Az ismeretlen Isten, a Szentlélek személye. Szándékosan hangsúlyoztam ki azt, hogy a Szentlélek személye, mert sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy a Szentlélek csupán az Atyaisten hatékony ereje, csupán Isten kisugárzása, energiája. Pedig a Szentlélek személyiség, s a Szentlélek teljesen Isten!
Világegyetemünkben, a mindenségben három személyiség isteni minőség: az Atya Isten, Jézus Urunk, aki Isten és a Szentlélek, aki Isten. Mindhárom örökkévaló, mindenható Isten, nincs létüknek kezdete és vége, mindenek felett teljes hatalommal bírnak, teremtő képességgel bírnak, mindenhol jelenlévők, mindent tudnak, a mindenség hatalmas Urai. Rajtuk kívül más Isten nincs.
Az Atya Isten személyiségét a Bibliából megismerhetjük: hogy Ő féltőn-szerető Isten, aki megbocsátó, de igazságos, és a bűnért bűnhődést követel. És nem engedi magát megcsúfolni. Aki az élő Istent csúfolja és káromolja, az pórul jár. Ahogy Pál apostol utalt rá a Zsidókhoz írt levélben: „rettenetes dolog az élő Isten kezébe jutni!”. Az Atya Isten az alázatosakat szereti, a konokoknak, önhitteknek azonban ellenáll. Tehát ismerjük személyiségének vonásait.
Jézus Urunk személyiségét talán még inkább ismerjük, hiszen Ő emberré vált értünk, és harminchárom évig itt élt velünk e földön. Az Ő jellemvonásai is ilyen ámulatba ejtőek: annyira szelíd és gyengéd, hogy a gyermekekre is szánt szerető figyelméből, beszélgetett velük, és megáldotta őket. De közben annyira erős és hatalmas volt, hogy az ördögök és démonok kiáltozva, sikoltozva menekültek előle!
Jézus gyógyított és tanított amerre járt, nem vonakodott a leprást is megérinteni, hogy az meggyógyuljon, a megvetettekkel, a társadalom kivetettjeivel együtt evett, az alázatosokon könyörült, az Istent szeretőket a végletekig szerette: hiszen meghalt értünk!
Viszont a gőgösöknek, az önhitteknek, az öntelteknek és önelégülteknek keményen a szemükbe mondta az ítéletet! Az emberi szenvedés iránt érzéketlenekre nagyon haragudott, és akiket nem érdekelt az Ő üzenete, azokra ő sem pazarolta az idejét. Tehát Jézus Urunk tökéletes jóságát és igazságosságát a Biblia lapjairól alaposan megismerhetjük.
De mit tudunk a Szentlélek Isten személyiségéről? Mert Jézus megígérte tanítványainak: „S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” (János 14:26)
Földi létünkben nincs nagyobb ajándék, mint a Szentlélek ajándéka, melyet Égi Atyánk küld nekünk Jézus által. Ennél nagyobb kincs, ennél nagyobb kegyelem nincs. Ha megkapjuk a Szentlélek jelenlétét életünkben, valójában onnan kezdve számítunk megváltott, megigazult, Istennek elpecsételt kereszténynek. Addig csak útkeresők vagyunk, valódi tartalom és isteni erő nélkül.
A Szentlélek – ha engedjük –, teljesen egyértelmű gondolatokkal, látszatra a semmiből kipattanó ötletekkel irányít minket. A Szentlélek vezetése világos, érthető és egyértelmű. Igaz, el kell csendesedni hozzá, szükséges hozzá a magány csendje, hogy üzenetét meghalljuk. Isten dolgaira kell figyelmünket irányítani, elmélkedni rajtuk, s ilyenkor, elcsendesedésünk ideje alatt, imánk ideje alatt vagy a Biblia olvasása közben jön a gondolat, a vezetés, az ihlet a Szentlélektől.
A Szentlélek Isten, aki tele van irántunk való szeretettel, és bizony elkeseredik, ha rosszra vetemedünk, ha hamisak vagyunk, ha nem hallgatunk a hívó szavára. „És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt” – írja Pál apostol az Efézusbeliekhez 4:30-31.
A Szentlélek Isten fő tevékenysége, hogy noszogat, ösztönöz, terelget, vezetget minket a megtérés felé. Nem erőlteti ránk az önátadást, de újabb és újabb alkalmakat és lehetőségeket, élethelyzeteket teremt ahhoz, hogy felfogjuk: Istenhez tartozunk! Ezért ha megkeményítjük a szívünket, és az isteni elhívásra újra és újra nemet mondunk, ezzel mélységesen megszomorítjuk és megbántjuk a Szentlelket. Ezért mondta Pál apostol: „Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szívetek!” (Zsidókhoz írt levél 8:15)
Ha csak tettetjük, hogy istenfélők vagyunk, de szívünkben nem érzünk úgy igazán, akkor hazudunk a Szentléleknek. Tettetéssel és hamiskodással megbántjuk, megsértjük a Szentlelket. A tettető emberre a Teremtő haragszik: „Ez a nép csak szájával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.” (Máté 15:8)
A Szentlélek elleni további vétek, amikor az ember a Szentlélek hathatós erejét lefojtja, kioltja. A Szentélek minduntalan próbálja az embert lelkileg-szellemileg megújítani, a megtérésre rávezetni, de ha újra és újra ellenállunk neki, elfordulunk Tőle, és leföldeljük magunkban az Ő ihletését, ezáltal „kioltjuk” az Ő erejének hatását életünkre nézve. Erre figyelmeztet Pál apostol: „Ne oltsátok ki a Szentlélek erejét”. (1 Thesszalonika 5:19)
A Szentlelket továbbá meg lehet szomorítani azáltal, hogy valaki mindvégig hitetlen marad. Az ilyen embereknek beszélt István, az első keresztény mártír. „Ti vastagnyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek, mindig ellenálltatok a Szentléleknek, s mint atyáitok, olyanok vagytok ti is. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai, ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a törvényt, de nem tartottátok meg. Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták ellene. Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre, és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján.” (Apostolok cselekedetei 7:51-55)
A hitetlen ember, amikor gúnyolódik a Szentlélek Isten kilétén, az felháborítja a Szentlelket. Így figyelmeztet erre Pál apostol: „Aki Mózes törvényét megszegte, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kellett halnia. Gondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, amely megszentelte, és kigúnyolja a kegyelem Lelkét.” (Zsidókhoz 10:28-29)
A Szentlélek tökéletes Isten és személyiség, nem csupán személytelen erő! Ő személyiség, mert amint láttuk, a Biblia szerint a Szentlelket meg lehet szomorítani, ellen lehet szegülni neki, meg lehet bántani Őt, ki lehet oltani a segíteni vágyó hatását. Ha csak érzelem-értelem nélküli erő lenne, akkor ezek az érzések nem lennének jellemzők rá.
Jézus ezt mondta a Szentlélekről: „Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg. Még ha valaki az Emberfia ellen szól is, annak is megbocsáttatik, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben.” (Máté evangéliuma 12:31-32)
Mivel a Szentlélek ösztökél minket a megtérésre, a Szentlélek Istensége próbál minket rávezetni, hogy fogadjuk el Jézus megváltását, és térjünk meg. Ha a felajánlott megváltást, a felajánlott ingyen kegyelmet, ha a felajánlott lehetőséget az Isten előtti megigazulásra újra és újra elutasítjuk, ezáltal káromoljuk a Szentlelket, és ez nem lesz megbocsátva! Nem is lehet megbocsátva, hiszen csak annak bocsáttatnak meg vétkei, aki Istenhez megtér: aki válaszol a Szentlélek hívására, és aki megérti és hálával elfogadja Jézus Urunk értünk hozott áldozatát. Csak az ilyen ember számára vannak a vétkek elfedezve – Jézus áldozata által.
A bennünk élő Szentlélek a mi Vigasztalónk, a mi Segítőnk, aki ráadásul imádkozik, „esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal” Mennyei Atyánknál! Ugyanis Ő a mi közbenjárónk az Atya Istennél. Amikor nem tudjuk, mit és hogyan imádkozzunk, akkor Ő veszi kezébe a helyzetet, és könyörög értünk! Micsoda áldott, jóságos közbenjárónk van! Pál apostol így írja le ezt a rendkívüli helyzetet: „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten akarata szerint jár közben a megszenteltekért.” (Római levél 8:26-27)
A Szentlélek adománya megadatik annak, aki őszintén, teljesen komoly elhatározással kéri, és Jézust teszi meg élete Urának. Jézust megtenni életünk Urának pedig annyit tesz, hogy mindent neki rendelünk alá, az Ő útmutatását követjük, és minden döntésünket úgy hozzuk meg, hogy Őt kérjük, mutassa nekünk a helyes irányt. És amit Jézus mutat, amerre irányít minket a Szentlélek által, annak engedelmeskedünk. Ha így élünk, akkor mondhatjuk, hogy Jézus az életünk Ura. Az ilyen élethez pedig a Szentlélek adja meg az erőt. Ez a „keskeny úton” való járás pedig nem nehéz. Igaz, van benne lemondás, de miről kell lemondani? Az értelmetlenségekről és az istentelen, bűnös szokásokról.
Jézust követni, életünk Urának megtenni Őt nem nehéz, csupán szívbéli állapot és eltökéltség kérdése. Hiszen Ő maga mondta: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Máté 11:29,30)
Ha őszintén akarjuk, őszintén kérjük, akkor Jézus megküldi nekünk a Szentlelket. Nem látványos lángnyelvek formájában, mint az első tanítványoknak pünkösdkor, hanem belső vezetés, belső irányítás, vigasztalás, biztatás és semmihez sem fogható nyugalom és magabiztosság érzésének formájában érkezik és lesz velünk a Szentlélek. Erre utal Pál apostol levelében, amikor ezt írja: „és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban”. (Filippi 4:7)
(Cúth Katalin/Felvidék.ma)
Kérem tekintse meg YouTube csatornámon a kisfilmeket, melyek arról szólnak, hogyan éljünk e modern mai korban a Biblia tanítása és Isten útmutatása szerint.
