A 19. század második felében Csallóközből indult Békei Pirkner János (1854–1925) egyike volt azoknak a kiváló magyar szakembereknek, akik szívós munkájukkal járultak hozzá a magyar mezőgazdaság dualizmus kori fejlődéséhez. Két évtizeden át a földművelésügyi minisztérium főosztályán dolgozott a hazai állattenyésztés hivatalos irányítójaként.
Nevéhez fűződik az ágazat közigazgatásának kiépítése. Mindezt eredményes szakmai munkássága, valamint „ritka eréllyel és nagy energiával párosult kiváló szervezőképessége és közigazgatási tehetsége” révén érte el. A Monarchia idején nemcsak a magyar állattenyésztési politika irányát jelölte ki, hanem annak eszközeit is megteremtette, miközben a köztenyésztés állami vezetését biztosító rendszert is kiépítette.
Csallóközi jeles elődeink közül egy kiváló agrárszakember és országgyűlési képviselő pályáját tekintjük át.
Pozsony vármegyei sikerei
1854. április 29-én született Béke községben. Nagyapja és édesapja egy-egy fél évszázadon át az Apponyi-grófok Pozsony megyei és tolnai birtokain jószágigazgatóként működtek. A pozsonyi katolikus főgimnázium elvégzése után két évig jogot hallgatott az ottani jogakadémián, majd bevonult katonának.
Bécsben, a Radetzky-huszároknál, az 5. számú császári és királyi huszárezred tisztjeként töltötte önkéntesi évét. Letelte után ténylegesíttette magát, és a következő évben hadnaggyá léptették elő. Édesapja halálát követően (1876) elhagyta a sereget, hogy átvegye a nemesi birtokuk vezetését.
Gazdasági pályára lépve gyakorlati tanulmányokat folytatott Németországban, Svájcban, Svédországban, Dániában, Hollandiában és az osztrák területeken. Korszerű ismereteket a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián szerzett.
A vármegye törvényhatósági bizottságának tagjává vált. A koronázóvárosban tejszövetkezetet létesített, amely egyedülálló volt Magyarországon. A gazdasági sajtó terén is szorgalmasan működött.
Mivel úttörő tervei megvalósításához nagyobb méretű gazdaságra volt szüksége, ezért elvállalta az Üchtritz-Amade grófi birtok bősi uradalmának irányításával járó jószágigazgatói állást.
Bősi évei idején ismerte fel „az állattenyésztés rendkívüli fontosságát és előnyét”. Az itt elért sikereivel a vezető körök figyelmét is felkeltette, és meghívást kapott a földművelésügyi minisztériumba.
Az országos hírnév elérése
A bősi szakembert 1890-ben gróf Bethlen András földművelésügyi miniszter az állattenyésztés, a tejgazdaság és a havasi gazdálkodás fejlesztésével bízta meg. Így került a Csallóközből Budapestre, a földművelésügyi minisztériumba, ahol a kiváló szaktekintély, Tormay Béla osztályára osztották be.
Képességei és értékes tapasztalatai révén pályája meredeken ívelt felfelé: miniszteri titkár, majd országos állattenyésztési főfelügyelő, a század elején miniszteri tanácsos lett.
A millenniumi kiállításon általa rendezett állattenyésztési osztály sikere nyomán a Vaskorona Rend III. osztály kitüntetést kapta. A szentpétervári kiállításon (1902) „megbecsülhetetlen hirnevet szerzett” a hazai agráriumnak.
Nevéhez kötődik még az országos gazdasági felügyelői kar megszervezése. Ő alkotta meg az állattenyésztés fejlesztéséről szóló 1908. évi XLIII. törvénycikket. Több egyesület, szövetkezet és tanács vezetőségi tagjaként vált közismertté. Az Országos Tenyész- és Haszonállat-vásártelepet egyik legszemélyesebb alkotásának tekintik, amelyet külföldi példákból kiindulva létesített.
A magyar tejgazdaság felvirágoztatása
Rendkívül eredményes működést fejtett ki a tejtermelő szövetkezetek létrehozásával és a tejgazdasági termékek értékesítésének megszervezésével. Magyarországon az 1880-as évek elején készített statisztikák szerint a lakosság sajtfogyasztásának döntő többségét külföldi behozatallal tudták fedezni.
Egy évtized elteltével a helyzet megváltozott, és a magyar sajt, vaj és tej exportálása jelentős bevételeket hozott. Ezzel párhuzamosan emelkedett a hazai tejtermékek fogyasztása.
A sajttermelés terén bekövetkezett hatalmas fordulatot a földművelésügyi minisztériumban létrehozott tejgazdasági felügyelőség sikeres tevékenységével magyarázták. A magyar tejgazdaság felvirágoztatása pedig elsősorban Pirkner János erélyes lépéseinek köszönhető. A korábbi Pozsony vármegyei tapasztalatainak birtokában építette ki az országos tejszövetkezeti hálózatot.
Képviselői sikere
A törvényhozásban az 1867-es kiegyezés híveit Tisza István gróf vezetésével egyesítő Nemzeti Munkapárt képviselőjeként tevékenykedett. A kormánypárt célja a dualizmus megtartása, illetve külső és belső megerősítése volt. A sajtó híradása alapján a zsombolyai választókerület képviselőjeként 1912 szeptemberében figyelemfelkeltő beszámolót tartott. Habár a körzetében erős volt az ellenzék, pártja mégis a település főterére szervezte gyűlését.
Pirkner magyarul és németül számolt be a parlamenti eseményekről, miközben szavait kétezer ember hallgatta végig.
A tudósító szerint az ellenzék és a szocialisták közbeszólásaikkal igyekeztek a gyűlést megzavarni, ám tervük nem sikerült, mivel „a képviselő őszintén és nyíltan megfelelt minden kérdésre”. A többségében német választópolgárok „zajos helyeslése mellett utasította vissza” a nemzetiségek elnyomásáról szóló, külföldön hangoztatott különböző vádakat. A program zárásaként a nagygyűlés résztvevői a miniszterelnököt, a kormányt és Tisza István grófot táviratilag üdvözölték.
Zsombolya Torontál vármegye részét képezte. A város fejlődésén nagyot lendített vasúti csomóponttá válása. Képviselősége idején a lakosság többsége német ajkú volt. A trianoni békediktátum után a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, illetve településcserével Romániához került.
(folytatjuk)
Felhasznált irodalom:
T. Boros László dr. szerk.: Magyar politikai lexikon (magyar politikusok) 1914-1929, Budapest, 1929;
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Pozsony vármegye és Pozsony, 1904;
PaedDr. Darnai Zsolt: A bősi gróf 48-as szabadsághős apja, In Felvidék.ma, Múltidéző, 2021. 02. 09.;
Pallas nagy lexikona, XIV. kötet, 1897;
Országgyűlési Almanach 1910-1915;
Korabeli folyóiratok közlései: Köztelek, Szeged és Vidéke, „Mezőgazdák” stb.
(Darnai Zsolt/Felvidék.ma)
