Duray Miklós üzenete a világ magyarságának címmel tartottak emlékkonferenciát április 20-án Budapesten, az Országház főrendházi üléstermében. A konferenciát a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (Ludovika) szervezte és a Rákóczi Szövetség, valamint a Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) támogatta.
A Duray-emlékkonferencia III. szekciójában Tárnok Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézetének vezetője, a Rákóczi Szövetség alelnöke beszélgetőtársaival főként arra volt kíváncsi, hogy Duray Miklós 1990 utáni politikai tevékenysége mit jelentett a magyarországi, pontosabban a magyar politika szempontjából és miként alakította azt?
Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész, aki jóval a felvidéki politikus széleskörű magyarországi ismertsége, tehát az 1980-as évek előtt, 1969-ben találkozott életében először Duray Miklóssal, elmondta, hogy erre a kéméndi táborban került sor. Ezt a felvidéki tábort 1971 után ugyan megszűntették, de 1977 után ismét újra indították és Duray Miklós mellett Duka-Zólyomi Árpádnak is kulcsszerepe volt e kulturális, művelődési tábor szervezésében.
(Fotó: Gecse Géza/Felvidék.ma)
Az irodalomtörténész elmondta, hogy a csehszlovák államhatalom az 1970-es évek második felében kísérletet tett a felvidéki magyar iskolák kétnyelvűvé tételére, amely a felvidéki magyarság asszimilációjának egyik lépcsőfoka lett volna. Duray Miklós ennek megakadályozására 1978-ban létrehozta a Csehszlovákai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát. 1982-ben Csehszlovákia államrendjének felforgatásával vádolták meg és letartóztatták. Közben megjelent önéletrajzi regénye, a Kutyaszorító, amely 1983-ban Csoóri Sándor előszavával, Püski Sándor jóvoltából Amerikában jelent meg.
Mint Kiss Gy. Csaba fogalmazott: ügyének pozsonyi tárgyalására két kitűnő magyar író Csurka István és Mészöly Miklós is elment, és a könyvet, pontosabban Csoóri előszavát Magyarországon az Élet és Irodalomban úgy gyalázta Hajdu János, hogy annak elolvasására a publikumnak nem volt lehetősége.
Entz Géza, aki a rendszerváltás utáni első magyar kormányban a miniszterelnökségen a határon túli magyarok ügyének államtitkára volt, kijelentette, hogy 1990-ben a kufsteini várban, illetve a börtönben találkozott először Duray Miklóssal, mivel ebben az ausztriai városkában szervezték meg az első magyar szórványkonferenciát, amelyet mindketten meglátogattak.
(Fotó: Gecse Géza/Felvidék.ma)
Entz Géza felidézte, hogy Antall József kijelentését, miszerint lélekben minden magyar miniszterelnöke kíván lenni, méltatlan és ostoba viták követték.
Ők a miniszterelnökségen kész tényként fogadták, hogy a felvidéki magyarság politikailag megosztott és azt az álláspontot alakították ki, hogy a magyar kormányzatnak valamennyi ottani politikai irányzattól egyforma távolságot kell tartania.
Az a Tabajdi Csaba, aki 1994 és 1998 között a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkáraként tevékenykedett és a Magyar Szocialista Párton belül már korábban a határon túli magyar ügyek szakértőjének számított, arra hívta fel a figyelmet, hogy Duray Miklós 1989-es tanulmányában az MDF, a Szűrös Mátyás – Szokai Imre, illetve az általa 1988 februárjában a Magyar Nemzet hasábjain megjelent koncepciót, valamint a liberálisokét hasonlította össze. Utóbbiban akkor még a kettős állampolgárság is benne volt, amit később elfelejtettek. De személyesen Duray Miklóssal csupán az 1990-es évek elején találkoztak, majd az igazi együttműködésre 1994-től a Miniszterelnöki Hivatalban került sor. Ekkor dolgozták ki a magyar-szlovák, majd a magyar-román alapszerződést, amelyek esetében számtalanszor egyeztettek, de jelentős volt a nemzetközi nyomás is. Erről beszédesen árulkodik, hogy a magyar-szlovák alapszerződést például Balladour francia miniszterelnök jelenlétében írta alá Mečiar és Horn Gyula miniszterelnök. Valamivel jobbra is sikerült, mint a román–magyar – jegyezte meg Tabajdi Csaba, aki azt is elmondta,
hogy Duray Miklós nem mulasztotta el még a 2000-es évek közepén sem, hogy ne kérje számon a pozsonyi kormányon az alapszerződésben megfogalmazottak betartását, ami arról árulkodik, hogy nem volt doktrínér!
Mint nemzeti konzervatív keresztény Duray Miklós nyitott tudott maradni más irányban is, hiszen a liberális internacionálénak is volt az alelnöke! Tabajdi Csaba jól emlékszik arra, amikor Duray Miklós az Együttélés elnökeként azon tépelődött, hogy a mozgalmon belül a keresztény-konzervatív és a baloldali mellett egy szabadelvű platformot miként lehetne egyszerre megvalósítani.
Duray Miklós egyik fő tulajdonsága ugyanis a párbeszédkészség és a nyitottság volt.
Míg a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével, Kasza Józseffel minden találkozójuk alkalmával az első 15 perce azzal telt, hogy veszekedtek, Duray Miklóssal soha – állapította meg Tabajdi Csaba.
(Fotó: Gecse Géza/Felvidék.ma)
Sajnos, azt követően, hogy felvettek bennünket az Európai Unióba, a nemzeti kisebbségek ügye lekerült a napirendről. Ott van például a Minority Safepack kezdeményezés ügye, amelyet úgy rázott le magáról az Európai Bizottság, mint „kutya a vizet”. Németh Zsolthoz hasonlóan – Tabajdi Csaba is úgy látja, hogy a nemzetközi kisebbségvédelem ügyének kifejezetten rosszat tett az orosz-ukrán háború, hiszen a kisebbségi ügyhöz egy háborús konfliktust kapcsol a nemzetközi közvélemény.
Szabó Tibor akkor volt a Határon Túli Magyarok Hivatalának az elnöke 1998 és 2002 között, amikor az MKP is a szlovák politikai élet tevékeny részese lett, maga is felvidéki illetőségű politikus. Elnöksége idején fogadták el a státusztörvényt, amelyben Duray Miklósnak nagy szerepe volt, de ő mégis az 1998-at megelőző nyolc esztendőre hívta fel a figyelmet, amely szerinte azért sem volt könnyű Duray Miklós számára, aki eleinte Prágában volt képviselő, mert a magyar kormány számára is gyakorta csak konspiratív módon tudott üzeneteket továbbítani.
De a szlovákiai magyar politikában az 1994-es komáromi nagygyűlést követően Duray Miklóst folyamatosan szorították a háttérbe és 1998-ra sikerrel is jártak – állapította meg Szabó Tibor. Hozzá kell tenni, hogy az egységes szlovákiai magyar parlamenti képviselet megteremtése érdekében ebben Duray Miklós maga is közreműködött.
Ugyanakkor korántsem biztos – különösen mai szemmel vizsgálva – hogy ténylegesen valóban mindent megér-e a parlamenti képviselet – jelentette ki Szabó Tibor, ugyanis pontosan azok a témák kerültek le a napirendről, amelyek az előző nyolc évben napirenden voltak: a közigazgatási átszervezés, a kisebbségi törvény és a Beneš-dekrétumok ügye.
(Fotó: Gecse Géza/Felvidék.ma)
Mi Duray Miklós szellemi-politikai öröksége? – tette fel a kérdést ezt követően Tárnok Balázs. Tabajdi Csaba szerint hajthatatlannak és hajlíthatatlannak maradni! Szerinte ugyanis a Beneš-dekrétumok jogfosztó része továbbra is elfogadhatatlan! Szükség lenne egy nemzeti összjátékra, amiről – sajnos – továbbra sem beszélhetünk! Bár Szabó Tibor szerint ilyesmi érvényesült, amikor a státusztörvényt a magyar parlament a maga 94%-nyi többségével elfogadta, amelynek kidolgozásában Duray Miklósnak döntő szerepe volt.
Gyurcsik Iván, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kisebbségpolitikai Kutatóműhelyének vezetője zárszavában arra hívta fel a figyelmet, hogy szimbolikus helyen emlékezünk,
hiszen Duray Miklós húsz évig küzdött parlamenti képviselőként közössége jogaiért – hol a prágai szövetségi parlamentben, hol a pozsonyi nemzeti tanácsban. Magyar politikusként azonban soha nem szűnt meg egész nemzetben gondolkodni.
Az általa is kezdeményezett Magyar Állandó Értekezlet, a Kárpát-medencei képviselők fóruma keretében végzett munkája ezt közvetlen kapcsolattá is tette. A kisebbségben élők jogaiért folytatott küzdelemben a parlamenti képviseletet meghatározónak tekintette. Egész haláláig ennek ismételt eléréséért fáradozott.
Gyurcsik Iván (Fotó: Gecse Géza/Felvidék.ma)
Duray Miklós stratégiában gondolkodott: egységben látta a részt és az egészet. A magyar nemzet részeként a felvidéki magyarság számára a csehszlovák, majd a szlovák állam polgáraként kereste a boldogulás kereteit, az identitás megőrzését az együttélés jogilag szabályozott, kölcsönös tiszteleten és egyenjogúságon alapuló formáit. Magyar politikusként vallotta: a múltban és a jövőben történelmi térségben, Kárpát-medencében, Közép-Európában, Kelet-Közép-Európában, Európában, a világ magyarságában való gondolkodás fontosságát. A szomszéd népekkel való megbékélés és megegyezés szükségességét. Az e téren példaképének tartott Esterházy János örökségét vallotta.
Duray Miklós üzenete a magyarság más-más helyzetben élő közösségei számára eltérő lehet. De ha a gyökerek épek, az értékek nyilvánvalóak, a nyelv, a kultúra és az identitás megvan, a hit és az akarat és az egymás iránt érzett felelősség erős, akkor meg lehet és meg is kell találni azokat a formákat és kereteket, amelyek a lehető leghatékonyabbá teszik a magyarok érdekeinek a képviseletét, bárhol is éljenek.
Az értékekkel kapcsolatban Duray Miklós az általa kezdeményezett Együttélés politikai mozgalom ötödik évfordulóján megfogalmazta a szervezet működésének szellemi gyökereit, ami az egyén autonómiájából sarjad. Ez azt jelenti, hogy nemet kell mondani mindarra, ami veszélyeztet bennünket, de egyben azt is, hogy el kell tudjunk fogadni, ha az a megmaradásunkat szolgálja. Az autonóm egyéniségekből álló csoport önmaga is autonóm közösség. Másik filozófiai értékünk a türelem. Megtanultuk, hogy fontosabb békében és sokszínűségben együtt élni, mint győztesként magunkra maradni, vagy egyszínűen rettegni. Szellemiségünk harmadik gyökere az értékmegőrzés.
Az utánzás helyett a sajátos megtartása. A szülőföldre való visszatérés az elűzetést követően. Szellemi örökségként polgári hagyományt, nemzeti öntudatot és kiállást hagyott ránk.
(Fotó: Gecse Géza/Felvidék.ma)
A szlovák kormánykoalíció tagjaként a felvidéki Magyar Koalíció Pártja segítette Szlovákiát az európai unióba és a NATO-ba való belépés során. De a felvidéki magyarok jogi, társadalmi, gazdasági és demográfiai helyzete alapvetően nem javult. A kollektív bűnösség máig ható jogi következményeivel szembesülnie kell a közösségünknek. A közigazgatási felosztás tartósítja a meglévő hátrányos helyzetet. Hova jutottunk csaknem 35 évvel a rendszerváltoztatás után? 30 éve, az önálló Szlovákiában? Máig nincs a kisebbségek jogát garantáló törvény – állapította meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kisebbségpolitikai Kutatóműhelyének vezetője.
A gazdasági érdekek kiszolgáltatottá tesznek bennünket, mondhatják a felvidéki magyarok. Kutyaszorítóból kutyaszorítóba kerültünk? A szlovákiai magyarok számára jelenleg a hatékony magyar parlamenti képviselet biztosítása tűnik!
A világ magyarsága számára pedig Duray Miklós szellemi örökségének elérhetővé tétele és a fiatal generációval való megismertetése – az előttünk álló kihívás és egyben felelősség
– hallhattuk Gyurcsik Ivántól zárszavában.
A konferenciáról szóló képes beszámoló ITT tekinthető meg, Hrubík Béla gondolatai pedig ITT olvashatóak. A konferencia első felének beszámolója ITT olvasható.
(Gecse Géza/Felvidék.ma)
