Együtt egyházzá lenni – ez volt az elnevezése annak a nemzetközi egyházi konferenciának, amit a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen tartottak március 9. és 11. között. A Leuenbergi Konkordia egyezményt a névadó svájci városban írták alá 1973 márciusában az európai protestáns egyházak képviselői.
Ez hivatalosan is lehetővé tette az evangélikus, református és más protestáns felekezetek között a szószéki és úrasztali közösséget, valamint megalapította a Protestáns Egyházak Európai Közösségét (GEKE).
Az elmúlt öt évtized bizonyította, milyen hasznos és szükséges volt ennek a kölcsönösségen alapuló együttműködési keretnek a megteremtése.
Az európai protestáns egyházak megőrizték hitvallási-teológiai sajátosságaikat és örökségüket, nem kényszerültek semmiféle kompromisszumra.
Ugyanakkor hivatalos szintre emelték azt a Konkordia előtt már valójában évtizedekkel működő, helyenként évszázados jó gyakorlatot, hogy egymás hívei előtt kölcsönösen megnyitották a templomajtót, egymás szószékein hirdették az Igét, és bár több tekintetben lényeges úrvacsora-tanbeli értelmezési különbözőségeik voltak, éltek a másik fél, felekezet gyakorlata szerint kiszolgáltatott úri szent vacsorával. Olykor a szórványokban, máskor kritikus élethelyzetekben (haldoklók mellett, háborús időben) Európa-szerte működött már korábban is a testvéri kölcsönösség, a szükség diktálta Konkordia. A mostani debreceni tudományos konferencián megemlékeztek az elmúlt 50 évről, a tapasztalatokat is számba véve fogalmazták meg a következő évtizedek feladatait.
Több mint ötszáz évvel a reformáció után a Leuenbergi Konkordia aláírásának 50. évfordulója lehetőséget kínál arra, hogy ne csak formális részesei legyünk az európai protestantizmus és a világkeresztyénség XXI. századi történetének, hanem elkezdjük jobban megismerni és megérteni egymást.
A párbeszéd és a találkozás reményt ad arra, hogy európai protestantizmusunk megújulhat, és szerepet vállalhat egy békésebb, emberibb és szolidárisabb, vagyis keresztyénebb világ kialakításában – fogalmazott a konferencia házigazdájaként dr. Fekete Károly püspök, a Tiszántúli Református Egyházkerület lelkészi elöljárója.
Miriam Rose, a GEKE elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt ötven évben sok minden megváltozott, a következő évtizedekben azonban még több és drámaibb változásra kell felkészülni. – Szervezetünk akkor marad fenn, ha egyre teljesebben megéli azt, ami mindig is jellemző volt rá: az istentiszteleti közösséget, az elmélyült teológiai munkát és a szoros együttműködést a bizonyságtételben és a szolgálatban – mondta.
Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke: „Azt a meggyőződésemet szeretném hangsúlyozni, hogy tanulnunk kell egymástól és közösségben is. A GEKE tagegyházait meghatározza az eltérő történelmi múlt, ez azonban nem elválasztó különbség, hanem olyan örökség, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. – Emlékezzünk arra, hogy a nekünk adatott szabadságban újra és újra dolgozzunk együtt, éljünk együtt és dicsérjük együtt Istent!”
Az egyházi közösség megvalósítása című nyitóelőadásában Michael Weinrich, a GEKE tanácsának egyik előző elnöke elmondta: a Leuenbergi Konkordia még nem egy „elkészült épület”, a legjobb esetben is csak az „alapkőletétel” – ugyanakkor az „építők” célja továbbra is az, hogy egy olyan egyházért dolgozzanak, amelyről a Biblia tesz tanúbizonyságot.
Ebben az értelemben az elmélet és a gyakorlat kezdettől fogva összekapcsolódik, egymásra vannak utalva.
Az 1973-ban aláírt Leuenbergi Konkordia hívta életre a mai néven az Európai Protestáns Egyházak Közösségét (GEKE). A szervezet egyházi közösségként (communio) 94 evangélikus, metodista, református és uniált (=egyesült) európai, valamint dél-amerikai egyházat tömörít és mintegy 50 millió protestánst képvisel. A szervezetet 3 fős elnökség, a 13 tagot számláló tanács vezeti. A vezető testület irányítja a szervezet munkáját a hétévente sorra kerülő nagygyűlések között: tanbeli párbeszédeket kezdeményez, felügyeli az egyes műhelymunkákat és azok eredményeit, illetve dönt arról, hogy mely közös dokumentumok, nyilatkozatok kerülhetnek a nagygyűlés tagjai elé elfogadásra. A GEKE még 2021-ben is bővítette tagságát, akkor vették fel tagjai sorába az Izlandi Evangélikus Egyházat.
Szervezettörténeti és magyar teológiatörténeti érdekességként említjük, hogy a történelmi Magyarországon élő egyházak idejekorán bekapcsolódtak a leuenbergi folyamatba. Ez különösen a kisebb egyházak életében volt jelentős.
Azokéban, amelyek már évtizedekkel a Konkordia megalkotása, elfogadása és aláírása előtt leuenbergi szellemben működtek. Az elszakított területeken például ilyen volt a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház. Területén éltek olyan evangélikus, református közösségek, amelyek kényszerhelyzetben, olykor lelkészhiánnyal küszködve gyakorolták a szószéki, és az úrvacsorai közösséget. Apróság, de tény, hogy például a vajdasági Vrbason, a főtéren egymás mellett álló, szinte méretazonos református és evangélikus templom német, magyar, tót hívei a leuenbergi lelkületet már a II. világháború óta gyakorolták. Református lelkészük, Röhrig G. Gyula tudós teológusként is, ugyanakkor számos gyakorlati tapasztalattal vett részt hivatalosan is a Leuenbergi Konkordátum előkészítésére tartott üléseken Svájcban. 1973 márciusában a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház képviseletében ő írta alá a Konkordátumot.
A debreceni tudományos ülésről részletes beszámolót olvashatnak az érdeklődők az alábbi linken.
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
