Hetvenheten vettek részt a tizenegyedik alkalommal megrendezett Karva–Leányfalu kenutúrán, amelynek célja a régió népszerűsítése volt. Aki egyszer kipróbálta, a következőt sem akarja kihagyni – állítják a résztvevők.
A túra szakmai hátterét a leányfalui Vadkacsa Gyermek Víziflotta Egyesület biztosította. Az 1992-ben alapított egyesület 2004-től működteti Leányfalun a Vadkacsa Nomád Vízi Centrumot, amely egyéni és családi kikapcsolódáshoz is kínál programokat. Fokozatosan építették ki nemzetközi kapcsolataikat csehországi és lengyelországi egyletekkel, ma a „testvérfolyó” program keretében már rendszeres Moldva- és Dunajec-túrákat is szerveznek.
„Az egyesület hitvallása szerint minden felnőtt megőriz magában valamennyit a gyermekből: ki többet, ki kevesebbet.
Céljuk, hogy egy-egy túra alkalmával a felnőttekből is előcsalogassák a gyermeki gondtalanságot, szabadságot, helyrebillentsék a résztvevők belső békéjét és szellemi-lelki-testi egységét. Úgy érzem, hogy ezt a célt a Karva–Leányfalu kenutúra alkalmával is sikerült teljesíteni.
A kenutúra varázsa elfeledtette vélt és valós gondjainkat. Lelkileg megújult emberként tértünk haza. Nagy köszönet illeti ezért a túravezetőt, Pereházy Gergelyt és csapatát, akik mindannyian szívvel-lélekkel végezték a dolgukat. A napi 35 kilométeres evezés kezdők számára sem volt megterhelő” – mondta Duka Gábor szervező, Karva polgármestere.
A részvevők sikeresen megérkeztek Dömösre
A szükséges felszerelést (kenuk, evezők, mentőmellények) és a szakmai hátteret a Vadkacsa Leányfalui Gyermek Víziflotta Egyesület adta. A résztvevők hosszabb-rövidebb pihenőket tartva tették meg a Karva és Leányfalu közötti 71 kilométert.
A csapat a szombat reggeli gyülekezőt követően fél tízkor vágott neki a távnak. Pilismarótig széllel szemben kellett megküzdeniük a részvevőknek, aztán szép, csendes időben 3 órai kenuzás után értek Esztergomba, ahonnan délután kettőkor folytatták útjukat. Kora este értek Dömösre, ahol az éjszakát sátrakban töltötték és megismerkedtek a településsel.
Dömös a Dunakanyar egyik legszebb pontján fekvő település. Számos turistaútvonal indul a településről a környező hegyekbe. Köztük az ország egyik legkalandosabban bejárható útvonala, amely a Rám-szakadékon át vezet a 700 méter magas Dobogókőre. Szintén innen indul jelzett turistaút a különleges sziklaképződményeiről nevezetes Prédikálószék csúcsához, ahonnan a Dunakanyar egyik legszebb hangulatú panorámáját láthatjuk.
Vasárnap a túrát festői környezetben folytatva megálltak a Szentendrei-sziget legészakibb pontján, a Szigetcsúcson, amely majdnem Visegrádnál található. A Csepel-sziget után a magyar Duna-szakasz második legnagyobb szigete, csaknem 32 km hosszú. A Szentendrei-szigetet a Duna évezredek során építette fel. A Dunakanyarból kilépő folyó sebessége lelassul, s a vízben lebegő homokszemeket és a meder alján görgetett kavicsokat először itt halmozza fel. Az érintetlen természet mellett a kenutúra részvevői gyönyörködhettek a visegrádi vár, a Duna-kanyar és a Börzsöny által kínált lenyűgöző panorámában is.
Indulás a karvai csónakleeresztőnél
Útjukat folytatva a szentendrei Duna-ág mentén, a Visegrádi-hegység lábánál fekvő, hangulatos, csendes Dunabogdányra érkeztek. A látnivalók közül megtekintették a rokokó stílusú, aranyozott Nepomuki Szent János-szobrot. A pilléres talapzaton pihenő alkotáshoz egy helyi legenda kapcsolódik, miszerint a cseh király a budai várnak ajándékozott egy igen szép Nepomuki Szent János-kőszobrot, amit a visegrádi várba akartak szállítani 1526-ban, mikor a törökök elől menekíteni kezdték az értékeket. Azonban a szállítóeszköz Bogdányba érve elromlott, így a szállítók úgy döntöttek, ideiglenesen a településen hagyják a szobrot. Időközben megjelentek a törökök, de a lakosság még az érkezésük előtt elásta a szobrot, így az megmenekült a török pusztításától. A török visszavonulása után, 1527-ben a bogdányiak kiásták a szobrot és elhelyezték ugyanazon a helyen.
Délután négykor érkeztek Leányfaluba, ahol megnézték a római őrtorony romjait. A törökök bevonulása elsöpörte a települést, majd kiverésük után az Esterházy család zólyomi ágához került, ezután főként borászattal foglalkoztak a helyiek.
A kenuk kiemelése a vízből, megtisztítása és a közös vacsora után a túrázók autóbusszal indultak Karvára.
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
