elnökük: Szöllősy Árpád, akinek nagy érdemei voltak a Duna TV létrehozásában, fel is tette a kérdést: hogy miért vagyunk képtelenek, mi magyarok az együttgondolkodásra? A válasz még várat magára.
„Egy nép pusztulása akkor kezdődik, amikor feladja kultúráját. Kárpát-medence-szerte látjuk a hanyatlás jeleit: néprajzi tájak tűnnek el, a hagyományt skanzenek őrzik, ahelyett, hogy teremtenék.” Ezekkel a kemény megállapításokkal kezdte Huszár Gábor, Szentgotthárd polgármestere a méltatást, amelynek tárgya Rózsa Péter biogazdálkodása volt. 19 évesen alapított magángazdaságot a Hortobágyon.
A lassú és mértéktartó növekedés híve, 2001 óta két telephelyen, 25 hektáron gazdálkodik, 1000 őshonos, különböző fajta állatot nevel, gyümölcsöse „tündérkert”, és a gazdálkodás mellett kulturális tevékenységet is folytat napi rendszerességgel.
A különböző Kárpát-medencei találkozókra egy vagyont vitt már el természetes élelmiszerekből. Makovecz Imre által tervezett bio-csárdája mellett oktatási központ áll, hogy ne teljesedjék be Kós Károly proféciája arról, hogy egyre többen vannak, akik kultúránk alapjait szétszórják, mint akik gyűjtik. Azt vallja: ha az ember tisztességgel éli életét, más dimenzióba kerül.
„Miért kellene elfelejtenünk a magunk sérelmeit: Trianont, a gulágot, 56-ot, az árulásokat? Hazugságra nem lehet építeni!” Egy tévé-bejátszásból szólnak Debreczeni Tibor drámapedagógus gondolatai, többet árulnak el az első sorban ülő idős művésztanár személyiségéről, mintha csak idéznék. Méltatója: Vári Fábián László kárpátaljai magyar költő, etnográfus a hosszú és gazdag pálya tényeit sorolta és hozzáfűzve személyes élményeit. Jó visszaemlékezni a 90-es évekre – mondta – amikor Kárpátalján még mosolyogva köszöntötték egymást az emberek, és Mezővári kultúrháza zsúfolásig megtelt, amikor Dobosi Eszter: „Csak a napnyugtát néztük” című Gulág-drámáját Debreczeni Tibor rendezésében előadták. A drámapedagógus egész munkásságát a diákszínjátszás különböző műfajainak, a művészettel való nevelésnek szentelte. Alighanem a fiatalokra gyakorolt szellemi hatása miatt nyugdíjazták felettesei amint elérte a nyugdíj-korhatárt 1988-ban. Ő azonban nem adta fel, még 23 éven át írt és szervezte az ifjúságot.
A díjátadó ünnepségeken korábban, még a covid előtti időkben, a laudációk sorát egy-egy élő, gyakran sok szereplős műsorszám – kórus, tánccsoport, zenekar – szakította meg, ami kapcsolatban állt a kitüntetettel. Ezúttal nem a kapcsolat, hanem a hangulat volt meghatározó, amit egyetlen művész: Török Máté, a Misztrál együttes alapítója teremtett meg gitárjával és az általa megzenésített Babits-versekkel, egyszerre késztetve elgondolkodásra, majd vastapsra a hallgatóságot.
Barsi Balázs ferences hitszónok bemutatásához az MTVA „Szerelmes földrajz” sorozatának róla szóló adásából válogattak pillanatokat.
Szent Ferenc követőjeként a teremtett világ iránti csodálatáról vallott a sióagárdi szülői ház kertjében és a sümegi kolostor kertjében.
Azt tanácsolja a kor zaklatott emberének: üljünk le, legyünk csendben, és elrendeződnek a dolgok. Méltatója: dr. Varga Kapisztrán OFM gvardian, gimnáziumi és főiskolai tanár Balázs atya hitet erősítő életművéről, könyveiről beszélt, és arról, hogy 22 éven át nevelte a magyar és az erdélyi noviciusokat, mindezek mellett a magyar egyházzenei kultúrához is alkotó módon járult hozzá. A hit, az építészet és a képzőművészet összefonódása az a kis templom, amit Boldog John Henry Newman, a lelki megújulás elindítójának tiszteletére épített Balázs atya Sümegcsehi szőlőhegyén.
Hampel Katalin viselettervező hitt az értékteremtésben, abban, hogy a hagyományos magyar viselet újra teremthető, és helye van napjainkban is. Bizonyította méltatója: Schmittné Makray Katalin öltözete is. A laudáció szólt Hampel Katalin kötődéséről a történelemhez: szépanyja az a Maderspach Károlyné Buchwald Franciska volt, akit Bem tábornok és katonáinak segítése miatt Haynau nyilvánosan, félmeztelenre vetkőztetve megvesszőztette. Hampel Katalin édesanyja kis varróműhelyében ismerkedett a szakmával, s noha azt látta mindenütt, hogy a népi művészetet nem becsülik, ő a pécsi vásárban gyűjtögette az értékeket.
A sikertörténet egy erdélyi bácsi öt pár fekete paszományával kezdődött, ezekhez tervezte meg régi képek, szakkönyvek segítségével azt a fekete felsőt, amit bocskainak nevezünk, s amit egyre többen viselnek főként férfiak, míg a nők számára ünnepi alkalmakra a hosszú szoknyás, pruszlikos, gyönggyel gazdagon díszített ruhák készülnek, hétköznapokra pedig az egyszerűbb színes kabátkák, megannyi változatban. Külföldiek körében is nagy sikert aratnak.
Hampel Katalin, akinek példaképe Zsindelyné Tüdős Klára volt, az ö jelmondatát viszi tovább: Védd a magyart, vedd a magyart! Makray Katalin, aki nagykövetnéként, majd a köztársasági elnök feleségeként mindig ilyen öltözetben jelent meg, hozzáteszi a jelmondathoz: Viseld a magyart!
A díjátadó hetedik kitüntetettje voltaképpen kilenc volt. Kalocsa Gyűjteményeiről szóló laudáció, dr. Gazda István tudománytörténész írása és a vetített képek kilenc különböző gyűjteményt méltatott: 1.az Astriceum Érseki Múzeum 1510 m2-es kiállítóterében az egyháztörténeti gyűjtemény mellett helyt ad Prokop Péter Rómában elhunyt papfestő műveinek. 2.Az Érseki Könyvtár barokk olvasóterme 160 ezer kötetet tartalmaz; 3. Tóth Mike Mihály jezsuita ásványgyűjteménye a Viski Károly Múzeumban található, ugyanott éremgyűjtemény és néprajzi is megtekinthető. 4. Egyedülálló a Magyar Fűszerpaprika Múzeum, de ugyanez mondható 5. a Nicolas Schöffer Gyűjteményről, hiszen Schöffer Miklós teljes életművét szülővárosának adományozta, beleértve a 27 méter magas, kibernetikus vezérlésű fénytornyot is. 6. Fazekas Alkotóház, 7.Porcelán Manufaktúra, 8. Városi Galéria, 9. Városi Képtár – az egykori zsinagóga épületében helyezték el a Francia Művészeti és Tudományos Akadémia tagjának, a Kalocsához sok szállal kötődő festőművész, Vinczellér Imre állandó kiállítását.
Klinghammer István akadémikus, a Magyar Örökség Díj kuratóriumának elnöke zárszavában valamennyiünk érzését fejezte ki: mennyi értékes és hasznos ember élt és él nemzetünkben, reméljük, hogy még évekig így tudunk kitüntetést osztani.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
