A cím némileg megtévesztő. Azt ugyanis nem állítom, hogy Szlovákia banánköztársaság lenne. De ha nagyon igyekszik, talán sikerülhet még felfejlődnie erre a szintre abból a mélységből, ahol most találtatik…
A miniszterelnök szeretné kizárni a nyilvánosságot a komédiából. Abból a komédiából, melynek szenvedő közönsége egy egész ország, de valójában senki sem szórakozik jól: a kormányválságról van szó. A szándék érthető, nemcsak rettenetesen veszélyes, amit ez a koalíciónak nevezett bolondokháza művel, hanem kínos is.
Előbbi a problémásabb természetesen. Egy jelenleg még csak meg sem jósolható következményekkel fenyegető válság küszöbén állunk (most irigylem az örök optimistákat, akik szerint már nyakig vagyunk a kásában, úgyhogy nemsokára kapaszkodhatunk kifelé).
Akkor, amikor már nem az lesz a kérdés, hogy „mennyibe kerül egy köb gáz?”, hanem hogy van-e valahol még az országban egy köb gáz, nos, akkor tökéletesen mindegy lesz már, hogy hívják ennek a viccországnak a miniszterelnökét, pénzügyminiszterét vagy a kormánybuktató „szövetségeseket”.
Az a kutyakomédia, amit a Sulík–Matovič–Heger trió folytat, kiegészítve a mindenhez is értő elnök asszonnyal, arra most még elég, hogy a figyelmet valamelyest elterelje a lényegről, de ez a külső hőmérséklet csökkenésével egyenes arányban fog megszűnni.
És akkor, hogyan tovább? Mit szól mindehhez az ország „közvéleménye”, bármit jelentsen is ez? Válságkezelésből egyszer már vizsgázott ez a kormány, lásd az országos tesztelés világraszóló ötletét stb. (apropó: minden kormányhatározat ellenére a koronavírus egyelőre még nem kíván eltűnni a képből, lesz még vele dolgunk). Mégis maradhatott a helyén – el tudja képzelni bárki is ugyanezt például Magyarországon?
Vagy mi történt az orosz invázió megindítását követően?
Szlovákia kormánya egyetlen önálló gondolatot nem volt képes megfogalmazni, ha elolvassuk a nyilatkozatokat, amelyeket e tárgyban az elmúlt hónapokban kiadtak, egészen megdöbbentő, ahogy néha szóról szóra ismétlik meg a „gazdik” mondókáját.
És eközben elfelejtettek kormányozni. A gyeplőt bedobták a lovak közé, eurozóna-tagság ide vagy oda, az árak immáron kezelhetetlenül elszabadultak és láthatóan senki nem tud, de mintha nem is akarna lépni.
Ivan Korčok külügyminiszter azzal van elfoglalva, hogy a magyar nemzetpolitikai államtitkár irodáját Nagy-Magyarország térkép díszíti, miközben magyar kollégája a fél világot beutazza, hogy az idióta uniós szankciók következtében fellépő energiaválságot valamelyest enyhítve bármi módon biztosítsák az energiaellátást az országban.
Pontosan ez a dolga, s feltehetőleg nagy ívben tesz rá, hogy Korčok irodáját viszont miféle hamisított nagymorva, meg egyéb hazug történelmi térkép díszíti.
A szlovák kormánykoalíció tehát szétesőben, a lehető legveszélyesebb időkben. A miniszterelnök legnagyobb „aduásza”, amit mint valami nagy farokként belenget, hogy ha valóban szétesik a koalíció, akkor jönnek vissza Ficóék. Lassan erre az lesz már a rezignált válasz: na és? jöjjön!
Ezért is sürgeti a tárgyalásokat a koalíciós szerződést felmondó Sulíkkal – de most már zárt ajtók mögött. Mert ő is rájött végre, hogy ez így tényleg kínos…
Azt azért tárgyalási alapként meghagyta, hogy Matovič pénzügyminiszter élvezi a bizalmát. Vélhetően egyedüliként ebben az országban.
Bizonyára nagyon izgalmasak lesznek majd ezek a zárt ajtók mögötti egyeztetések, alig várjuk, hogy megtudjuk, miként egyeztek meg a hatalom mindenáron való megtartásában. Mi viszont addig jobb ha elmegyünk rőzsét gyűjteni…
Szűcs Dániel/Felvidék.ma
