Klitsie-Szabad Bogi etnográfus-mesemondó, a Hagyományok Háza munkatársa és Bumberák Maja mese- és énekmondó érdekes témával foglalkozik új műsorában, melynek címe: „Magamhoz ölelem őket”.
Hol kezdődik és hol ér véget a női sors? Milyen családi történeteket viszünk magunkkal? Hogyan illeszkedhetnek ezek a népmesékhez vagy a mondákhoz?
A költői kérdéssorozatra Klitsie-Szabad Bogi és Bumberák Maja egy előadás keretében keresi a választ. A két jó beszédű nőben sok a közös, ugyanakkor mégis más karakterek. Szabolcsiak, édesanyák, szeretnek énekelni és mesét mondanak. Közös nevező még, hogy a két hölgy egyféle alma materként tekint a Hagyományok Házára, hiszen a mesemondók hatvanórás képzése (Bogi egykoron szervezője volt a kurzusnak, mára óraadója, Maja pedig egyike volt az első évfolyam hallgatóinak) meghatározó volt az életükben.
A közös pontoknak még nincs vége: mindketten a népművészet ifjú mesterei, és angolul is mesélnek. Egy zágrábi fellépésükön fogalmazódott meg bennük az ötlet és az igény egy olyan storytelling (az itthon is egyre inkább meghonosodó szó történetmondást jelent) előadás megalkotására, amelyben női témákat dolgoznak fel nőkről szóló folklór- és modern történetekkel, nem csak nőknek szóló módon.
Az előadásban találhatunk történeteket szülésről, munkáról, családról, szerelemről, sőt a halálról, veszteségről is.
„Az élőszavas mesemondás, történetmesélés során a történet nem mint szó szerint idézendő irodalmi mű jelenik meg, amit színészi játékkal kell előadni, hanem mint kötött improvizációval a pillanatban újrateremtett művészeti alkotás. A történet – bizonyos szabályok mentén – folyton újraalakítható az itt és mostban…” – vallja Maja.
Ketten együtt advent idején, Mátészalkán is tartottak jótékonysági meseestet, illetve a környék számos intézményében meséltek önkéntesen a Penyigei Eszterlánc Óvodától a Fehérgyarmati Városi Szociális Központ Idősek Otthonáig.
„Igazán fontosnak tartjuk a gyökereinket, jó tudni, hogy az elődeink számos történetéből, vagy a családi sztorikból is tanulhatunk. Ugyanakkor fontos az is, hogy ezekhez a sokszor traumatikus, vagy nem mindig vidám narratívákhoz nemcsak belenyugvó, vagy épp a terheket cipelő, hanem értő és adaptív módon is fordulhatunk. Számunkra ebben az előadásban maga az »építkezés« is alkotás, tehát a történetek egymás utáni sorrendje, különböző hangulata, a folklór és nem folklór váltakozása is fontos része ennek a hömpölygő női történetfolyamnak…” – magyarázza Bogi.
Legközelebb március 28-án játsszák az előadást a budapesti Rs9 Színházban, de a nyáron több fesztiválon, például a Művészetek Völgyében is láthatóak lesznek,
és szeretettel várják a vidéki kultúrházaktól, művelődési intézményektől és a Kárpát-medencéből érkező felkéréseket is.
(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)
