Míves, fotókkal gazdagon tarkított kötetben öleli fel Orosz Örs a Felvidék-szerte fellelhető, s egykoron meglévő magyar vonatkozású szobrok sorsát. A magyar épített értékek megőrzésével is foglalkozó Sine Metu Polgári Társulás vezetőjeként már számos szobrot, emlékhelyet mentett meg az elmúlt bő évtizedben.
Mint a vaskos kötet bevezetőjében a szerző megfogalmazza: „Ahogy a szobrok és emlékművek a nemzet alakot öltött emlékezetét jelentik, úgy az emlékhelyek sorsa a közösség történetének a lenyomata.”
A kiadvány az 1945 előtt Szlovákiában felállított magyar vonatkozású emlékhelyek közül válogat. Mindegyik bemutatott emlékjelnek hányatott sors jutott. A szoborsorsok a helyi közösségek történelmével fonódtak össze.
Az egyes sorsokat alaposan körbejárja a szerző. Mint írja: „monográfiámban mintegy ezer fényképpel illusztrálva közel száz köztéri szobor, dombormű, emléktábla és további emlékjelek történetét ismerheti meg a kedves olvasó.”
A könyv négy fejezetre oszlik. Az első fejezet a Felvidéken felállított millenniumi emlékműveket kutatja fel. Szól az egykori nyitrai, a dévényi, valamint mecenzéfi emlékműről és a Gerlachfalvi-csúcson elhelyezett emléktábláról. Mára már csak töredékek maradtak meg mindezekből.
A további fejezetben a szabadságharcok emlékjeleit gyűjtötte össze. Itt kapott helyet Tompa Mihály, Jókai Mór és Petőfi Sándor felvidéki emlékezete.
Ír többek között a roskoványi, a kassai honvéd-emlékműről, mindkettőt az egyesület mentette meg az értékfeltáró munkája során. Ez a két fejezet a magyar szuverenitásnak és az önrendelkezésért folytatott történelmi küzdelemnek az emlékjelei.
A harmadik fejezet uralkodók emlékműveit taglalja, melyek az Osztrák – Magyar Monarchia időszakában készültek. Ez a rész számos történelmi fotót tartalmaz. Olyan ikonikus szobrokról is szól, mint Fadrusz János Pozsonyban leleplezett Mária Terézia-szoborcsoportja.
A negyedik fejezet főleg a magyar turizmushoz kapcsolódó emlékeket szedi csokorba. Tátrai üdülőhelyek, fürdőhelyek és egyéb kirándulási helyekhez kapcsolódó emlékek kerülnek terítékre. Itt olvashatunk többek között a poprádi Husz Dávidról, avagy a tarajkai Szilágyi Dezső-kilátó sorsáról.
Szinte minden feldolgozott témánál a jelenlegi állapotokat tükröző fotók mellett az alkotás átadásának idejéhez kapcsolódó fotográfiák, régi képeslapok is bekerültek a könyvbe.
A szoborsorsokon keresztül az értékmentést és az értékfeltárást vázolja fel a szerző. Közös múltunk sorsfordítóit jelzik az egyes szobrok történetei.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
