A napokban emlékezett a szepességi Illésfalva településen hagyományőrzők egy csoportja az egyik legrégebbi tátrai település alapítójára, gróf Csáky Istvánra. Illésfalva 7 km-re terül el a járási székhelytől, Iglótól, tovább haladva a történelmi Lőcse városa érhető el, ugyancsak 7 km távolságban.
Az ún. „Sans Souci“ (francia eredetű kifejezés) – magyar fordításban gondnélküliség – az Illésfalvához tartozó, 2 km-re elterülő dombtető neve, amely gazdag magyar múlttal rendelkezik épp az említett Csáky István gróf jóvoltából. De vajon ki is volt ő?
Gróf Csáky István 1741. október 7-én született Illésfalván. Mint a nagybirtokok leendő tulajdonosa, mezőgazdaságot és közgazdaságtant tanult a bécsi jezsuita Tereziánumban.
A felvilágosult Bécs városa olyannyira hatással volt rá, hogy a nyomás ellenére nem angazsálta magát a politikában, annál inkább a művelődés és kultúra terén. Erre bizonyíték, hogy 5160 darabból álló könyvgyűjteménnyel rendelkezett.
Tanulmányai bevégeztével, 1764-ben megnősült, feleségül vette Erdődy Júlia grófkisasszonyt. Egyedüli közös gyermekük, Terézia még gyermekkorában elhunyt.
Csáky István gróf tevékenységei közül kiemelendő az illésfalvi Hétfájdalmú Szűzanya főoltára, melyet ő készíttetett barokk stílusban. 1768-ban a település római katolikus templomának néhány évig elhúzódó átépítésébe fektetett pénzt.
A már említett Sans Souci területet szülőfaluja felett 1773-ra építtette ki. Elképzelései szerint ez egy pihenőhely lett volna a széles nyilvánosság szükségleteit szolgálva. 22 hektárnyi területen jött létre „franciapark“ szállodai, vendéglős részekkel, továbbá táncteremmel és közösségi helyiséggel, bódékkal, továbbá járdákkal, halastavakkal összekötött pihenőhelyekkel. De volt ott játszótér, különféle versenyzésre szolgáló pályák, csendéleti zónák elmélkedés céljából, kilátó szép panorámával a Tátrára, s nem utolsósorban egy kápolna is felépült.
Az egész komplexus kiépítése 3 évig tartott. Azonban Csáky gróf terveivel ellentétben felesége, Júlia vezetése alatt a gondtalan pihenésre szánt objektum zajos, hangos, drága szórakozások, mulatságok helyszínéül szolgált szepesi és távolabbi nemesek részvételével.
Bosszúból a gróf 1803-ban az egész pompás terület felszámolása mellett döntött. Egyedül a kápolnát hagyta meg.
Ez az utóbbi években az Illésfalván bejegyzett Sans Souci Polgári Társulás jóvoltából, önkéntesei elszánt és odaadó munkájának köszönhetően időről időre újul és szépül. Vasárnap harangot is kapott, melyet az illésfalvi plébános szentelt meg.
A Csáky-birtokok egész a nagyszalóki hegyoldalig húzódtak.
A már akkor ismert gyógyvizek mellett a gróf 1793-ban vadászházat, majd a következő években további házakat építtetett gerendából. Ezzel Ótátrafüred alapjait rakta le, a legrégebbi magas-tátrai települését, mely a turizmust és fürdőzést szolgálta.
1796-ra a vendégek lelki nyugalma érdekében kápolnát is emeltetett.
Az első tátrafüredi építések során Mauksch Tóbiás Tamás (1749–1832) evangélikus szónok Csáky gróf gyakori társa volt tátrai tartózkodásai alkalmával. Minden bizonnyal a gerendaházak ötlete is tőle származott. A gróf távollétében építési felügyeletet végzett, későbbiekben pedig gondoskodott is róluk.
Csáky István és Erdődy Júlia útjai 1803-ban elváltak, ámbár hivatalosan házasok maradtak. Júlia Bécsben élt, István pedig váltakozva a szülőfalujában, Illésfalván, illetve Homonna melletti birtokán.
A lánytestvérével kialakult birtokviszály miatt, valamint a Mauksch evangélikus lelkész és közte kialakult bonyodalom okán lemondott Tátrafüredről. A gondoskodást másodági unokaöccse, Csáky Károly (1783–1846) vette át. Róla nevezték el az Ótátrafüred felett magasodó Károly-ülést, ahol később keresztutat is kialakítottak.
A gazdasági és szervezési tevékenységek mellett jótékonykodott is István gróf. Az illésfalvi templom mellett a szepessümegit is átépíttette, továbbá plébániát és iskolát is építtetett. Érdemei közé tartozik az újlublói gyógyfürdő létrejötte.
1810. május 30-án hunyt el illésfalvi kastélyában, a helyi templomban helyezték végső nyugalomra. Halála után a kastélyban nem lakott senki, állaga idővel fokozatosan romlott. 1885-ben leégett, a falmaradványokat a helyi lakosság építőanyagként megvásárolta.
Csáky István halála után 1945-ig a legbőségesebb tátrafüredi ásványvízforrás az ő nevét viselte. A nem kevés felvidéki – eddig nem felfedezett, látogatott – helyek egyike Illésfalva és a Sanc Souci-dombtető kápolnájával és gróf Csáky István és Erdődy Júlia obeliszkjével.
(Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
