Mi a bűn? Mitől számít egy cselekedet jótettnek, egy másik pedig bűnnek? Egyszerű: a bűn nem más, mint Isten törvényének áthágása, Isten akaratával való ellenszegülés. Isten, a Teremtőnk határozta meg, hogy mi a jó és mi a rossz, mi a helyes, mi a helytelen, tehát a bűn. Az Ő mércéje az aranymérce, mert Ő igazságos, igaz és szent.
Egyébként a társadalmunkban a rendet fenntartó személyek és szervek, mint a bíróságok, ügyvédek, rendőrségek is az isteni alapelvek alapján állították fel az értékrendjüket, a bűnök listáját: elítélik a gyilkosságot, a lopást, a rablást, a csalást, a másik ember bántalmazását, a hazudozást. Ezek isteni alapelvek!
Ezek az isteni-társadalmi alapelvek teszik lehetővé, hogy országok, társadalmak fenn tudjanak maradni aránylag békés körülmények között, és létük ne torkolljon anarchiába.
Igen, most is isteni törvények és rendelkezések szerint folyik a világ, csak nem teljesen tökéletesen, mert most még a sátán is itt dühöng, és kissé bonyolítja a helyzetet….
És egyébként bennünk, emberekben is ezért van erőteljes igazságérzet. Mi is felháborodunk, ha azt látjuk, hogy valaki bántja, alázza, veri vagy megöli embertársát, és a büntetést mi is jogosnak tartjuk. Miért? Mert Isten a „saját képére és hasonlatosságára” teremtett minket! Isten gyűlöli a bűnt, ezért mi, a teremtményei, akiket saját hasonlatosságára teremtett, mi is felháborodást érzünk a bűn láttán, és büntetést érzünk jogosnak, mert az isteni értékrend belénk lett plántálva!
Lássuk, hogy a Szentírás, Teremtőnk hozzánk írott szava szerint melyek azok a bűnök, melyeket Isten a legjobban gyűlöl.
A Példabeszédek könyve adja meg erre a választ: „Hat dolog van, amit gyűlöl az Úr, sőt hét, ami utálattal tölti el szívét: a gőgös szem, a hamis nyelv, az ártatlan vért ontó kéz, az álnokságot tervező szív, a gonosz ügyben járó láb, a hazudozó, hamis tanú, s végül, aki viszályt kelt a testvérek között.” (Példabeszédek 6:16-19)
A hét dolog közül, melyet Teremtőnk a legjobban gyűlöl, az első a gőgös szem: tehát a beképzeltség, az arrogancia, a büszkeség, mások lenézése, a lekezelő viselkedés. A büszkeség nagyon veszélyes, nemhiába a legelső helyen van említve, hiszen a büszkeség vitte az emberiséget romlásba, a mostani lezüllött, istentelen állapotába! Miért? Mert Lucifer büszkeségében vált sátánná! Előtte egy csodás angyal volt, Isten közvetlen közelében élt. De büszkeségében annyira felfuvalkodott, hogy gőgje elvette az eszét, s jogosnak vélte, hogy a teremtett világ őt imádja Isten helyett – merthogy ő olyan csodálatos!
És az Isten elleni lázadás gondolata nemcsak megfogant benne, hanem tett is érte: fellázadt Isten ellen, s az angyalok tömegeit is fellázította, majd megkörnyékezte Évát az Édenben, s azt ígérte neki, ha megszegi az isteni parancsot, és eszik a „tiltott fa” gyümölcséről, akkor olyanná lesz, mint Isten! Tehát a büszkeségtől elhomályosult elméjű Lucifer ugyancsak Éva büszkeségére hatott, és sikerült is a próbálkozása: Éva, majd Ádám is engedett a csábításnak, s szembeszegültek Isten kérésének.
Tehát a büszkeség vitte Lucifert a pusztulásba, és az embert is. Az ember szomorú sorsa ismert előttünk, hiszen mi éljük: az első emberpár Isten ellen szegülése óta van világunkban halál, betegség, leépülés, pusztulás, tragédia és balszerencse. Ezt eredményezte az Istentől való elfordulás, az Istennel való nyílt szembeszegülés. A büszkeség tehát angyalokat, embereket, életeket döntött és dönt romba!
Ne legyünk büszkék és beképzeltek embertársainkkal szemben, de főképpen ne legyünk büszkék és fennhéjázók Istennel szemben! Mindent Istentől kaptunk, mindent neki köszönhetünk: Ő teremtette az embert, ő ruházott fel minket a szaporodás képességével, tehát neki köszönhetjük az életünket, a képességeinket, a tehetségünket, az életerőnket, mindent ő plántált belénk… Tehát nincs okunk büszkének és beképzeltnek lenni.
Hallgassunk alázatosan a tanításra, melyet Isten a Bibliában számunkra leíratott, és vegyük azt komolyan!
Olvassuk a Bibliát azzal a hozzáállással, hogy ha nem is értünk benne mindent, legyünk bizalommal Isten iránt, és teljes mértékben bízzunk abban, hogy Ő tudja mit miért tesz és tett. Minél többet tanulmányozzuk Isten szavát, annál jobban megértjük Isten elrendezéseit, és döntéseinek okait, és rájövünk, hogy minden döntése és minden lépése jogos és teljesen igazságos.
Ezt mondja a Szentírás: „Isten ellenáll a büszkének, de kegyelmet ad az alázatosnak.” (Jakab 4:6)
A második a felsorolásban: a hamis nyelv. Isten tehát gyűlöli a hazudozást. Isten egyik ismérve, hogy Ő soha nem hazudik, soha nem téveszt meg minket. És tőlünk ugyanezt várja el: mi se hazudjunk embertársainknak, és ne tévesszük meg őket. Pál apostol erre így figyelmeztetett minket: „Ezért soha többé ne hazudjatok! Mindig igazat mondjatok egymásnak, hiszen mindannyian ugyanahhoz a „Testhez” tartozunk! (Efézusiakhoz 4:25) Mi egy testhez tartozunk – Krisztushoz.
Az Isten előtt leggyűlöletesebb bűnök közül a harmadik a felsorolásban „az ártatlan vért ontó kezek”. Tehát a gyilkosság, vagy valakinek oly mértékű bántalmazása, hogy az halálhoz vezet. Az lehet fizikai bántalmazás, brutalitás, de van olyan aljas bántalmazás is, amikor valaki a szavaival annyira sértegeti, bántja embertársát, hogy a sértett fél öngyilkosságba menekül a bántalmazás elől. Ez is gyilkosság.
Isten gyűlöli azt, aki embertársát bántja és alázza. Az ilyen embert Isten is megalázza és súlyos büntetésben részesíti majd – ha észhez nem tér még időben.
És mi jut még eszünkbe e megfogalmazás alapján, hogy „ártatlan vért ontó kezek”? Itt az ártatlanon is nagy hangsúly van! Nekem az abortusz jut eszembe. Az abortusz ugyanis az „ártatlan vér” kiontásának az iskolapéldája. Ha valakinek ez terheli a lelkiismeretét, kérje Istentől a megbocsátást. Teremtőnk tudja jól, hogy tudatlanságunkban sok bűnt elkövetünk életünk folyamán. De ha felfogtuk tettünk súlyosságát és a bűn mértékét, akkor töredelmesen, igaz megbánással kérjük Isten bűnbocsánatát! Mert az őszinte bocsánatkérést Ő hallja, és megbocsát!
A negyedik a gyűlöletes bűnök között az „álnokságot tervező szív”. Az álnokság azt jelenti, amikor valaki alattomosan rosszindulatú, ártó, bajba vivő terveket sző a gondolataiban, a szívében az embertársa ellen. Ezt még a világi bíróságok is súlyosbító körülménynek számítják be, ha valaki „előre megfontolt szándékkal” tesz embertársa ellen. Ezt fedi az „álnokságot tervező szív”.
Mert ez azt jelenti, hogy valaki napokig, hetekig rosszat forral embertársa ellen, s azon gondolkodik, hogyan ártson embertársának, és nem hátrál meg bűnös szándékától, nem tér észhez. Az ilyen előre megfontolt szándékkal, következetesen elkövetett aljasság súlyos vétek Isten szemében.
Az ötödik gyűlöletes bűn Isten előtt a „gonosz ügyben járó láb”. Tehát az olyan ember, aki nem rest a rosszat megtenni, hanem ami gonoszságot a szívében kiforralt, azt siet is megtenni, megfontolás, jobb belátásra térés nélkül – tehát elvetemülten. Isten gyűlöli az elvetemült gonoszt.
A hatodik leggyűlöletesebb bűn Teremtőnk előtt „a hazugságot beszélő hamis tanú”. Aki szánt szándékkal akarja bajba sodorni embertársát azáltal, hogy valótlan vagy eltúlzott vádakat hoz fel ellene, s lelkiismeret-furdalás nélkül végignézné, hogy a vádlott ezért komoly bajba jut. Ez megátalkodott gonoszság, az egyik leggyűlöletesebb bűn Isten előtt. Ne vetemedjünk ilyenre!
Egyébként hamisan tanúskodni valaki ellen nemcsak bíróságon lehet, hanem a hétköznapi életben is, amikor az utcán, a munkahelyen vagy bárhol hamis állításokat, rágalmakat terjesztünk valakiről: tehát pletykálunk! Ez is hamis tanúskodás. Fejezzük be a pletykálkodást! Isten gyűlöli!
S a hetedik gonoszság, melyre Isten nagyon haragszik, az az, amikor valaki viszályt kelt a testvérek között. És itt a Szentírás nem kimondottan a hús-vér testvérekre gondol, hanem a hívők közösségére. Isten gyűlöli azt, aki a keresztények gyülekezetében ellenségeskedést és viszályt kelt.
Őrizkedjünk e bűnöktől. És kérjük a megbocsátást eddigi tévelygéseinkért, rossz döntéseinkért, bűneinkért. Isten meghallja az Őt kereső hívását, és az őszinte bocsánatkérést. Hozzuk összhangba életünket Isten akaratával, s tegyük azt, ami jó az Ő szemében. Isten akaratát pedig a Bibliából ismerjük meg. Nézze meg kérem kisfilmemet, mely arra ad gyakorlatias tanácsokat, hogyan olvassuk a Bibliát.
