Tavaly év végén jelent meg a Pro Arte Danubií gondozásában az a közel 70 oldalas kiadvány, melyben a losonci Korunk Ifjúsági Klub négyéves történetét mutatják be az ifjúsági klub tevékenységének egykori szervezői gazdag képes illusztrációkon, kordokumentumokon keresztül. A publikáció összeállítói – Jakab Rózsa, Duray Éva és Farkas Veronika – első kézből, saját szervezői munkájukon keresztül vezetik be az olvasót a 20. század 60-as éveinek első felétől alakuló, majd egyre jobban erősödő szlovákiai magyar ifjúsági klubmozgalom életébe, leginkább a Losoncot és a járást érintő eseményeibe.
Jakab Rózsa frissen diplomázott középiskolai tanárként került Losoncra 1965-ben, és hosszú, évtizedekre szóló barátságot kötött az akkor már a losonci magyar kulturális életben meghatározó szerepet betöltő Duray Éva gimnáziumi tanárral és Farkas Veronika művészettörténésszel. Az akkor huszonéves lányok barátsága a mai napig tart.
Hármójuk gyűjtése, visszaemlékezései, írásai rajzolják meg az olvasó előtt a tartalmas élet, a rendszeres művelődés és a szabadidő hasznos megszervezése érdekében létrejött ifjúsági klubok Losoncon zajló életét.
A publikáció jól elkülönített fejezetei részletesen foglalkoznak a losonci klubélettel és az 1966 és 1969 között megrendezett nyári ifjúsági táborokkal (NYIT). A személyes hangvételű „Visszaemlékezések” című fejezetben az egykori szervezők mellett diákjaik, az ifjúsági klubok tagjai is vallanak élményeikről.
A kiadvány bevezetőjében Jakab Rózsa úgy fogalmazott, az egyre erősödő szlovákiai magyar ifjúsági klubmozgalom a 1967-es, ’68-as és ’69-es években teljesedett ki olyan mértékben, hogy eljutott egy autonóm ifjúsági szövetség, a MISZ megalakulásának gondolatáig, majd az annak intézményesítéséért, állami elismertetéséért folytatott küzdelem egyik harcosaként Duray Miklóst, Losonc szülöttét emeli ki.
A losonci Korunk Ifjúsági Klub története szorosan összefügg a hatvanas évek „enyhülő politikájával” – fogalmaz Duray Éva, aki rámutat, a szlovákiai magyar egyetemisták megelégelték az uniformizálást, a Csehszlovákiai Ifjúsági Szervezetbe (CSISZ) való bekényszerítésüket. Először 1964 februárjában alakult meg Pozsonyban a JAIK (József Attila Ifjúsági Klub), amely felvette a kapcsolatot a prágai Ady Endre Diákkörrel – végül ez indította el az ifjúsági klubok alakítását Nyitrán, Komáromban, Kassán.
A klubok többsége a Csemadok helyi szervezetei mellett alakult meg, ahogy a losonci is. Fő célul a városban élő fiatalok, valamint a két, magyar tagozattal is rendelkező szakközépiskola (építőipari és pedagógiai), valamint a füleki gimnázium losonci diákjainak az összefogását, szabadidejük tartalmassá tételét tűzte ki. A losonci klub sikeresen működött négy éven át – erről tanúskodnak a publikációban fellelhető rendezvényekről, táborokról, programokról, színielőadásokról szóló dokumentumok, fényképek.
A kiadványból kiderül, a kezdetben 30 fővel megalakult tagság száma folyamatosan növekedett. Ehhez nagyban hozzájárult a Magyar Ifjúsági Szövetség 1967-es megalakítása – a klubok munkájának egybehangolására és a klubok szervezésére Duka Zólyomi Árpád és Duray Miklós dolgoztak ki javaslatot.
1968-ra a losonci Korunk is elkezdte a szervezést, a járásban 19 magyar ifjúsági klub alakult, illetve megalakították a MISZ járási tanácsát. A középiskolások tömegesen jelentkeztek tagnak, így Losoncon a klubtagok száma ’68-ban elérte a kilencvenet. A két középiskolából jelentkező tagokat külön tartották számon: a pedagógiai középiskolából százan, az építészetiből 178 diák jelentkezett.
Ebben az időben állásfoglalásban fogalmazták meg a MISZ iránti igényüket, derül ki Duray Éva összefoglalójából. „Ezzel az új szervezettel nem az egység megbontására törekszünk. Csupán azt szeretnénk, hogy saját anyanyelvünkön vitathassuk meg problémáinkat” – írták a diákok.
Ebben az időben országos viszonylatban 133 ifjúsági klub működött több mint 12 ezer taggal. Az 1968 augusztusában történt események azonban visszafordíthatatlanul megállították az ország demokratizálódását a szovjet csapatok bevonulásával. Ám a politikai visszarendeződés lassan indult el, így a klubtevékenység egy ideig még folytatódhatott. Továbbra is szervezték a nyári táborokat, önképzőköröket, nyelvi és helytörténeti vetélkedőket, emlékműsorokat különböző évfordulók kapcsán (Liszt Ferenc, Katona József, Erkel Ferenc, Madách-napok, Kármán-napok).
1969-ben még folytatódtak a klubtevékenységek, bár májusban Prága elutasította a MISZ hivatalos bejegyeztetését azzal az indokkal, hogy a föderációs tárgyalások értelmében Pozsonynak kell majd döntenie róla. Ez év novemberében „végképp megpecsételődött a MISZ sorsa” – ekkor a pozsonyi belügyminisztérium úgy döntött, a szervezet nem működhet. 1970 áprilisában még megszervezték a Szlovákiai Magyar Diáknapokat Érsekújvárban. Ahogy Duray Éva fogalmaz, „ez volt az első és utolsó magyar diáknapi rendezvény, a többéves magyar klub- és ifjúsági mozgalom hattyúdala”. Ősszel már a Csemadok KB titkára támadta a klubmozgalomban résztvevőket. Az aktív szervezőket évekre félreállították, emlékezik vissza. Ezzel ért véget a sikeres klubmozgalom.
A Korunk ifjúsági mozgalom pár éves életéről szóló publikáció kiadója a komáromi székhelyű Pro Arte Danubií Polgári Társulás, melynek elnöke Farkas Veronika művészettörténész. Megkeresésünkre elmondta,
a publikációt kordokumentumnak szánják, eredeti, többségében magánszemélyek tulajdonában lévő fényképek, krónikák bejegyzéseiből válogattak.
„Ez egy olyan fontos korszaka volt a mi generációnknak, hogy ezt nem szabad elfelejteni. Tudtuk, hogy nem arra vagyunk predesztinálva, hogy csak jól érezzük magunkat. Számos klubtag már akkor a puszta személyével formálta a közéletet. Fontos volt, hogy együtt legyünk, egymásra figyeljünk. Életre szóló barátságok kötődtek az egész országban, járásoktól függetlenül” – magyarázta.
A kiadványt mindössze száz példányban jelentették meg. Beszerezni a szerzőknél lehet.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
