Magam nem jártam Indonéziában, de a fiam igen, és most, amikor Méry Beátának az indonéziai Jáva és Bali szigetén átélt élmények hatására született képeit néztem, nagyon-nagyon visszacsengtek azok a szavak, amelyeket hazatérése után ő a szigetország misztikus világáról mondott. Pontosan ezeket “fogalmazta meg” a művészet eszközeivel a Csallóközből származó, jelenleg Solymáron élő és alkotó Méry Beáta képein.
A kiállítás a solymári Apáczai Csere János művelődési házban nyílt meg, a bevezető köszöntőt Jármy Éva tartotta és Hegedűs Miklós festőművész nyitotta meg. Beszédében többek között a következőket mondta: “Méry Beáta a Teljességet keresi műveiben. Mély érdeklődéssel fordul távoli kultúrák, ősi tradíciók szimbólumai felé, fáradhatatlanul kutatja a kifejezési lehetőségeket. Jellemző, hogy diplomamunkájának ezt a címet adta: A világmindenség modellezése: kör alakú kozmoszábrázolások. Ebben is megnyilvánul az univerzális érdeklődés, ami lényére és munkásságára jellemző. alkotásaiban nem ritkán bonyolult jelképrendszerek szövevénye jelenik meg, amit organikus formák keretébe illeszt. Áramló, fodrozódó, örvénylő alakzatok között emberi alakok, szimbolikus építmények láthatóak. Szinte minden alkotásán felfedezhetjük az ős-ellentéteket, a Világot fenntartó és formáló Erők polárisan szemben álló minőségeit: Ég és Föld, Tűz és Víz, Keletkezés és Elmúlás, Álom és Valóság.”
A solymári tárlat az Összeköttetés két magányos sziget között címet viseli és nagyszerűen kifejezi, amit az alkotó képeivel közvetíteni szeretne. A művek egy része az Indonéziában eltöltött ösztöndíjas időszak alatt készült, de helyet kaptak a Bulgáriában, Erdélyben és a hazai Csallóközben megélt élményekből született alkotások is.
Valamennyi tehát helyszínhez kötött, valamennyi azt fejezi ki, hogy bárhol is élünk, összeköttetés van közöttünk és minden ember egy sziget. A képek erős színekkel készültek, jelezve a heves érzéseket, részletesek, aprólékosak, már-már bonyolultak, szinte kényszerítenek a hosszas szemlélődésre, mert a szövevényes rendszerek csak így tárják fel a mondanivalót, amely mindenki számára más, ami egészen természetes, hiszen minden ember életútja, személyisége is eltérő.
Mint az alkotó elmondta, bár ő grafikusként végzett és első alkotásai is grafikák voltak, később fordult a festészet felé, és úgy érzi Indonéziában talált rá az egyéni “hangjára”, amelyhez az ottani természeti jelenségek és az Indonéziára jellemző batikolás technikájának megismerése is hozzájárult.
Ezeken a képeken hangsúlyosan vannak jelen az ottani archaikus jegyek, a népi motívumok, jelképek, jellegzetes figurák, természeti képek. Elmondta azt is, hogy a grafika és a festészet után a térbeli alkotások, installációk is felkeltették az érdeklődését, néhányat a jelenlegi solymári kiállításon is bemutatott. Ezekben szintén azok az erőteljes érzések, de ugyanakkor sejtelmes, különleges egyéni érzékenység mutatkozik meg, amelyek Méry Beáta művészetének sajátjai.
Különös élmény megnézni a festményeket és installációkat, még annak is, akinek nem közvetlenül a kiállítási teremben, hanem az online térben van erre lehetősége, mert még azt is magával ragadja a művek sokszínűsége, mélysége és elgondolkodtató mondanivalója: valóban mindannyian szigetek vagyunk a mindenségben, de ha akarjuk, megtaláljuk az utakat, az összeköttetést lelkek, emberek között.
Fotók: Barcsik Géza
