Zita Bourbon-pármai hercegnő, magyar és cseh királyné, osztrák császárné, 1892. május 9-én született az Olasz Királyságban, Viareggióban. A Bourbon-házból származó hercegnő IV. Károly ausztriai főherceggel kötött házassága révén 1916 és 1918 között Ausztria császárnéja, Magyarország és Csehország királynéja volt.
Édesapja, I. Róbert pármai herceg már csak névlegesen ült Párma hercegségének trónján, azt ugyanis az olasz egység megvalósítása érdekében fel kellett adnia. A hercegnek Zita a tizenhetedik gyermeke, illetve tizenegyedik leánya volt. A hercegnő édesanyja Mária Antónia portugál infánsnő, I. Róbert második feleségeként tizenkét gyermeknek adott életet, ahogy a hercegnek az első házasságából is tizenkét gyermeke született. Így Zita hercegnőnek születésekor már tizenhárom fivére és nővére volt.
A hercegnő a keresztségben a Zita Maria delle Grazie Adelgonda Micaela Raffaela Gabriella Giuseppina Antonia Luisa Agnese nevet kapta, de a számos keresztneve közül a család a Zita nevet választotta elsődlegesnek, Szent Zita tiszteletére, aki a 13. században élt.
A szigorú édesanyaként számon tartott pármai hercegné gyermekeit vasfegyelemben nevelte, nagy hangsúlyt helyezve a katolikus vallás megismerésére és előírásainak betartására. A gyermekek tanultak franciául, németül, olaszul, portugálul és angolul.
1903. szeptember 16-án a hercegnőt beíratták a zangbergi Szent József Leánynevelő Intézetbe, ahol a család több leánygyermeke is tanult. A szaléziánus nővérek vezette bajorországi kolostorba elsősorban jómódú polgárcsaládok leányai jártak. Zita alig egy év alatt egyike lett az osztály egyik legjobb tanulóinak, de Adelheid nővérét, aki szintúgy az internátus lakója volt, emellett pedig az iskola egyik kiválóságának számított, soha nem sikerült utolérnie.
Amikor 1907-ben Zita nővére, Adelheid hercegnő befejezte a tanulmányait, Zitát is kivették az iskolából. Édesapja ugyanis megbetegedett, és maga mellett akarta tudni a leányát, ám mire Zita hazatért Itáliába, I. Róbert herceg már nem élt. A gyászidő letelte után visszatért Zangbergbe, majd a következő évben a Wirht-szigeten fekvő bencés rendi Szent Cecília-zárdába küldték, további tanulás céljából.
A zárda valójában nem funkcionált oktatási intézményként, a növendékeket elsősorban teológiára és filozófiára oktatták, illetve nagy hangsúlyt helyeztek az istentiszteletekre. A családi környezet ellenére Zita hercegnő nem érezte jól magát a nővéreknél, ráadásul a nedves, párás klíma kikezdte az egészségét. Édesanyja 1909-ben hazavitte leányát a családi osztrák birtokra, majd a csehországi Franzensbadba küldte gyógykezelésre.
A gyermekkori, majd később az iskolaévek alatti szigorúan vallásos környezet ugyanakkor egy életre meghatározta a fiatal hercegnő gondolkodásmódját és értékrendjét:
„A felnövő Zita hívő, de gyakorlatias keresztény lett. A vallás széles értelemben vett, sokrétű világnézetté formálódott benne. Egy kevés miszticizmus és áhítat a csodák iránt, még inkább vágy a felebaráti szeretet gyakorlására, végül a katolikus egyház liturgiájának és a vallásos művészetnek a szeretete, az esztétikai szépség, mindez együtt hatott a fiatal Zitára” – írja róla Estók János történész.
Károly főherceg és Zita pármai hercegnő Schwarzau kastélyában kötöttek házasságot 1911. október 21-én, melyen számos európai előkelőség vett részt. Azon kevés kivételek közé sorolhatták magukat, akik szabad akaratukból, érzelmeik alapján választhatták meg jövendőbelijüket.
Tagadhatatlanul boldog házasságban éltek, sorban születettek a gyermekeik, Zita királyné 1912 és 1922 között nyolc gyermeknek adott életet. Gyermekeiket is a katolikus vallás elvárásainak és hittételének megfelelően nevelték.
Károly a tróntól távol, vidéki helyőrségeken élt egészen 1914-ig, amikor nagybátyját, Ferenc Ferdinánd főherceget Szarajevóban meggyilkolták és így trónörökössé lépett elő. Amikor Ferenc József császár 1916-ban elhunyt, ő került a trónra, és december 16-án I. Károly magyar király néven koronázták meg a budavári Mátyás-templomban.
Férjével együtt Zitát is megkoronázták, illetve a koronát vállához érintették. Ritkaságszámba megy, hogy a királyt és a királynét egy napon koronázzák meg, de ez vele is megtörtént, így lett két évig Magyarország első asszonya.
Ezután a hétköznapi kötelezettségeknek adta át magát, kórházakat látogatott, katonákat ápolt, árva gyerekeket vett pártfogásba.
Miután 1918-ban, a háború elvesztése után felbomlott az Osztrák-Magyar Monarchia, IV. Károly lemondott az osztrák császári trónról, illetve magyar kormányzásba való beleszólási jogáról, azonban a magyar trónról formálisan nem mondott le. A királyi pár, hogy elkerülje az internálást, svájci emigrációba vonult. A trianoni békeszerződés következtében a Magyar Királyság jelentős területeket vesztett. Károly király 1921 márciusában megpróbált visszatérni az országba.
Az „első királypuccs” néven elhíresült esemény kudarccal végződött, az uralkodónak vissza kellett térnie Svájcba. Második alkalommal ugyanazon év októberében próbálkozott, ekkor már csata is zajlott a királypártiak és a kormánycsapatok között.
Zita királyné mindkét alkalommal elkísérte férjét Magyarországra, míg gyermekeik Wartegg kastélyában, Károly király mostoha-nagymamájánál, Mária Terézia főhercegnénél tartózkodtak. Az elveszett budaörsi csata után a királyi párt együtt vetették fogságba Tata várában. Ekkor az antanthatalmak úgy döntöttek, hogy az uralkodócsaládot biztonságosabb helyre kell vinni és Madeira szigetét jelölték ki a család lakhelyéül. Ott érte a halál a fiatal Károlyt, spanyolnátha következtében hunyt el harmincnégy éves korában. Zita a nyolcadik gyermeküket várta, végig odaadóan ápolta férjét, aki 1922. április 1-én halt meg.
„Mostantól fogva azon munkálkodjunk, hogy újra láthassuk egymást az égben!” – szóltak a búcsúszavak a férfi halálos ágyánál.
Zita királyné férje halálát követően élete végéig gyászruhában járt. A család nyomorban élt, ugyanis a győztes nagyhatalmak nem kívánták támogatni az ellenséges császári családot. Az özvegynek XIII. Alfonz spanyol király sietett segítségére. Spanyolországot 1929-ben hagyta el a család és Belgiumba költöztek, ahol az ifjak egyetemre járhattak. 1940-ben a német megszállás elől New Yorkba, majd Québecbe menekültek. A háború idején Zita kötszert és gyógyszereket gyűjtött Ausztria és Magyarország számra. 1952-ben települt vissza Európába, ahol haláláig ápolta idős édesanyját, a pármai hercegnét, Mária Antónia infánsnőt. Ezt követően Zita a zizersi ferences kolostorba költözött, ahol szerény körülmények között élt.
Kilencvenedik születésnapja után a császárné és királyné egészsége hanyatlani kezdett. A család 1987-ben összegyűlt megünnepelni a 95. születésnapját, amikor harmincnégy unokája és tizenöt dédunokája vette őt körül. Ez volt az utolsó alkalom, amikor az egész család együtt volt úgy, hogy a királyné még élt. 1988-ban, amikor látogatóban volt egyik leányánál, tüdőgyulladást kapott. Az életéből hátralévő közel egy esztendőt ágyban fekve, nagybetegen élte le. Az utolsó magyar királyné 1989. március 14-én hunyt el 96 éves korában, családja körében.
Temetése 1989. április 1-jén zajlott le az osztrák fővárosban, férje halálának 67. évfordulóján helyezték örök nyugalomra a bécsi kapucinusok templomának kriptájában. A hagyományoknak megfelelő szertartáson a család körülbelül kétszáz tagja vett részt, és további hatezer meghívott.
Szívét különválasztották a testétől, ezt a császárné óhajának megfelelően a svájci Aargau kantonban a Muri Apátság Loreto-kápolnájában őrzik férjével együtt. Így pihen egymás mellett Magyarország utolsó királyának és utolsó királynéjának a szíve.
Zita császárné és magyar királyné boldoggá avatási eljárását húsz évvel halála után, 2009. december 10-én Yves Le Saux, Le Mans püspöke indította el. Férjét, IV. Károlyt, az utolsó apostoli magyar királyt a katolikus egyház ugyancsak a szentek sorába emelte. II. János Pál pápa avatta boldoggá 2004. október 3-án Rómában, a Szent Péter téren.
Forrás: Wikipédia
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
