Az orosz birodalmi gondolat és terjeszkedés független volt a rendszerektől és államformáktól – jelentette ki a Miniszterelnökséget vezető miniszter a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen 2022. szeptember 16-án.
A pénteken szervezett könyvbemutatón – az NKE Eötvös József Kutatóközpontja,Török Bernát köszöntőjét követően – Gulyás Gergely a Gecse Géza Orosz nagyhatalmi politika 1905-2021 című könyvének alkalmából szervezett kerekasztal-beszélgetésen Antall József egyik privát beszélgetésére hivatkozott, amelyben a néhai miniszterelnök arra volt kíváncsi, hogy mit nyertünk mi magyarok Leninnel? A válasz az volt, hogy 30 évet, mert az a világ, ami 1945 után köszöntött be térségünkben, amennyiben az orosz nacionalisták jutnak pozíciókhoz az első világháborút követően, akkor már 1919 után beköszöntött volna. Ezért izgalmas kérdés – mondta Gulyás Gergely –, hogy a jelenlegi európai politikában milyen választ adunk az orosz birodalmi ambíciókat illető kérdésre.
A miniszter megjegyezte, hogy a kérdésre a balti államok és Magyarország más-más választ adnak. Előbbiek úgy vélik, ha Ukrajna veszít, akkor Lengyelország következik, és ezért a lengyelek például úgy gondolják, ha már úgyis háborúzni kell az oroszokkal, akkor azt jobb Ukrajnában megvívni. Mi pedig azt mondjuk, semmiképpen sem szabad a NATO-nak hagynia magát beleprovokálni ebbe a háborúba, és a részesévé válni – mondta Gulyás Gergely.
Meggyőződése szerint ugyanis amennyiben sikerül a háborúból kimaradni, akkor a NATO-tagállamokra nem jelent veszélyt a mai Oroszország. Ez nem változtat azon, hogy egy elhúzódó, és Európára nézve már csak a saját szerencsétlen reakcióink miatt is rendkívüli veszélyt jelentő, és nehéz gazdasági időszakot hozó konfliktussal van dolgunk
– fogalmazott Gulyás Gergely.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara dékánja, Varga Réka által modulált beszélgetés során a miniszter emlékeztetett rá, hogy a rendszerváltozás után egyetértés volt és ma is nézetazonosság van abban, hogy a magyar nemzetbiztonsági stratégia szempontjából kulcsfontosságú és előnyös, hogy Oroszország és Magyarország között van egy ország.
Gulyás Gergely szerint egyetértés volt Magyarországon abban is, hogy az Ukrajna területén élő magyar kisebbségnek biztosítani kell az alapvető emberi, valamint a kisebbségi jogokat is, ám ezt Ukrajna soha nem tette meg a megfelelő formában. Ráadásul a helyzet az elmúlt években az oktatási törvény módosításával romlott is. Ukrajna a nemzetiségeknek rossz gazdája volt, és erre nem mentség, hogy a nemzetiségi jogokkal szembeni politika kiváltó oka az orosz kisebbség volt.
Gulyás Gergely szerint olyan helyzetbe került a megtámadó Oroszország és a megtámadott Ukrajna, amiből nagyon nehéz kiutat találni. Szerinte a legsúlyosabb problémák megoldásához az kellene, hogy béke legyen. Igaz, a béke esélyei nem jók. A miniszter szerint Oroszországnak „annyi előnye” van, hogy az oroszok maguk tudják megmondani, mi a győzelem, így bármikor győzelmet tudnak hirdetni”.
A miniszter szerint az Oroszországgal szembeni szankciós politika nemhogy nem váltotta be a reményeket, hanem hihetetlen bevételt hozott Oroszországnak és ezzel az agresszort segítette. Gulyás Gergely szerint hosszú távon ez korántsem biztos, hogy így marad, hiszen egyfajta átrendeződéshez vezet, és Oroszországot Ázsia felé löki, Európáról pedig gazdasági értelemben leválasztja Oroszországot.
Megjegyezte, hogy miután Nyugat-Európa 1990 után úgy gondolta, nincs akadálya az oroszokkal való gazdasági együttműködésnek, nem végezte el a házi feladatát, hogy diverzifikálja a nyersanyag-forrásait. Ezért, nem az a hiba, hogy Oroszországtól vásárolta Európa az energiát, hanem az, hogy annak ma sincs alternatívája. Gulyás Gergely kiemelte, hogy ugyanakkor egy másik egyoldalú függőség létrejötte sem előnyös. Jelezte, Magyarország megtette az indokolt lépéseket a diverzifikáció érdekében.
A miniszter európai érdeknek nevezte, hogy a kereskedelmi kapcsolatok – legalább az energetika területén – mielőbb helyreálljanak Oroszországgal.
Varga Réka kérdésére válaszolva Gulyás Gergely hiányolta a nyugati világ és az Európai Unió politikai érdekérvényesítő képességét. Mint mondta, a nyugati világ és annak vezetője, az Amerikai Egyesült Államok csak az EU-t és néhány Amerika-barát országot tudott maga mellé állítani, ám a világ nagy része nem foglalt állást Oroszország ellen.
Gulyás Gergely kijelentette, hogy Magyarország a háború megindítását jogilag az Egyesült Államokkal azonosan ítéli meg, vagyis elítéli az agressziót. De ebből még nem feltétlenül következik, hogy ugyanolyan szankciókat kell hoznunk, hiszen mások az érdekeink. Ha ezt elhibázzuk, akkor azzal Oroszországnak nyújtunk segítséget és ma ez történik.
A Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában megjelent kötet az orosz-birodalmi nagyhatalmi gondolkodásmód és politika összefüggéseiről szól, amelyből a jelenleg is zajló ukrán-orosz háború kipattanásának miértjeiről és az idáig vezetett útról is olvashat az érdeklődő.
Jeszenszky Géza korábbi külügyminiszter a kerekasztal beszélgetésen úgy fogalmazott, hogy Ukrajna a nemzetiségekkel – így az orosz nemzetiségekkel – szembeni akciói ürügyet szolgáltattak Oroszországnak arra, hogy az ilyen radikális lépésre szánja el magát, de Moszkva még egy ultimátumot sem küldött északkeleti szomszédunknak, hogy Kijev és a világ tisztában legyen az orosz vezetés céljaival.
Úgy vélte, Magyarország számára különösen aggasztó, hogy egy kis államot megtámadtak, és – mint mondta – egy ilyennel szemben Magyarország saját erővel nem tudna szembeszállni, ezért jó szövetségesekre van szükségünk.
Szerencsére, Magyarországnak – ellentétben a két világháború közötti időszakkal – most nagyon jó szövetségesei vannak – jelentette ki Jeszenszky Géza.
Szerinte a háború lezárásával kapcsolatban Oroszország térfelén pattog a labda, de ő úgy véli, legfeljebb egy oroszországi hatalmi változás hozhat eredményt.
A kötettel kapcsolatban a szerző, Gecse Géza a kerekasztal-beszélgetésen arról beszélt, hogy Ukrajna megalakulásától kezdve amiatt, hogy Ukrajna bizonyos területein az orosz etnikum helyi többséget alkotott, az ukrán nemzetiekből ez eleve aggodalmat váltott ki. Hogy Ukrajnában két évtizeden át mégsem éleződtek ki a nemzetiségi ellentétek, annak a magyarázata az, hogy Oroszországnak Ukrajna megalakulásától kezdve „puha hatalma” volt az ország felett.
Egyrészt bő húsz éve az ország nagyobbik része még jobban tudott oroszul, mint ukránul, de emellett az oligarchák jelentős része is orosz volt. Ráadásul, mint azt 1994-ben a budapesti egyezményben leszögezték, cserében a nukleáris fegyverekről való lemondásáért, Oroszország a többi hagyományos atomhatalommal együtt szavatolta Ukrajna területi integritását.
1997-ben Ukrajna területét elhagyták a taktikai atomfegyverek, de a folyamatosan jelentkező csecsen kérdés megoldatlansága, az 1998-as orosz pénzügyi válság, illetve a jugoszláviai háború folyamatosan frusztrálta a moszkvai vezetést.
A 2000-es években a szénhidrogén-exportból befolyó összegeket a Jelcintől az elnöki hatalmat átvevő Vlagyimir Putyin főleg külföldi részvényekbe fektette és csak 2008-at követően kezdett Moszkva a hadseregfejlesztésbe. Közben az orosz lakosság lélekszáma nemcsak odahaza, hanem az Orosz Föderáció határain túl is jelentősen csökkent, így az utolsó hét évben az oroszok Ukrajnában is úgy érezték, hogy megroppantak a pozícióik. Áttételesen ennek is szerepe van az általuk „különleges háborús művelet”-nek nevezett Ukrajna elleni támadásban – mondta Gecse Géza.
(Aspektus/Felvidék.ma)
