Sokakat meglephet ez az idézet, melyet a 20. század legnagyobb magyarországi bűvészétől idéztem. Látványos bűvésztrükkjei előtt ugyanis figyelmeztette közönségét, hogy amit látnak az nem a valóság hanem magas szinten előadott bűvészmutatvány, amely végső soron csalás. Sajnos, napjaink eseményeiről való tudósítások alkalmával a tudósítók is nemegyszer írásaik alcímeként feltüntethetnék Rodolfó híres mondását.
Nem a háborús híradásokról akarok itt véleményt mondani, azokról nemegyszer pár óra elteltével lerántják a megtévesztés leplét. Soraimmal arra akarom felhívni a figyelmet, miként „ügynökösködnek” nagy nyugati lapok úgynevezett tudósítói Magyarországgal kapcsolatban, mindent elkövetve a közelgő választások eredményének befolyásolásáért, s olvasóik tudatának elferdítéséért. Miként igyekeznek megrendelőiknek (kitartóiknak) szállítani az elvárt írásokat, amelyek a lehető legrosszabb fényben tüntetik fel Orbán Viktort, s a hivatalban lévő magyar kormányt. Nem bulvárlapokról van szó, hanem a Neue Zürcher Zeitung, a Die Welt és a Frankfurter Allgemeine Zeitung mérvadónak tartott német és svájci napilapokról.
Most azért ragadtam tollat, mert a Neue Zürcher Zeitung magazinja Wolfgang Rössler Orosházán készített riportcikkét közölte a következő címmel: Putyin pincsije: Orbán Viktor újraválasztásáért aggódik.
A cikk fölött a magyar miniszterelnök legutóbbi moszkvai látogatásakor készített protokoll kézfogás fényképe. A múlt héten már közölték ezt a fotót, amivel olvasóik tudatába akarták sulykolni, Orbán Viktor mennyire kiszolgálja az orosz elnököt.
Ennyit a bértollnokokról, most vegyük számba a tényeket: Ha Orbán Viktor Putyin pincsije, akkor mit mondjunk Emanuel Macron francia elnökről és Olaf Scholz német kancellárról, akik Orbánt követően jártak Putyinnál, sőt azóta is hetenként hívják telefonon az orosz elnököt.
Miért kellett a cikk írójának egész Orosházára menni, hogy ellenzéki megnyilatkozásoknak adhasson hangot. Én a szomszéd faluban nem tudom kinek mi a véleménye a szlovák kormányfőről, hacsak nem mondja meg nekem valaki kihez kell fordulnom, ha a „megrendelőm” által elvárt cikket megírhassam! Mintha bizonyítani akarnák, a magyar főváros mellett a vidék is ellenzéki, vagy március 15-én, Budapesten a kormányt támogató több mint félmilliós tömeget látva úgy érezte, a fővárosban már nincs ellenzék?
Hiába kerestem tudósítást az említett lapokban a békemenetről, se kép, se hang. Nem volt ez másként a 2021. október 23-i békemenetet követően sem. Egy ötszázezres Békemenet nem téma, de egy-két orosházi ember véleménye miatt Orbán Viktornak aggódnia kell, megtarthatja e kormánypozícióját? A cikkíró eltévedt a számok világában. Igaz, ha írt volna a több százezres Békemenetről, akkor meg kellett volna írnia azt is, hogy az ellenzék alig pár ezer embert tudott összeszedni saját tüntetésére, s ez nagyon nem illett volna „kitartóinak” elvárásaiba.
Ha már Zürich, akkor köztudott, hogy az ottani bankok földalatti trezorjaiban évtizedekig „termelték” a nyereséget azok a bankbetétek, értékpapírok, aranyrudak, amelyeket a náci birodalom nagy hatalmú politikai és gazdasági vezetői helyeztek letétbe. Csak akkor kellett lemondani a haszonról, amikor az USA és Svájc pénzügyi ellentéte alkalmával az amerikai sajtó megszellőztette milyen vagyonból gazdagodnak az alpesi országban. Ebből a szempontból érthető, hogy a múlt héten az ország illetékesei bejelentették, nem csatlakoznak bizonyos gazdasági szankciókhoz Oroszországgal szemben. Az orosz oligarchák pénze sem a budapesti bankok széfjében van letétben, hanem a svájci bankokban. Orbán Viktor Magyarország gáz és olaj ellátásáról, az ország lakosságának érdekében tárgyalt az orosz elnökkel, nem a bankárok köreit gazdagítva ellenzi a teljes körű szankciókat.
Tegnap svájci ismerősömmel beszélgetve nagyon meglepődött, hogy Magyarországra mintegy félmillió menekült érkezett már, akiknek ellátásáról, esetleges továbbutazásáról a magyar kormány nagy anyagi áldozatok árán igyekszik gondoskodni, s ebben az ország lakossága nem akármilyen nagyságrendben veszi ki részét. Ez nem téma, mert Magyarországot és jobboldali kormányát 2015-ben már idegengyűlölőnek könyvelték el, s most nincs kedvük ezen változtatni. Hallgatunk tehát a valóságról és terjesztjük a hazugságot. Vigyázat, csalnak!
Lassan újraéled a szocialista idők napilapjainak jellegzetessége, hogy csak egy igaz dolgot olvashatott bennük az olvasó: a lap árát! Viszont sajnálom e lapok olvasóit, akik nem ellenőrizhetik a nekik tálalt (ál)hírek valóságtartalmát, s nem hallhatták Rodolfó mestertől: Figyeljék a kezemet, mert csalok!
(Csoma László/Felvidék.ma)
