A Magyar Filmek Fesztiváljának második évadja zajlott a kassai Mosoly moziban. Március két utolsó napján hat filmet nézhetett meg a közönség. Örülünk ennek a kezdeményezésnek, mely Magyarország Főkonzulátusnak köszönhető, de egyelőre még nagyon kis létszámú közönséget vonz. Pedig nem akármilyen filmek voltak láthatók, s a belépődíj sem magas, 2-3 euró.
A filmek közül hármat volt alkalmam megtekinteni. Kettő esetében régi adósságot törlesztettem. Az egyik Zilahy Lajos Halálos tavasz (1922) című sikeres regényéből készült. Zilahy írta a forgatókönyvet is. Ő és Kalmár László rendező nem hagy kétséget afelől, mi lesz a végkifejlet. Dr. Egry Iván (Jávor Pál) öngyilkos lesz rögtön a film elején. Miért? Ezt meséli el a film. Ralben Edit (Karády Katalin) már menyasszony, de végzetesen elbűvöli Ivánt, ő viszonozza érzelmeit, mégsem szakít a vőlegényével. A történet kedvező fordulatot vehetne, hiszen a „végzett asszonya” rájön, Ivánt szereti, de már késő. Edit hiába tesz meg mindent. Mert Iván Nagy Józsával (Szörényi Éva) kárpótolta magát, azt venné el. Az esküvő napja vészjóslóan közeledik. A két nő között őrlődő férfi nem talál kiutat és golyót repít a koponyájába.
Jávor játéka káprázatos. A rendezés is frissen hat. Nincsenek benne üresjáratok. Nem látszik rajta, hogy annyi évtizede készült. Bemutatójára 1939. szeptember 21-én került sor.
Karádynak ez volt az első filmje, rögtön milliók szívébe lopta be magát, egy csapásra ünnepelt filmcsillag lett.
Jávor Pál és Karády Katalin
A két további film is tragikus történetet dolgoz fel. A második világháború utáni évekbe visz, az 50-es évek embertelen világába, melyek már a negyvenes évek második felében elkezdődtek. A kommunista rémkorszak kellős közepébe csöppenünk.
A Magyar passió (2021) az 50-es évek nem csak magyar szégyenfoltját mutatja be: a szerzetesrendek felszámolását. Erre minden kommunista országban sor került.
Eperjes Károly írta negyedmagával, rendezte és ő a főszereplő is (Leopold, a ferences szerzetes). Az ellenpólust Fjodorov őrnagy (Gál Tamás, a Komáromi Jókai Színház igazgatója) képviseli, aki a műkincsek feketekereskedelmében is részt vesz. Közöttük tépelődik Keller Géza, ÁVH-s főhadnagy (Telekes Péter), akinek Fjodorov azt a megbízatást adja, hogy törje meg a szerzetest. Voltaképpen az ő útkeresése teszi érdekessé az alkotást. Ez a film több idősíkkal dolgozik és az elején nem világos, miről is van szó. A néző tűnődik és közben a film pereg. Befejezése mégis felemelő. Keller jó oldalra áll, de ez az életébe kerül.
A másik mulasztásom Mészáros Márta alkotása, a Napló gyermekeimnek. Az 1982-ben készült filmet csak két év múlva mutatták be, s azonnal elismerés fogadta. Otthon és külföldön is díjazták. A késleltetés oka részben az a jelenet volt, amelyben a szovjet nő pofon vágja Julit. Hogy lehetne ábrázolni így a bolsevikokat!?
A másik gond, hogy a történetben meggyőződéses kommunisták leplezik le akaratuk ellenére a Rákosi-korszak zsarnoki embertelenségét, mely szolgai módon a szovjet gyakorlatot követi.
A Napló gyermekeimnek személyes életsorsot takar. Mészáros Márta szüleivel 1935-ben a Szovjetunióba ment. Szobrászművész édesapját 1938-ban váratlanul letartóztatták, hamis vádak alapján elítélték, mint sokakat. További sorsa ismeretlen. Anyja nemsokára meghalt. Az árva a pártban jelentős tisztséget betöltő nevelőanyja révén került haza.
A film a Rákosi-rendszer legsötétebb időszakában, az 1947-től 1953-ig terjedő korszakban játszódik. Juli (Czinkóczi Zsuzsa) kamaszlányként ekkor tér haza nevelőanyjával, a pártban megszállottan hívő Magdával (a lengyel Anna Polony) a szovjet „Paradicsomból”. Juli szeretné tudni, mi is történt az apjával, kik a rokonai és voltaképpen milyen közegbe is csöppent, ahol vagy gyáván hallgatnak vagy hazudnak. De senki nem mer beszélni. Egy pozitív szereplője van a filmnek a mérnök János (Jan Nowicki – a rendező akkori férje), aki szintén mozgalmi múlttal rendelkezik, de hátrányára Franciaországban élt, így gyanús lesz és börtönbe kerül. Nyilván hamis vádak alapján ítélik el. Ez a filmből nem derül ki, de ismerve a kort, a néző számára ez világos.
Czinkóczi Zsuzsa és Jan Nowicki (Fotó: magyar.film.hu)
Julit Magda rideg vonalassága taszítja, János emberségesebb hozzáállása vonzza. Benne a tökéletes apát látja. A film ezt úgy érzékelteti, hogy a Juli emlékeiben élő apát is Nowicki játssza. Apja eltűnésének körülményeiről Juli nem tud semmit, az igazat senki nem mondja el neki (ha egyáltalán tudja valaki). A pótnagyapa (Zolnay Pál) pedig gyáva, pedig Juli hozzá is vonzódik. De legalább a feljegyzéseit odaadja a lánynak. Hogy mi van bennük, a forgatókönyvíró nem köti az orrunkra.
Juli makacsul kérdez, szeretné megtudni az igazságot. Hová lett az apja, miért tűnt el János. Közben a párt dogmáiban hívő Magda újságíróból börtönparancsnokká züllik, a józan értékrendet képviselő Jánosból börtönlakó lesz. Az egykori harcostársak teljesen elidegenednek.
A fekete-fehér filmet korabeli híradó- és játékfilmrészletek teszik hitelesebbé. Sztálin hetvenedik születésnapja külön hangsúlyossá válik.
Juli végül valamit megsejt, megért, amikor szembesül azzal, hogy János a börtönben teljesen megőszült. De ebből az embertelen világból nem tud kitörni, azt nem változtathatja meg. Tanácstalan és végzi a dolgát. Itt ér véget a film, mely kérdések garmadájával szembesíti a nézőt. Az egyik, mi egy bakfis szerepe a történelemben?
Tudjuk, a mozinak nagy versenytársat jelentett a tévé megjelenése, az internet meg még tovább rontott a helyzeten. Kassán is a mozik jelentős része bezárt, ahogy másutt is.
A Mosoly még tartja magát, de kellene a kassai közönség támogatása, hogy ez a fesztivál továbbra is teljesítse nemes küldetését.
Nincs a negyedmilliós városban 300 ember, aki megtöltse a mozit?
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
