A Regnum Marianum Akadémia 2007 óta áll a felvidéki magyar katolikusok szolgálatában. A felnőttképzést szolgáló akadémia szervezője ft. Farkas Zsolt szőgyéni esperesplébános, a Jópásztor Alapítvány elnöke. A havonta megrendezésre kerülő programsorozat szeptembertől júniusig tart. Az októberi előadásra 14-én került sor a Szőgyéni Könyvtár és Galéria előadótermében, amikor Bokor Klára volt az est vendége, aki már több ízben osztotta meg az Akadémia hallgatóival különös útjainak élményeit, melyet keresztény zarándokként vállal.
Klára sohasem a turisták által kedvelt helyeket keresi. Bátran vállalja a különleges helyek felkeresését és olykor a veszélyeket is az útjai során.
Akik figyelemmel kísérik élménybeszámolóit, tudják, hogy a spiritualitást keresi az emberekben, a kultúrákban és a vallásban. Sokan tisztelik bátorságáért és várják az élménybeszámolóit.
Ezúttal is megtelt az előadóterem, a helyiek mellé érkeztek vendégek a környékről is.
Klára különleges élményét hozta el az Akadémia hallgatóinak a „Gyere velem Irakba!”című előadásával. A vetítéssel egybekötött élménybeszámoló – mint azt a beharangozóban ígérte – a döbbenetből a lelkesedésbe röpítette hallgatóit.
A világutazók kis csoportja – melynek Klára a tagja volt – mindössze négy főből állt (két nő és két férfi), az Ázsia délnyugati részén fekvő Iraki Köztársaságot választotta úti célul.
Látogatásuk központi témája a négynapos síita ünnepen való részvétel volt, melyet vérrel írt ünnepként is emlegetnek.
Klára hallgatósága megtudta, hogy a világon a muszlimok 15 százalékát képviseli a síita közösség. Az asúra az ő gyásznapjuk, amikor a Mohamed próféta unokájának, Husszein imámnak mártírhalálára emlékeznek. A síitáknak az asúra leginkább már erről a tragédiáról és a mártíromságról szóló emlékezése. Husszeint 680-ban, a kerbalai csatában, maroknyi seregével együtt mészárolták le, mert nem volt hajlandó behódolni a kalifának, akit a szunniták támogattak. A sírja azóta zarándokhely.
Ezen az emlékünnepen zarándokok tízezrei látogatnak el azokba a városokba, ahol Ali és a családjának a tagjai nyugszanak.
Kúfától nem messze, Nedzsefben temették el Alit, Kerbelában található Husszein és Abbász sírja, az iráni Meshedben pedig Ali al-Ridának, a család nyolcadik spirituális tanítójának a sírja található.
Az asúrai megemlékezés több részből áll. Ezek egyike a tazíja, mely vigasztalást, részvétnyilvánítást jelent, s mely a Kerbela tragédiájának színpadi előadása. Az iszlám történelmében ez az egyetlen színdarab, ami hagyományosan a vallásból nőtt ki, mert a színművészet csak a XIX. században, európai hatásra honosodott meg. Miután a XVI. század elején Iránban a síita iszlám lett az állam hivatalos vallása, ezért az állami propaganda külön figyelmet fordított a tazíja előadásokra, ennek már külön szakirodalma és történelme van.
A síiták ünnepét különleges rituálék tarkítják, ennek része, amikor önkínzó módszerekkel, a hátuk korbácsolásával, karddal vagy más éles szerszámmal vérző sebeket ejtenek önmagukon. Ezzel a cselekedettel emlékeznek az imámra, mert az őseik hátrahagyták a sereget Kerbalánál. Az asúra az ellenállás jelképévé vált, mely jelképes harc az igazságtalanság és a diktatúra ellen.
Klára mindezt fényképeken és videófelvételen mutatta be a hallgatóságnak, akik megtudták, hogy a kis csapat miként lett részese az asúra emlékünnepnek, majd bejárta Irak jelentős városait, helyeit.
Megtekintették az ország nevezetességeit, az ősi civilizációk megmaradt emlékeit, ahol csupán maroknyi kereszténységgel találkoztak.
Végezetül találkoztak a jeziditákkal, akik az iraki Szindzsár hegység körül élő, kurd nemzetiségű vallási kisebbséget alkotják. A Bibliát és a Koránt is követik, de eredetmítoszuk teljesen egyedi. Vallási hagyományaik nagy részét nem írták le, szájhagyományként adják tovább. A muszlim felekezetek üldöztetései sok szenvedést okoztak nekik és az Iszlám Állam tömeges mészárlást folytatott ellenük.
Klára elmondta, hogy az asúra ünnep idején neki és nőtársának kizárólag az iraki nők viseletében, az abajában lehetett megjelenniük. Útjuk során mindenütt barátsággal fogadták őket és minden esetben és minden helyen gazdag megvendégelésben volt részük. Az emberek szívesen beszélgettek velük, még akkor is, ha az „okostelefont” használták tolmácsként. A kurdok nagyon barátságosak, az asszonyok különösen jóságosak és kedvesek voltak.
Utaimat a Teremtőre bízom, amit látni enged, azt meglátom, megtapasztalom. Mindig az emberekkel való találkozást, szokásaik megismerését helyezem előtérbe – mondta el Klára.
Zsolt atya megköszönte az előadást és a vendégek jelenlétét, majd elmondta: „Keresztény szemmel betekinthettünk egy másik világba, az ott élő emberek életébe, értékrendjébe. Elgondolkodtató az, hogy mi itt, Európában mit tartunk fontosnak, milyen szabályok szerint élünk.
Láthattuk, hogy a világ ezen a távoli helyén élő emberek nem a világi dolgokra fektetik a hangsúlyt. Ezeken a helyeken a hitet és a vallást nem lehet szétválasztani, mert a kulturális szokások a hittel vannak összefonódva. Nincsenek külön állami és külön egyházi törvények, mert a mindennapi törvények a vallási törvények mentén alakultak ki. A nyugati világ nem tudja felfogni ezeket a szokásokat, melyeket nem lehet megváltoztatni, nem lehet helyettesíteni. Ők másként tekintenek az időre, nagy hangsúlyt fektetnek az imára, az imaidőre, kultúrájuk nem más, mint valláskultúra” – mondta Zsolt atya.
Bokor Klára szívesen tart élménybeszámolót iskolákban, könyvtárakban, kulturális intézményekben.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
