A gyászhír után az egész estét – mint annyian azok közül, akik tisztelték, szerették – Duray Miklós emlékével töltöttem. Nemcsak gondolatban, de hangját keresve kazettákon és CD-ken, hosszú rádiós múltam hanghordozóin. Bár az emlékezetem és anyagaim nyilvántartása is gazdag választékot kínált szinte attól a perctől kezdve, hogy az alakulóban lévő Rákóczi Szövetség tagjaival vártuk az Egyesült Államokból hazaérkező Duray-családot, a technika pusztulóbb, mint az emlékezet.
Mindabból, amit a felvidéki és a Magyarok Világszövetsége révén az egyetemes magyar közéletben is aktív politikustól egy-egy interjú őrzött volna, ma már semmi sem hallható. Sajnos, a múlt század hangrögzítőjét: a kazettákat időben kellett volna tartósabb eszközökre másolni, megmentve a rajtuk lévő anyagot. Ezt a mentést a Magyar Rádióból való távozásomkor csak a portré-műsorokkal végeztem el sietve, így megmaradt a Duray Miklós 50. születésnapjára készült 30 perces beszélgetés hanganyaga. Azt csak teljességében érdemes hallgatni, mert együtt van benne a magánember és a politikus.
Az alábbi interjú-részletek eredetijét már CD őrzi, hiszen jóval később készültek, de rövidségük ellenére is érzékeltetik Duray Miklós térben is, időben is távlatokat befogó gondolkodását.
2015-ben a Szövetség a Közös Célokért konferenciáján mint a szervezet elnökétől kértem interjút a Határok nélkül c. műsor számára.
A közös célok nem változtak, a kérdés az, hogy mennyire tudunk a közös célok mögé felsorakozni. Sajnos világossá vált, hogy nagyon sok személynek, érdekcsoportnak nem tetszik az, hogy meg tudjuk a közös célokat fogalmazni, és tenni is akarunk ennek eléréséért. Sajnos ez látható a felvidéki magyar közösség társadalmi szerveződésén, amely a 90-es évekhez képest a 2010-es években sokkal szétesettebb. Ha egyszerűsíteni akarnék, azt mondanám, hogy ma egyetlen közös cél van: újra éleszteni a felvidéki magyarok pozitív társadalmi aktivitását.
Azért, hogy akarjon megmaradni magyarnak?
Többről van szó. Magyarnak megmaradni elvontan nem lehet. Sohasem lehetett, de talán annyi kihívással nem állt szemben az ember, mint most. Azt kell megvizsgálni, hogy mi a dolgok hierarchiája. Mert ha csak azt prédikálom, hogy maradj meg magyarnak, ugyanakkor munkanélküli az illető, vagy elvándorolni kényszerül, akkor pusztába kiáltott szó. Ugyanis ha van egy nagy közösség, amelynek a létszáma 10%-kal csökken, az is megérzi, de kevésbé érzi meg. De ha van egy 1990-es népszámláláson még 570 ezres közösség, amelynek lélekszáma tíz év alatt 120 ezerrel csökken, az sokkal nagyobb veszteség, arányban és abszolút értelemben is.
A lélekszám csökkenésével azon a konferencián is foglalkozott, amelyet a beneši dekrétumok eltörléséért küzdő magyarországi és németországi jogvédők tartottak 2015-ben Budapesten.
Mi lehet az oka, hogy az elmúlt tíz év alatt 120 ezer magyar tűnt el a statisztikából a mai Szlovákiában? És ez már összefüggésbe hozható az elmúlt húsz év alatt a felvidéki magyar pártok által tanúsított politikai magatartással. Tudatosítani kell azt, hogy a felvidéki magyarok másképp megosztottak, mint a magyarországiak. Van egy természetes nézetkülönbség, és van egy kimondatlan, de megvalósuló szlovák politikai érdek, hogyan lehet a magyar politikai és társadalmi érdekérvényesítést semlegesíteni. Van a klasszikus módszer: meg kell venni azokat, akik megvehetők, és falhoz kell szorítani azokat, akik falhoz szoríthatók. Az elmúlt 20-22 évben a felvidéki magyar politikát ez osztotta meg leginkább.
Nem lehet, hogy a beneši idők félelmét az akkor szenvedett és megalázott nemzedékek átörökítették az utódoknak, mint a zsidók is a holokausztét?
Ha egy közösséget megfélemlítenek, és folyamatosan félelemben tartanak, akkor a félelem valóban öröklődik, persze nem genetikai alapon. Az 1944-ben kezdődő szándék a magyarság felszámolására tulajdonképpen ugyanaz volt, mint a zsidóság felszámolására irányuló politikai szándék. Mindkettőben a megfélemlítés alapja a származás, illetve a nemzethez tartozás. És ez a mai napig így van. Miért nem mernek magyarul beszélni a felvidéki emberek ott, ahol lehetne magyarul beszélni? Személyes példa: a fiam Pozsonyban kezdte egyetemi tanulmányait, majd amikor Budapesten folytatta, három hónappal később árulta el, hogy mostanra már mer hangosan beszélni az utcán magyarul. Addig nem mert, pedig soha senki nem mondta a családban, hogy ne beszéljen magyarul, de a félelem benne van a levegőben.
Lehet, hogy a statisztikából eltűnt magyarok is félelemből szlovákok?
A statisztika szerint a legutóbbi népszámlálásban a megkérdezettek 7.5%-a nem vallotta be nemzeti hovatartozását. Ezek nagy része magyar. Én nem azt mondom, hogy ezt a félelmet kell megszüntetni, mert az nem olyan egyszerű. De a politikának és a civil társadalomnak ugyanabba az irányba kell húznia. És nem szabad közösséget vállalni azokkal a politikai szereplőkkel, akik megvehetők.
2013-ban a Felvidék.ma munkatársait, barátait hívta tanácskozásra Pogány Erzsébet igazgató Győrbe. Duray Miklós éppen ennek a lapnak értékei alapján javasolt egy egész világot befogó szerver létrehozását.
A világ országainak egyharmadában élnek magyarok teljes jogi és kulturális felruházottsággal. A Kárpát-medencében a legnyugatibb Őrvidék egy-két még magyar nyelvű településétől nemcsak Erdély legkeletibb sarkáig, de a Kárpátokon túl a csángók földjét is beleértve, alig van település, ahol ne élne magyar. Tehát a legszétterültebb népessége a Kárpát-medencének a magyar. Ezért külön magyar stratégiát igényelne. Ezt ma olyan olcsón és egyszerűen lehetne működtetni, hogy felháborítónak tartom, amiért nem haladunk ebbe az irányba. A Világhálón számos magyar nyelvű objektum található, de alig néhány akad, amelyik a magyar nemzet ügyével, a magyar identitás ápolásával, a minőségi magyar életről szóló információk továbbításával foglalkozna. Egy olyan óriásszerver kellene, amely összegyűjti és onnan elérhetővé teszi az összes ilyen értéket képviselő magyar nyelvű médiafelületet, hogy abból már magam választhassam ki a nekem megfelelőt, mert nincs időm keresgélni a Világhálón. Egyébként is a nemzeti szellem terjesztése ugyanolyan fontos lenne, mint a tőzsdei árfolyamoknak a közlése.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
