Minden településnek megvannak a maga titkai, a személyes, csak az ott élőkhöz fűződő történetei, emlékei. Ezeknek egy részét talán már csak az idősebb generáció ismeri. Talán sokaknak semmit sem jelentenek, a helyi közösségek számára azonban kapcsok, közös élmények lehetnek. A gyerekek imádnak kincseket keresni, rejtélyeket megoldani. Megtalálni a kincset pedig nagy boldogság számukra, nagyon bele tudják élni magukat már a keresés folyamatába is. Megismerik a települést és környékét, a község nevezetességeit, érdekességeit. A lakóhelyük környezetében megtalált értékek nemcsak a helyiek, de mások számára is üzenetet hordoznak. Értékeket, melyek összefognak egy közösséget, s fontos szerepet töltenek be a településetek életben.
Martos a két, ma már holt folyó, a Nyitra és a Zsitva ölelésében fekszik. A szájhagyomány ugyanis azt tartja, hogy a mai lakosok Aha vezér ivadékai. A honfoglaló magyar vezér néhány száz harcosával a majdani Martos helyén telepedett le, mert ez a Nyitra és a Zsitva folyók összefolyásából keletkezett félsziget vadban és halban gazdag területnek ígérkezett s a dúlások ellen is védelmet nyújtott. A tatárjárás alatt a viruló község elpusztult, majd a tatárok kitakarodása után a nádasok közé menekült ősmagyarok közül hat család visszatért.
A néphit szerint viszont a lakosság a tatárok elől menekült ide és a máig Hatházának nevezett falurészen építették fel a falu első hat házát. A helyiek ezt a romantikus szépségű helyet nevezik Zsitva-toroknak, melyet nem a természet alkotta, hanem mesterségesen, a két folyó sokadik szabályozása nyomán (1895–1905 között) jött létre. Az említett folyókon kívül a falu közepén található az Öreg-Nyitra, mely még a szabályozás előttről maradt itt. A község belső tórendszerrel is rendelkezik, amelyet jelenleg 3 tó (régebben 7) alkot. Ezek közül a legfontosabb a nagyjából egy-egy hektárnyi területű Horváth- és Héder-tó. A Horváth-tó partján található a két megmaradt, ezredév fáknak nevezett tölgyfa, amelyeket a millennium évében, 1896-ban ültettek a honfoglaló vezérek tiszteletére.
A település földrajzilag három, élesen elkülöníthető részből áll, melyeket folyók választanak el egymástól, illetve hidak kötnek össze. Az első falurész a Zsitvától az Öreg-Nyitráig terjed, a második innen az Új-Nyitráig, a harmadik pedig az ezen túli rész. A község határában találhatók a 2. világháború alatt felrobbantott Zsitva-híd torzói. Az alig harmincéves hidat a visszavonuló német csapatok robbantották fel az oroszok előtt: a helyiek csak robbantott hídként emlegetik.
Ezen a természeti értékekben gazdag településen kincskereső hétvégét tartottak, amelyen négy, hattagú gyermekcsapat vaktérkép segítségével kincskeresőt játszott, azzal a céllal, hogy megtanulják a falu részeinek régi neveit és érdekes helyeit.
Hat ilyen állomás volt kialakítva: Hatháza, Robbantott híd, Lelkes kisasszonyok kertje, Kandi, Héder-tó, és Hosszúgyűr. Ezeken a helyeken egy önkéntes várta a csapatot, ahol martosi témájú ügyességi játékot, kvízkérdést kellett teljesíteni. Minden helyszínen volt kincs is elrejtve, majd játékos versből kellett az új állomást megfejteni.
Délutánra minden csapat sikeresen teljesítette az útvonalat, s közös ebéddel zárták az első napot.
Másnap nagyobb útra keltek a részvevők, persze itt már traktor segítségével a falu határát járták be, szintúgy ismerkedtek a rétek, szántók, dűlők neveivel és múltjával.
Visszatérve az iskola udvarára, játékos kvízt követően kiértékelték a versenyt, majd oklevéllel, tortával, rétessel díjazták a résztvevőket.
A község önkormányzata megköszönte a szervezők – Ferdics Barnabás, Jóba Zsófia, Zvoncsár Nikolas, Petro Krisztina és Sedliak Pál – munkáját és a támogatók – Martosi Református Alapiskola, Sziget Polgári Társulás, Martos község – segítségét, valamint a szülőknek, nagyszülőknek, akik a két nap alatt étellel és itallal láttak el őket.
„Köszönet ezért a csodáért, amellyel felhívtátok a gyermekek figyelmét mindarra az értékre, amely körülöttünk, a szülőföldünkön megtalálható, amely a miénk, sokszor mégis észre se vesszük, nem igazán értékeljük. Kutassátok továbbra is az értékeket, a csodát, ezáltal is kiteljesítve magatokat. És ne feledjétek, a csoda bennetek is ott van, ott rejlik mindnyájatokban, s csak rajtatok múlik, előkerül-e. Legyetek büszkék a szülőföldetekre, annak hagyományaira, kultúrájára, s nem utolsósorban az anyanyelvetekre, mert ezek azok az értékek, amelyeket útravalóul eleink ránk hagytak, s amelyek nélkül ma nem lennénk azok, akik vagyunk!” – mondta a község alpolgármestere, Erdélyi Zoltán.
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
