Ahogy arról portálunk is beszámolt, 2022 márciusában az Országgyűlés épületében átadták az Isten szolgája gróf Esterházy Jánosról elnevezett Esterházy-díjat Erdő Péter bíboros, valamint Martényi Árpád részére. A bíboros laudációját Orosch János nagyszombati érsek mondta, amire válaszként a Pravda című napilap hasábjain jelent meg egy, a grófot az 1947-ben hozott ítélet alapján, valamint a nagyszombati érseket elmarasztaló írás. Orosch János laudációját alább teljes egészében közöljük.
„Főtisztelendő és eminenciás bíboros, prímás úr, tisztelt miniszterelnök-helyettes úr, excellenciás urak, a közélet és kulturális világ nagyra becsült képviselői, tisztelt jelenlévők!
Nem könnyű feladat hárult rám. Ugyanakkor nagy megtiszteltetés számomra elmondani a laudációt Őeminenciája, Erdő Péter bíboros úr elismerésének alkalmából, aki az egyházi, kulturális és akadémiai világ megbecsült személyisége nemcsak idehaza, hanem külföldön is. Nehéz helyzetben vagyok, mivel nagyra becsült kortársamtól eltérően kicsi falusi plébániaközösségekben működtem, míg ő fiatal korától fogva egyetemeken tevékenykedett egészen az esztergomi prímási katedráig, amely Magyarország összes templomának anyja és tanítója. Bátorsággal tölt el azonban az a tény, hogy bíboros úrhoz sokéves ismeretség köt, és merem állítani, hogy barátság is, mivel az alatt az idő alatt, amíg ő egyházjogot tanított Esztergomban, én a Duna túlsó partján, Párkányban működtem. Az isteni gondviselés úgy akarta, hogy bíboros urat az esztergomi trónra hívta meg, én pedig a Nagyszombati Főegyházmegye szerény szolgája lettem; ott, ahol Magyarország prímásai több mint 300 éven keresztül otthont találtak.
Sevillai Szent Izidor azt mondta Szent Ágostonról, hogy aki azt állítaná, hogy az összes művét áttanulmányozta, nem mondana igazat.
Őeminenciája életművére tekintve jogosan jut eszünkbe ez a kijelentés, hisz ezt az ő életművéről is el lehetne mondani. Szent Ágoston életének jelentős ismerője, páter Agostino Trapé, a következőket mondta róla:
Az, aki magyarázni akarja művének ezt a szokatlan tényét, nem rekedhet meg természetes kvalitásainál, amelyek úgyszintén rendkívüliek: intelligenciája, emlékezőtehetsége, fantáziája, érzékenysége, a bölcsesség szeretete mindent megmagyaráz. És hivatkoznunk kell erkölcsi értékeire is, tanulmányainak módjára, a munkában való kitartására, irodalmi ismereteire, és nem utolsósorban a munkában való kitartására… Ágoston az az ember volt, aki az idő legkisebb cseppjeit is megragadta.
Manapság, amikor ismét a háború kegyetlenségeinek vagyunk szemtanúi, meghatódva olvassuk, hogy bíboros úr édesapja a régi könyvek és irodalom kedvelője volt. Amikor az 56-os események alatt a szovjet katonák tönkretették őket, kisgyerekként tanúja volt ezeknek az eseményeknek.
Ez az esemény – ahogyan ezt ő maga mondta el – hatással volt rá mint diákra és a régi könyvek gyűjtőjére. A régi könyvek iránti odaadása messze a határokon túl is ismeretes. Ez azt a reményt ébreszti fel bennünk, hogy a jelenlegi tragikus események egyszer majd a becsületes embereket tanúságtételre serkenthetik; azokat, akik életük példájával egy új európai kultúrának az alapjait fogják lerakni.
Olyannak, amely mélyen gyökeret ver a művészetben, a történelemben és a kereszténységben. Éppen bíboros úr édesapja volt az, aki azon fáradozott, hogy fiának nemcsak katekizmusbeli jártasságot biztosítson, hanem olyan művek olvasására is biztatta, mint például Iosephus Flavius „De bello iudaico” (A zsidó háború című) könyve. Ezért nem csoda, hogy Őeminenciáját Robert Moniny, amerikai újságíró, korunk kiemelkedő intellektuálisai közé sorolta, aki tiszta és őszinte hittel rendelkezik.
Pappá szentelése után, amelyre 1975-ben került sor, a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatója volt, ahol a licenciátust, majd a doktori fokozatot is elérte. Ezt követően Rómába küldték kánonjogot tanulni. Itt aztán kánonjogból szerzett doktorátust. Ezt követően Magyarországon, Rómában a Pápai Szent Gergely Egyetemen kezdett tanítani, de a tengeren túli Berkeleyben és Kaliforniában is. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánja, később rektora lett. Miután püspöki szolgálatra választották, Szent II. János Pál pápa szentelte püspökké. Először segédpüspök, később érsek és prímás az esztergom-budapesti főegyházmegyében, és a bíborosi kollégium legfiatalabb tagja lett.
Elsőáldozó gyermekként eszébe sem jutott, hogy ez a templom egyszer majd az ő székesegyháza lesz Mindszenty bíboros egyik utódaként.
Püspöki tehetségét fiatal kora ellenére a paptestvérei is értékelték, hiszen 10 évig állt a Magyar Püspöki Konferencia élén. De értékelték őt külföldön is, hiszen az Európai Püspöki Konferencia élére választották, úgyszintén 10 évre.
Ahogyan azt már az elején is említettem, Őeminenciája a hivatalos vatikáni életrajz szerint 25 könyvnek és csaknem 250 olyan cikknek a szerzője, amely valamilyen szakterülettel foglalkozik. Ezen a helyen képtelenség volna felsorolni sokrétű egyházi és tudományos tevékenységét, azonban az előbbiekben említésre kerülőkből nyilvánvaló széleskörű tevékenysége. Tudományos munkáját a Pápai Lateráni Egyetem is kiemelte, amikor kiadta azt a gyűjteményt, amelyben a 25 éves akadémiai karrierje alatt publikált művei találhatók. Amikor ez a mű publikálásra került, Őeminenciája munkáját a világ legjobb jogászainak dicséretszimfóniája fogadta.
Ma azért gyűltünk össze, hogy a sok érdemért, amelyet az előbbiekben csak részben soroltam fel, bíboros úr a 65 évvel ezelőtt vértanúhalált szenvedett Esterházy János-díjban részesüljön, akiről ezen a héten emlékeztünk meg. Közismert ennek az Isten szolgájának a kijelentése, aki azt mondta: »Csak az a nemzet érdemel jobb jövőt és örök életet, amely értékelni tudja nagyjait, és amely szem előtt tartja példaértékű szorgalmukat.«
Esterházy János nemcsak a magyar nemzetiségű embereknek nyújtja áldozatpéldáját, hanem minden jószándékú kereszténynek is. Egyetlen »bűne« az volt, hogy elítélte a Hitler által vezetett tömeggyilkosokat, ugyanúgy, ahogy a Sztálin által vezetett kommunista tömeggyilkosokat.
Azt mondta: »Keresztény és nemzeti alapokon állunk, és a nyilasok keresztjei éppúgy elfogadhatatlanok, mint a bolsevikok sarlója és kalapácsa.« Látta, hitte és vallotta, hogy a nácik erkölcstelensége és ateizmusa, amely pusztított a világban, pontosan olyan volt, mint a világot pusztító kommunisták ateizmusa és erkölcstelensége.
Esterházy János olyan magyar politikus volt Szlovákiában, aki egyetlenként szólalt fel 1942. május 15-én a szlovák parlamentben az ellen a törvény ellen, amely által megkezdődött a zsidók elhurcolása. 1944-ben a zsidók, szlovákok, csehek és lengyelek százainak segített elmenekülni a rendszer igazságtalansága elől. Saját nyitraújlaki házában sok zsidót rejtegetett, a zsidó polgártársaknak hamis útleveleket szerzett be, és így segített nekik abban, hogy átléphették a magyar–szlovák határt.
A nácik a Gestapo segítségével elfogták és internálták. A kommunista diktatúra idején szovjet Gulagokba hurcolták, ahol 10 évet töltött, távolléte idején pedig a csehszlovák kommunista rendszer halálra ítélte. Amikor Csehszlovákiába transzportálták, büntetését életfogytiglanra „enyhítették”. Nyugodtan mondhatjuk, hogy majdnem az összes akkori kommunista börtönben sínylődött. Rabtársai között voltak püspökök, papok, szerzetesek is, akik a legszebb tanúságot tették Esterházy Jánosról. Saját fülemmel hallottam P. Štefan Krištín CM, P. Aquinas Gabura OP és mások tanúságtételeit. 56 évesen, tizenkét év szörnyű kínzás után 1957. március 8-án a ma már boldoggá avatott mons. Vasiľ Hopko görögkatolikus püspök karjaiban halt meg a csehországi Mírov börtönében. 2018 novemberében kezdődött ennek a vértanúnak a boldoggá avatási ügye, amely 2019. március 25-től a Krakkói Főegyházmegye vezetése alatt folytatódik mons. Marek Jędraszevský krakkói érsekkel az élén. Ő maga kezdeményezte a boldoggá avatását Vatikánban.
A felsorolt tények ellenére a „horthysták” és posztkommunista követőik közül többen is le akarják járatni Esterházy Jánost. Azt állítják róla, hogy antiszemita volt. Igaz, hogy ellenezte Bronštein, Rozenfeld, Apfelbaum, Kohn, Eisner és Uljanov politikáját, azonban minden érdemes történész, főképpen hívő keresztény ember tudja, hogy ezek soha nem voltak, és most sem a zsidó nép képviselői.
Tisztelt vendégek! Szükséges, hogy az ilyen nagy emberekre föltekintsünk.
Esterházy János igazi nagysága abban rejlik, hogy sohase tagadta meg saját értékeit és meggyőződését, mindig hű maradt a hitéhez és még a halállal szembenézve is Isten gondviselésére hagyatkozott.
Ma, amikor azért jöttünk össze, hogy Erdő Péter bíboros úr átvegye az Esterházy János-díjat, megköszönjük az Úristennek azokat az adottságokat, amelyekkel őt megajándékozta. Az a tény, hogy Őeminenciája életművével nem csupán nemzetünk egyházi és kulturális életének nagyjai közé soroltatott be, hanem hírneve hazánkon messze kívülre is eljutott, azzal a reménnyel tölthet el minket, hogy nehéz helyzetben lévő öreg kontinensünkre is boldogabb jövő vár.
Engedjék meg, hogy ezt a néhány gondolatot a hippói szent püspök gondolataival zárjam. Legyen ez egyúttal jókívánságom a bíboros úr számára:
Uram, Istenem, hiszünk tebenned, az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben… Figyelmemet a hit felé irányítottam, amennyire csak tehettem, és a tőled kapott képességekkel és értelmemmel kerestem azt, amiben hiszek, amiről beszélhettem, és amit igyekeztem életemben megvalósítani.
Uram, Istenem, te vagy egyetlen reményem. Hallgass meg engem, és ne engedd, hogy fáradtság miatt ne keresselek, hanem add, hogy állandóan kutassam arcodat. Adj nekem erőt, hogy úgy keresselek, hogy téged a tökéletesebb ismereteken keresztül meg is találjalak.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.”
2022. március 13. Orosch János érsek
(Felvidék.ma)
