Virágvasárnap – idén április 10. – a nagyhét ünnepélyes megnyitása, amely a húsvétra felkészítő nagyböjt utolsó időszaka. Ezen a napon a Katolikus Egyház Jézus Jeruzsálembe való bevonulására emlékezik. A virágvasárnap immár 37. éve egyben ifjúsági világnap is, melyet II. János Pál pápa szentelt a fiatalok és a nemzedékek ünnepévé. Az evangélium szerint Jézust pálmaágakkal köszöntötték a gyerekek, amikor bevonult Jeruzsálembe.
Ez a vasárnap az Úr szenvedésének vasárnapja néven ismert a liturgiában és hallhatjuk Krisztus szenvedéstörténetét, a passiót.
Az Egyház kifejezi hitét, miszerint a dicsőséges bevonulás kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be, elhozva a megváltást, amely minden hívőben az örök élet reményét táplálja.
Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját a tisztelet jeleként valamilyen módon befedjék. Mind a négy evangélium szerint az emberek megadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet. Máté, Márk és Lukács apostolok szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be.
A keresztény kultúra országaiban ez kiemelten fontos ünnep, melynek hagyományára gazdag népszokáskincs épült. A pálma a győzelem és a diadal jelképe. Ezért az ünnep neve több nyelven pálmavasárnap, latin nyelven Dominicapalmarum, németül Palmsonntag, olaszul Domenicadelle Palme.
Mivel az európai országok többségében nincsenek pálmák, az ünnepléskor a pálmaágakat itt gyakran tiszafa, fűzfa vagy más fák ágaival helyettesítették.
A magyar népszokáskincsben a virágvasárnaphoz kapcsolódott többek közt a barkaszentelés, a „Bújj-bújj, zöld ág” játék, vagy a palóc kiszehajtás.
Ezen a napon a szentmise liturgiája a barkaszenteléssel kezdődik, mely a templomon kívül történik. A megszentelt fűzfaágakkal a nép körmenettel bevonul a templomba, mely Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékeztet, s amelyet Máté evangéliuma így mutat be:
„A nép közül sokan eléje terítették ruhájukat az útra, mások ágakat tördeltek a fákról, és az útra szórták. Az előtte járó s az utána tóduló tömeg így kiáltozott: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” (Mt.21. 8-9)
A megszentelt barkát a hívek hazaviszik, néhol a lakás díszévé válik és szentelmény gyanánt őrzik. Hajdan eleink a tisztaszobában a szentképek mellé helyezve őrizték, vagy egy-egy szálat az istálló gerendájába tűztek, hogy megóvja az állatokat a betegségektől. Megtartották a következő év hamvazószerdáig és annak hamujával hamvazkodtak. Más helyeken az előző évi virágvasárnapi barkaággal gyújtották be a kemence tüzét és azon sütötték meg a húsvéti kalácsot.
A tavalyi év virágvasárnapját beárnyékolta a járványügyi intézkedés tilalma, amiért online térben kapcsolódtak be a hívek a szertartásokba. Az idei évben szerencsésebb a helyzet, így a hívő közösségek a templomokban emlékeznek meg a jeruzsálemi bevonulás ünnepéről és készülnek a nagyhétre, amely napról napra felidézi Krisztus szenvedéseit, halálát és feltámadását, így erősítve az örök életbe vetett hitet, a reményt és a megváltás kegyelmét.
Ezen a napon több helyen élő passiójátékot mutatnak be. Erdélyben a perkői kápolna melletti szabadtéri passió már 2010 óta élteti a virágvasárnapi ünnepet, a szentegyházi Szent Gellért Alapítvány mellett működő Szent Imre társulat fiataljaival. Hasonló az anyaországi Máriagyűdön megrendezett hagyományos misztériumjáték, melyet 2012 óta a bazilika előtt mutatnak be a helyi közösségek, közel száz szereplővel.
Több mint negyedévszázados hagyományra tekint vissza a Magyarpolányi Passió, a helyi lakosok előadásában, amit az Europassió szövetségbe is felvettek.
A magyarpolányiak misztériumjátékában meghatározó szerepet kap a zene, mely Szarka Gyula Kossuth-díjas énekes, gitáros, zeneszerző, a Ghymes együttes alapító tagjának nevéhez fűződik.
A darab rendezője 2015 óta Pataki András, a soproni Petőfi Színház igazgatója.
Forrás: Katolikus Lexikon, Magyar Kurír
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
